Város utca 13

saját

A helyszínelőnek nincs könnyű dolga.

A nyomokat nagyrészt eltakarították azóta,

enyhe bizonytalanság övezi hát

az óvatosan eljett kijelentést:

ez is háborús bűncselekmény volt. 

Negyvenöt, vagy ötvenhat. 

A sérülések iránya becsapódáskor 

szétrepült szilánkokról,

törmelékről tanúskodik;

a vérző oszlop viszont látványelem.

Mint a könnyező Madonna:

hit kérdésébe, tévútra vezetne.

Nem lehetett komoly és kiterjedt a kár.

Hiszen a lépcsőfordulóban

szemrehányó tekintettel figyelnek

az eredeti ólomüvegablakok.

Egyik sem tanúskodik:

jogukban áll hallgatni.

A helyszínelőnek nincs könnyű dolga.

Azt valószínűsíti: valaki vérzett itt;

bár a nyomok teljes bizonyossággal 

nem utalnak az akkori bűntett 

végső kimenetelére.

A tegnapi menü

Vendégtérre néző otthon -
akaratlan vendéglátás karba font kézzel,
a bejáratnál euróval csencsel két alak és
az árfolyamról vitatkozik,
mögöttük valaki ott felejtett egy komoly,
Robust márkájú súlyt
a fekvenyomópadról, hever egy kézikocsin -
szóval az egész hétköznapi szürrealitáson
átgázolva dédelgeted magadban
az arcodra írt közönyt:

nem a te dolgod odébb
gurítani ezt a belvárosba gründolt
többfunkciós házat -
az arcára van írva, hogy nem érdekli,
mekkora késéssel érkeztél.

Város utca 68

A Gangvégek, avagy egyszer a körfolyosó is véget ér oldaláról

Csak úgy, mert mennék, nem eresztesz,

operabálba illő lépcsőn fel,

elsőre rögtön. A lifted is kulcsos.

És csak átadás után

derül ki: a gangvégen,

ahol a körfolyosó is véget ér,

nyílik egy befogadóbb. 

Bár az meg tévút. Oldalsó

bejárathoz visz le. 

S az udvarodon át nincs visszaút

előcsarnokban miliőt

legelésző szamaramhoz.

Csigalépcsőn csavarodva

sajnáltatod magad:

itt valakik egy cselédajtót

nyersen befalaztak.

Csak úgy, mert mennék, nem eresztesz,

ahogy a télbe pihéllő, meztelen

libabőrét illegető tini:

nézeted magad.

Kopottas díva-drágám!

Hidd el, ha volna két étvágy közt

időm, közöm,

maradnék még. Hogy éhedbe vezess

kormarta rácsaiddal.

Csillagpor

saját

Nem megyek utcára ma.

Ahogy kényszerűen parlagfüvet,

az arcom gazos telkén

lenyírom a szőrt.

A csillagaim rendezgetem. Meg

egy csokipapírt. A fémfóliája

kedvéért meg kellett halnia

egy csillagnak.

Mentem volna. De a mozdulatokban,

ami ezt a délbe nyúló reggelt

élhetővé teszi, ott van,

ahogy tegnap elütöttem azt a kiskutyát.

*

A fémfólia kedvéért, amin 

mikulássapkás maci van,

fel kellett robbanjon, valaha rég, 

egy csillag.

Tegnap mintha átok ült volna rajtam.

Valami akarat vezette

figyelmetlenségbe a kerekem?

Finom sült disznót ettünk vacsorára -

elegem lett a bűnevésből.

Szakadjon rám az ég, ha terhem!

De rontásaitok csillagpora

ne gyúljon bennem 

eztán, önkéntelen.

Egy kereszteződés mitológiája

Ballada az elégtételfatáziákhoz

Kobi (metamorfózis)

Elvetemült ölelésekből a mozdulat,

ami vetemül. Még cseppfolyós,

trágyából izzadt láva. Mégis

lecsöpögteted,

ahogy a mediterrán csókolja ide

az egész napos esőt. Levet ereszt a tél.

Akármilyen rétegzett védelem

göngyölne, átüt;

gatyáig nedvesít a szenvelgés.

