Béla szerint

Nem tudom, melyik a rosszabb. Ha meggyőződésből,
vagy ha a nyers szükségszerűség diktálja. Béla szerint
Channan a hibás, ez a parfümös, szerény, de
igen befolyásos öregember, aki már rég
nem tölt be semmiféle pozíciót a Szinhedrionban,
úgy mondanánk most, nyugdíjas nemzetvezető,
aki hátralépett egy lépést és előre kettőt:
a megkerülhetetlenségbe. Mert nem ő mossa a kezeit,
még akkor sem, amikor a kézmosást amúgy
oktató jellegű kisfilmeken propagálják.
Ő csak bizonyos fontos folyosók bizonyos
fontos népének ad bölcs és iránymutató tanácsokat.
Irányt mutat, úgymond a felismert szükségszerűség
nevében - nem tehet róla, hogy arra a Golgota esik,
hogy abba az irányba. Pont. Nem ő mossa a kezeit, mert
nem koszolja össze őket. Csak megfontolt,
megválogatott szavakkal körülírja, hogy ez a
vándortanító veszélyes, és általa kell példát statuálni,
hogy okuljanak a népek. Béla szerint ez a
kifinomult, zene- és színházszerető, kedvesen
mosolygó, minden gesztusában kulturált nagypapa
a hibás. Mert hideg számítás és valaha volt
sérelmek őrizgetett melege keveredik illatos ajka
mögött a szájüregben, egyfajta enyhe, alig zavaró
gyomorszag azért megüli körülötte a levegőt,
miközben paskolja ápolt kezével a Főpap szintúgy
munkát sose látott, gyűrűs jobbját: nincs más 
választásotok. Feszíttessétek meg. A rómaiakkal.

Minden egyszerű

Minden egyszerű napban ott rejlik
sejlő nyugalmad istentisztelete -
a legaktívabb, széttekert percekben
is ülepedik:
minden mozdulatoddal imádkozol
a lehetőséget adó verőfényhez,
a szembe-szélbe suttogott virágillathoz,
egyre kevésbé vered vissza
az arcod verő esőt.

Történettelen
folyik át rajtad tavasz
vágyokozása.

Még a végén tényleg megérkezel.

Minden egyszerű napban elér
a hírek partod mosó hullámverése -
ellustult reggelekben
borzalmak ízeit görgeted:
de nem borzongat, csak fűt, ahogy
részvétből részvétel
leszel az élet múlékony betegségében,
egyre kevésbé vered vissza
a szíved ütemét szorító híreket.

Mert minden nap egyszerű, és
mindig elér -
ha sötéten látsz, ha világosan,
látó létedre érzed:
a látvány vagy. Minden porcikáddal
a körénk dadogott őrületeké is,
de részvétből részvétel
lettél, elengedett kézzel
kihúzott kötélen önfeledt
sétálás, a ledőlt tornyok
felett, ahol álltak.

Farkasnémaság

kép: https://ntamarit.tumblr.com/

Azt hittem, a farkasvakság olyan
elhagyatott állapot, mikor a
nem látogatott nagymama minden egyebet lát,
de vak lesz a farkasra.
De csak annyit jelent, hogy
szürkületben, félhomályban nem
látod, csak a szürkületet,
meg a  félhomályt.

Azaz a nagymama mindenben
csak farkast lát.

Farkasnémaság. Azt hittem, ennek
a rendeltetés-vesztésnek, a saját
játékon kívül-kerülésemnek
nincs neve, de lám.
Hiszen csak annyit tesz: a
szürkületben és félhomályban nem
kiáltok egyebet,
csak farkast. Úgy,

mintha már megevett volna és
a gyomrából kiabálnék.

Beszélgetés (majdnem vita)

Csoóri Sándor:
Idegszálaival a szél

Itt kékül meg a kezed
s cintányér-arcod itt csattan a földhöz.

Nincs másik idő, mely befogadna,
másik ország, mely nevet adna:
ideköt
idegszálaival a szél,
pamutszálaival a köd
s a végső türelem is ideötvöz.

Elsüllyedt szekértengelyek
forgatják ezt a földet
tavaszba,
nyárba.
A szőlőkarókkal kivert hegy:
Szent István ittmaradt koronája.

Hallgasd,
a tolongó űri zaj:
csikónyerítés, patadobaj.
S a cseréptányérok repedése, mint a csontoké.
Ezer esztendő törik szét velük:
Hunyadi László nyakszirtje, válla –
Futhatsz a szeplőtelen Notre Dame elé,
vonagló sátán-torkaiból is az ömlik, az a szennylé,
földed nyomorúsága.

Mint húsba vándorló szilánkot,
hordod magadban romjait;
s ha sebesülésed ideköt,
ideköt gyógyulásod is.
Feküdj bele a sárba,
borona-rücskös tüske-ágyba,
nevess vagy vicsorogj – –
Ölelni másutt is ölelhetsz,
de ölni csak itt maradt jogod.

shizoo:

Fénykaréjnyi nap

Ó. Hát semmi különös.
A csattanás nyoma beheged.

