Raj

Rajzás mikulásfutás rajtjához - Timi lőtte mobillal

A megvezethetetlen távolságából nézve

halvány gőzök.

Miklós egyedül volt,

bíbor magányban kente bűntudatára

az adakozás kenyőcsét -

aki pontosan tudja, milyen

hiányokat töltene hiába:

miklósalkat.

De most jelmezbál van, előre hozott farsang.

Ahogy a vajúdás kezdődik, 

az első szürkébb, őszkönnyes napokkal.

A megnevezhetetlen távolságából nézve

távcsővel is foghatatlan messziről

vöröslő hangyák rajzása -

       csak a magányos,

       egyedi féreglyukán át

       ringatható a jászol,

meséli egy érzés, krampuszok sugallta tévtan -

azt hazudja, magánügy a valami közös:

egyéni szociális problémák.

Püspökrajzás a futóversenyen -

itt is az a lényeg: ki a győztes,

kit köp a dobogóra a vajúdás befutója. 

A megnevezhetetlen távolságából nézve

ez az egész atomi.

Miklós egyedül van, bíbor magányban,

adakozó részvétlenség poklában, 

és nem képes feloldozni magát.

És mégsem.

A megnevezhetetlen távolságából nézve

ez az egész az egyetlen.

Adás és elfogadás bennünk keltett

huzatának függönylebbentése.