A Csata utcától a Keleti pályaudvarig

 direkt képek

Idejétmúlt égősor arcod
templomot imitál:
riherongy térfigyelő kamerával
a bezárt kapujában.
De ha már Csata, evidens, hogy abból
nekünk Mohács kell.

Szia megváltó. Összedöntött
romkocsmába terítik elkésett híveid
az utolsó vacsorát -
a munkagépek között ez a másé,
az a te tested! Lustán csöpögő
gépolajvéred.

Szia, Magyarok Istene. A zivatar
egy huszárvágással három-az-egyben árul el.
Szerintem megemlegettünk.
De tudod, mindenki olyan megváltást érdemel,
amilyenre a híveknek telik -
és itt-most hivatalosan
még nem divat az emberáldozat.

Panolárma

 

Az áradás tetőzik. Valaki benned

úgyis lehetetlen útvonalat választ.

Csak a lépő képes oda is, vissza is,

ugyanott, ugyanúgy botlani.

A tégla és cserép megbomló és 

újra felrakott káosza, rendje.

Tetőzött áradás. Nincsen benne 

egymás, de maga iránt sincsen

tisztelet.

Ez tiszteletlen város. Folyvást 

vésnek, munkálkodnak benne.

A felhőtakarója is szakadozott.

Daru csipeget a lent hagyott,

de fel vágyó anyagokból.

Agyaggólem. Látod, milyen

összevissza sejtekből épül?

Kihasznált, ráncos kinézetek -

nem mindenhonnan látni a napot.

Vakult, simulékony,befelé néző

magukba révedt talpazatai

egymásba nyílnak, átjáró szagok -

átjárhatatlanul. Nincsen bennük 

egymás, de maguk iránt sincs

bennük tisztelet.

Egy éhség szuszogja, dédelgeti itt

a lélegzet olcsó kiáradásait.

Valami ennél kevésbé csálé utca

megragadó mivolta. Lépő,

lefelé majd ugyanott, ugyanúgy

botlasz. De jó lesz, hidd el -

magához édesget az egyébről

minek is mit sem tudása.

Vallomás

Tanú jelét adom, tisztelt íróság;
itt állok (meg ott, meg amott,
tovább állok úgymond), mást nem tehetek.
A dolgok látó kényszere okán
(ha tetszik, ha nem) oktalankodom.

Legyen könnyű nekem -
kérem, ezt kívánják, amíg alatta légzem
legyen könnyű az ég.
Hiszen a mérték itt úgy fújódik
körénk: szivárgó levegőből.

Nem kerülhetem el a kerített terek
(ahogy látható, ha van fény,
van mivel) összelátogatott látomását.
A dolgot látás kényszere okán
a hallomásba is ellátogatnék.

Persze ezek csalóka képek,
nyalóka árnyak, tisztelt íróság;
miért is hinnék el.
Hiszen pusztán a lihegés kényszer-

hordaléka a kifújt adás.

Vendégségben

A hely, amit otthonnak hívnak,
és ahova nem hívatlanul
toppansz be. Mégis -
egy pillanatig úgy néz rád
mint egy pufajkás kiskatonára.

Pedig a hivatásod a jóllakatás,
nem az attak, zabrálás, fosztás -
a te -talan, -telened a mások
éhségét célozza. Mégis -
egy pillanatig úgy néz rád a hely,

barbárra a kapun belül:
elfulladt lélegzettel.

Hogy aztán lustán kifújja a füstöt.
a hő- és füstelvezetésre alkalmas
nyílászárón át.
(Tűz esetén kinyitni.)

Első látásra emlékeztettél
valakire, akit behurcoltál ide.
A hely emlékszik, vagy
te emlékszel benne -

teljesen mindegy.
Leszoktál azóta.

Érkezések

Becsapódásom

szárnyak csak máson

tollak csak éhek

nyüvétől tépett

testeken égnek

Szólítva sem szól

némán parancsol

tollán a fény is

hulla reményíz

platánfakéreg

Fejjel a kőben

nemző erőben

mit nézzen húsba

rekesztett gúzsba

vakond mit nézne -

vonzásod angyal

ondó varanggyal

idetapasztott

száraz harasztot

zörget ha kézbe.

Panta rhei

...azaz minden mozog,
máskülönben rákapcsolódik a folyosói villany.
Képzeld, otthon érzed magad
ebben a szállodalégkörben.

Képzeld, az otthonérzet
viszonylagosságát ez a fényelnyelés
egy billiárdgolyó ütött
pörgés-forgására képzeli.

Minden mozog, vagy csak motoszkál
a kulccsal a sötétben -
ahonnan napfényjárt terek
határolt lélegzetébe lépsz;

a lakásba, benne lakásba
ebben a lakásban, ahol
a mozdulatlanságig nyújtózna
a lehetséges ölelés.

Város utca 4-6.

Csak amíg kitöltöm itt a nekem rendelt térrészt -

mondja a kapualj mellett a teljesen másnak 

képzelt funkció. Most portásfülke, ott ahol

a képzelődés se önszántából jár.

Valahonnan szél fúj, ez kelti az itt

egyenletes álhatatossággal aurád cibáló huzatot -

a kövek geometriájánál csak a beléjük

koptatott, karcolt sikolyok 

közönyösebbek.

De a beléd kódolt boldogságképesség itt is

kivirágoztatja a körfolyosó neked jutó tortaszeletét.

Ez a remény: két macska kísér fel a lépcsők kijárt,

diszkrét egyenletes eloszlásán.

Ha az emlékezet volnál, aki szárnytollait 

rendezgetve áll továbbra is a mélázás felett...

Bár csak privát éhség, akinek meghozták

a neki készült, hanyagul csomagolt nyeldeklést,

az íze egyetemes. 

Valamiért mégis. Emlékezetes - azaz a huzat, 

amiből majd a közökből kijutva újra szél lesz,

az óceánig viszi, hogy közünk volt hozzá -

ha nem is érezzük, mikor a világ könnye végképp

hullámokba ejt.