Nincs más idő, és ez se gyűrdel,
ereje fosztott Wi-Fi ez, szűrt jel:
nem kötöz
virágporlepte aszfalt
mellett a heges-rögös
földből kiálló gyökered.

Csak forgatom a kereket
alattam forgó föld felett
a télből
őszbe.
A gyűlő pára mintha füst: ha
Isten könnye hull - nem köt meg ő se.

Csaba királyfi,
meg a többi ludas
csillagrúgó külön-utas?
Csak halánték mögött egyfajta lüktetés:
hagyjam végre földön, ami tört.
ragasztgatni minek a gyötört
Szent Jobbot, mintha port a porhoz -
nem mondhatod, hisz nem kenődöm úgy
fénykaréjnyi nap-térkőre húgy,
az én vizem sehova bokros.

Minden elejtett és mindent ejtek,
hordom magamban romjait?
Kifoszlanak mindétig a sejtek
kirajzolt határaimig.
Hiszen tudom, hogy jogtalan,
ölben, tükörben,
magvából váló szóval itt s ezt
már én is öltem.

műanyagpalack-posta

elpiszmogtam itt a nyelvi síkon
a szemétszedéssel - hogy irgalmatlan
elhanyagoltság helyett a természet
ölbéli bozontja fogadjon

amikor ismét pislogok

de a nyelv: maga a szemét
ahogy előre gyártott elemekből traverz-
szerkezeteket konstruál az
érzés növényi ornamentikájából

ijesztő, de egyre jobban vonz
a sivatag poros, elemi tisztasága -
vagy az óceán gördülő
elképzelt hullámaiban egymáson gördülő
amorf érzetek

igétlen igézet
névtelen fő - elnyelődés
a kiemelkedés
minden kényszere nélkül

ijesztő, de egyre jobban szeretnék
mintha lehetne
szeretni jobban vagy rosszabbul -
az olyan vagy igen, vagy nem

ha már nem kapok levegőt
kifújni is az artikuláció
gázolgó léggömbjei nélkül -

szóval nélkületek
hiábavaló szavaim

Equus inanis (II.*)

Elfulladt bennem a szó -
kiutat kutat. Nem talál.
Befelé benn némán üvölt
mit hallgatásnak mondanál.

Megütött hangvilla, ami csak
az atomok szintjén rezeg.
Istennek látszó tárgyba búgó
atomi ima-felezet:

igéje nélkül. Mint a sötétbe
zümmögő csend. Tükre-csend.
Egy úr kifújt, nem sikerültem,
most két kudarc közt megpihent.

Tényleg tükör. Tényleg. Tudod -
befelé nyíló látszat-távlat.
Ha távolodsz úgy közeledsz.
Befelé mennék. Nem talállak.

Megütött foncsor. Úgy reped
fogcsikorgáshoz ajak.
Bent vagy és mégis kiürültél -
látod. Hiába mondalak.








Egyszer már belenyugodtam a lassú láng felfelé kúszásába, az volt az első ló, lovasa nélkül.

Közgyógy

Fajsúlytalansági állapotba kerül a lakosság.
Azaz bevezetjük az amerikai modellt,
némi sztyeppei rásegítéssel.
Kiebrudalás után egyben egykor
karcsú és csinos ellátatlanság
keres jutányos áron magánkórházat.
Közgyógy nénit kitették a
rehabilitációból, mert lejárt az ideje.
Közgyógy néni járókerettel
sem járt - mától nem jár neki
az ágytálazás, meg az ágy/tál gríz.
Ki fognak számlázni, úgyhogy
köss Közgyógy nénire egészségbiztosítást,
ami biztosítja a betegségét.

Fajsújtalansági állapotba kerül a
nyomorult. Útszéli modorban
megejtett haldoklások alanya -
csináld halkabban, zavarod a
zavarodottságot.
A magára hagyás rutinja
átveszi a helyed. Átvételi
elismervényt tölt ki a halálokok
rubrikájában a légyzümmögésre gyűlő
hatóság. A magányos halottakból
kelő peték szárnyra kelő
előkelősége jelzi majd: a bűz
forrását melyik ajtó mögött keresd.

Fajsújtalansági állapotba kerül:
Közgyógy néni szociális temetést kap.
Fertőzés nélkül is. Rondabugyrod arcú
Armaniba göngyölt férfiak és kosztümös hölgyeik
hessegetik az arcuk elől a belőlünk
kikelő hártyás szárnyakat.
Ha püffedt testből kiáradó élet
gombafelhője eljut a
hatalomnak elzárt
kényelmes insulákig.
A magára hagyás rutinja
átveszi a helyem. Szia, Részvétnek hívnak,
maffiamódra, élve temettek el.