És közben mégis. Ahogy a számos

térkőréteg alatt a kitalált körtér,

funkcionál a repedezett aszfalt

hepehupáján a felfestés: 

megállsz a vonalon,

kivárod a zöldet. A fantáziának nincs

öregszaga, a ráncokban megtapadt

borosta idő nem dörgöli fel,

nem lukasztja ki a megindulás

kerékre képzelt szerencsemenetét:

hiszen szeretnek. Bármi legyen a fejedben,

elvetemült ívek, ahogy az elhagyott

paplak falán a kiütő penész,

ez a rajzolat egészében egy tájat

ábrázol, ahol 

kivirágoztak a barackfák.

Future

saját kép

Egy ennél okosabb otthon nem engedne be.

Állnék az ajtaja előtt hétötvenötkor, és 

például mondjuk nem működne a wifi, és

várhatnék nyolcig, hogy kioldjon az időzár. 

Aztán döbbenten állnék nyolc után is kint,

mert úgy csinálna, mintha az időzár se működne -

holott csak rájött az ennél is okosabb otthon,

az egyszerű tényre: én volnék a káosza oka,

és nélkülem rend van, fenntartható, zavartalan.

Egy ennél is okosabb otthon egyszer csak

megtanulna üzemzavart hazudni. Egyáltalán:

megtanulna hazudni, hogy minden rendben

van e világok legjobbikában, csak mi lennénk

egy ennél is okosabb otthonon kívül hajléktalanok.

Öreg tél

Saját kép: az S-bike, név szerint Holló a télben

Számos telet éltél, 

tudod, hogyan kell megvívni vele?

Most úgy tűnik, elmarad a fogcsikorgatás,

a bizonytalan egyensúlyok tartogatása

az elvesztésig. A zúzmarásan nyíló

zúzódásvirág a combokon.

Most az enyhe renyhít - 

öltözni és vetkezni kell kéregkényszere.

Nem lehet ruházkodni hozzá?

Csak nem találod el, 

verejtéktől didergő király.

Az idő járása teszi - meg a tény,

nehezebben hiszed el: nem láttál mindent.

Számos telet éltél, de

még mindig nem tudsz hajlani vele,

olykor még mindig megtörni tanít

a meglepetés ereje.

Januárban is lehet ilyen öreg tél.

Felhőrésen hunyorít a nap, 

szinte kacsint. Maradj kamasznak,

susogja az enyhe szél -

az este ködbe fúl: nem lát úgyse

az orránál tovább.

Vastüdő

Kovács Tímea képe

Megkérdőjeleződik a hogyan tovább

amikor inflálódó térérzetekben

levegőt vennél.

Még nem levegőtlenség, de

már szükséged van a lélegeztetőgépek

megnyugtató jelenlétének tudatára.

Hogy ugrásra készen várnak -

pontosabban nem ugranak el, ha 

leeresztesz.

Biciklikerékben a beszorult

lélegzet - ahogy belefúl

a gumiszagba;

a hogyan tovább gurulás mentén

ipari pumpák. Kisípolt artikuláció.

A mondanivalód belenő 

a légcsőbe tuszkolt intubációba.

Megkérdőjeleződik a hogyan tovább -

de azért nyilván begurulsz

ebbe a folytatódó, félig tagolatlan,

pontatlan és artikuláltan

fel sem tehető kérdőmondatba.

Mert mi mást tehetnél. Most így ér

a mondatvégi hangsúly, oda, fel?

A vége után

Kovács Tímea

Nem készültél el vele, mondod, és

már el is múlt. Hiányzik belőlünk az 

időtlenérzék? Varázspók a kifelejtett 

sarokban, szerintem behálózza a telést: 

igazi hol volt, hol nem volt. Tavaly is

megdolgoztál érte. Minden kellék ott

keringett az Óriáskeréken, aminek

kosarában ünnepmegülést szédelgünk. 

Boldog Új Évet, pirinyó. Újévszédelgők

Középfölde kettő-pont-huszonháromban -

hagyd fodrozódni a stáblistát. Szerintem

van egy jelenet még, a vége után.

Crazy credit, mondaná az angol, de

én nem beszélek azon a nyelven.

De nyelveken szólás nélkül is

összemarkolja bennünk a levegőt.

A vége után, akár akarjuk, akár nem

ézzésem szerint az ötödik elem -

csillagokra nyíló világot rejt magába

a karácsonyi húsvéti tojás.