Jónás

 

Felelős vagyok értetek - a szólíthatatlanság

alkonyati, tömény légkörében is.

Nyelvemen, ujjamon sejtelmek tapadása

számotokra gyanús és hamis -

de semmim e kívül, ahogy a helyem

érdes bálnanyelvvel körbetapogat:

leginkább érzem, nem értem vészre hangolt

gyűlölettől hangos világotokat,

ahogy egy lázat, amit alig lehet

gyógyszerrel élő hővé csillapítani. 

Felelős vagyok értetek - a szólíthatatlanság

légkörében próbállak megszólítani,

érteni véled világod; a válaszokban

csattanó puskatus, vipera, gumibot

légkörében harcot hirdetsz, mert fenyegetve

érzed nemzettől nemzett világotok,

az enyém is. Lehetne. Nincs hozzá közöm,

mert lám, kikeltem a hüllőkeltetőben -

sivatagi ősz van, kiszáradt bőrömön

homok hidege tapogat, a hő nem,

ha rám lehelsz. Furcsa az ajkad. Csak

sebez. Sebző szavakból mérged

belénk a sebző akarat - de még mindig 

nem szeretlek gyűlölni téged.

Győzködöm magam, felelős vagyok

a megszólíthatatlanság légkörében.

Hogy értetek. Világ-nehéz a homok és

lehet, hogy ez is az én felelősségem.