Közjáték (13.)

"A hívószó legyen a nyár, de mindenképp rakjátok bele a mennykő 

(esetleg ménkű) és a hungarocell szavakat! 

Komolyabb kihívásként rímhelyzetben!"

Kiss Judit Ágnes, a Közjáték csoportból

wakį́yą


Látod, Mennydörgésmadár,
hogy megint mit csináltál?
Tornyunkba fészket ég a kár,
komor dühöt vet égre nyár -
keserves aratás vár!

Hungarocell - ég, ellobog,
a szigetelés lángol -
Tornyunk szegény recseg-ropog,
alaptól csúcsig tántorog,
kibillen a világból!

Felmászom én te Églakó,
vízpára lepte tolladig,
tornyunkba fészke nem való,
hol énekes harang a szó,
fel én, ha fényed elvakít -

mert szíved éhe érdekel,
a szíved, Messzezengő!
Mert nemcsak éhet énekel.
Nem érem el? Hát égjek el!
Úgyis kitéplek, Mennykő!

(Nem elengedhetetlen, de az értelmezésben segít, ha valaki szereti Neil Gaimantól az Amerikai istenek c. regényt)

Zen-fotók: Sasa Gyökér (59.)

Szirtes Andrásnak, szeretettel

Evening walk (June, 2019)

Fényfaló élet

árvái mind - találjunk

vissza ölébe.

Becsületes megtaláló

Szerettem volna megfigyelni a
megtalált szavak természetét, de
folyton kiesnek.
Ebből az alapjaiban zárt rendszerből is
kiesnek.
Ezért ellátogattam a Hírfolyamra.
Csakhogy ott újra és újra Ugyanazokat látom.
Hiába görgetek.

Az Ugyanazok uralkodnak rajtunk, a
rugaszkodásuk el, a megtalálásuk kiejtés, a
tapadásuk talán ezért csekély a szájpadláson.
Görögnek. Fel, oda, ahol
a képernyő véget ér. Fölötte amit már láttam.
Fölöttébb valószínű, hiszen már láttam.
Ugyanazok. Ha frissítek,
ők jönnek megint. Azaz én megyek le, értük.
Önkéntes, inverz Sziszüphosz.

A világba görgő megtalálható
gigantikus Ugyanaz mivolta. Alulról
hozom fel, felfelé görög.
A görgetés, akár a kalicka. Aztán frissítek, de
a frissek ismét az Ugyanazok.
És közben mégsem találom a
megtalált szavakat, mert
folyton kiesnek.

Lehet, a hiba az én
készülékemben van. Nem
döntöttem el. A megtaláló egy
kalickában figyeli a megtalált és
kiejtett szavak természete helyett a
saját görgetése határait.

haiku

a hit érzés. míg

a bizonyosság 

keresése gondolat.


felhő mérhető
káosza mögé bújt
júliusi holdfény

A feladat

Egy ideje fákat kellene rajzolnom, egy
csigalassan készülő születésnapi ajándékra -
elméletileg 227 fát helyeztem el rajta, sematikus
vázlatban, és most meg kellene
rajzolni őket és bár nincs színérzékem,
ki is kellene őket színezni.

Őket. Egy ideje fákat bámulok, csoportban
és egyenként. Hogyan is néz ki egy fa.
Elméletileg nincs két egyforma, mert
ugyanaz a fajta is
csak ugyanazon a helyen és a helyhez kötött
ég- és földhajlati viszonyok között
nőne ugyanúgy.

Meg kell rajzolnom
kétszázhuszonhét darab
egyéniséget.

Szeretem csinálni. Egyenlőre magamban
rajzolok, belül, ugyanolyan ügyetlenül,
akár a kezemmel. Szendét, Szundit, Morgót,
eddig hétféle van, már csak kétszázhúsz kell.
Aztán majd a sziklák jönnek, szürke és barna,
az ásványi színek...
Meg majd a víz.
Meg majd az ég.

Egy ideje fákat kellene rajzolnom. Kérlek
ne veszítsd el a reményt. Ha nem
visz el az ördög, valamelyik születésnapodra
elkészül. Elkészülünk..

Hányinger

Felháborodásnak nevezném, amikor
a gyomrom annyira kavarog, hogy
kihányom a szavakat.
Tehát ez itt és most egy
feltakarítottam a padlót utáni,
kicsavart felmosórongyból
csöpögő szó-lé.
Gyűlölnöm nem kell -
de ha egyszer gyűlik.

Például a nagygyűlésen tapsol.
A kihányt szavak állnak, élnek
a gyülekezési joggal
a lábad előtt, és tapsolnak.
Lelkesen tapsolnak a kettős mércék
a mi kutyánk kihányt kölykének,
aki lement kutyába.
Pedig amúgy hívő, templomba járó,
gyónó, áldozó áldozat.
Szegény.

Igyekeztek felmosni vele a padlót,
De óvatosan fogták,
hogy csak kicsit fájjon.
Felfüggesztették, hogy száradozzon.
Aluszik benne a szakadás,
gyűjtögetett képek előtt
némi képzelgés,
kis csuklógyakorlat?
Gyónás? Áldozat? Hibáztatás?
Illett volna jobban kicsavarni.

Vagy kidobni a retkes picsába.

Némi önutálattal. Elvégre
bűnösök közt bűnös, aki bűnös
és okádni magadtól nem bűn.
De jellemzően akkor is
felkavarodik a gyomrod,
amikor feltakarítod.

Tárgyi bizonyítékok

Bizonyos közös emberekkel
készült bizonyos közös fotókon ott
mosolyog bizonytalanság-mentesítve,
bizonyíték gyanánt a bizonyosság:

ez bizony.

Egy ideje, de immár tárgyi
bizonyítékokkal is
bőven dokumentálva ez
bizony bizony.

Mit tehet az, akit ebben
a kódolatlanul dekódolt
közösségi helyzetben elfog a
bizony-iszony?

Mit tegyen az, aki
egyre vastagabban is növekményében
túlhajlított, érést nehezen viselő,
túlterhelt almafaág a
hajlékonyság-mentesített,
agyonhelyszínelt paradicsomban?

Tessék mondani!
Hogyan maradhat az ember
a gépiesen érlelt, mesterséges
napfénnyel mesterien táplált
csutkaharapdálásban
kimenetelét tekintve

bizonytalan?