Limlom

saját

Törnek, kopnak, avulnak
a megörökölt tárgyak:
rám tukmált hagyaték,
tányérok, poharak, a tál,
fáradt merőkanál –
mennyire utáltam az „ezt is vidd el,
jó lesz valamire, kisfiam”
passzív agresszióját!
Mégis, albérletről lakásra
vonszoltam rajtuk öreg kezek
érintésnyomát.

Most úgy nézek körül a hagyaték
maradékán, mint holmi
halk rezonanciákra figyelő,
vereségét emésztő tábornok.
Az elfogyás felértékeli a túlélőit?
Megavult kacatok. Nem
bennük lakik, ha lüktet
belőlünk valami folytonosság –
bár a polcomra akasztott
haszontalan rózsafüzérnek,
a rajta csillanó fénynek erről
teljesen más a véleménye.

A Pályaudvar önfelszámolása

A vágányok hallgatnak (Építészfórum)

"A vágányok hallgatnak"

Építészfórum

"Te emlékszel még, ugye, a mozdonyforgató dobra? Terméskő-ellipszisben végződött akkor a pályaudvar, az ellipszis fejében ott volt az acéldob. A mozdony ráállt és megfordult vele, mint egy táncoló elefánt. Még ott a régi, sárga állomásépület, avult, de működő nosztalgiákkal. A gőzbodor mögötti lámpák, esőben a hajnal. És a sínek meg a talpfák éjszaka (ezt fentről nézd, a hídról), ezek a derengő, mennyei lajtorják a vízszintes végtelenbe."

Nemes Nagy Ágnes: Egy pályaudvar átalakítása

Oldozhatatlanul? Oldódik. Vegyszer
fröcskölte műanyag, leveti kötéseit,
és kel és jár. A pályaudvar felszámolása
helyén az átadási ünnepség, helyén a
mozdonyfordító – kioldódik a versből
a belekötött műanyag, és ami marad,
kel és jár. A teremtés titka almaevésig
ez a járás-kelés. Mert valami többletből
oldódik, veti le kötéseit, ahogy
műtét után a harmadik napon, amikor
a legnehezebb. Eltünedezése ilyen.
Járás és kelés.
                        Ahogy a Pályaudvar,
megunva az ácsorgást, az ólmos, villamos üzemű
fáradtságot böfögő hova-tartókat, traverzeket,
felkel és jár. A sínek mentén, megszokásból,
szerviz- és mezőgazdasági utakon. Majd
picit porosan, fáradtan beül egy vidéki
kolléga restijébe, pálinkát kér, ül, és
hallgat. Oldozhatatlanul? Menj oda, és
kérdezz. Válaszolni fog, ahogy a sokat
látott utazók, pedig egész életében egy
helyben állt – de annyian utaztak benne
annyifelé, és a hely, ahol állt, szintén utazott,
a kétség hideg űrébe vetve. Válaszolni fog,
de jól gondold meg: oldódni fogsz tőle,
ahogy a vegyszer fröcskölte műanyag:
kicsurgathatja belőled a kovalens kötéseket
a tudata, hogy kelt és járt. Valami többletből
oldódnak a kérdésre adott válaszai.
Eltünedezése is ilyen kérdésre adott válasz –
úgysem hiszik el, ha elmeséled: beszélgettél
a Pályaudvarral egy vidéki kolléga picit
lepukkant, felszámolás előtt álló restijében.

Hitelfelvétel

Fizess egyetlen érintéssel. Neked

ma ezt dobta a kártya. Az egyenleged

tartozást mutat. 

Az arcodra van írva a hovatartozásod.

Savas, vagy mentes. A buborékok,

vagy a vélemények hiánya.

Létkérdés, hogy vegyél levegőt, a

sarki közértben most akciós.

Beszív, kifújt.

Milyen mély a pénztárcád nyúlürege!

Mégsem fér el benne a folyó-

számlára utalás.

Négy szánjegyű titok. Neked

ma ezt dobta a kártya. Ahogy kiaraszol

az automatából. 

Fizess egyetlen érintéssel. Még ha

olyan is, mint hajtókartöréskor a

betonra csattanás:

hiszen a Júdáspénz foszlik, akkor is,

ha ajándékba adod. Amikor csak úgy

ingyen vagy.

Felvételen rögzített tények

 

 

Láttam, igen, tényleg nagyon kemény.

Igen, van ilyen valóság is. 

Ami megszokhatatlan, hogy két utcával 

odébb ugyanakkor egy kislány 

hajába választékot simogatott a szél,

az ablakból kihajló néni elkapta

az elengedett lufiját és

hagyta, hogy apu feljöjjön érte.

Megszokhatatlan a botrány

szomszédságában mosolygó

harmónia.

*

A biztonsági kamera bizonyos felvételén 

amúgy kitapintható némi bizonytalanság,

mert pontosan nem vehető ki

belőle, hogy kivel történt, ki

mit rakott bele.

Ez ugyanúgy egy elszabadult, és

rossz minőségben elkapott lufi.

Két alak bizonytalan kimenetelű dulakodása,

nem derül ki belőle, hogy

akár én is lehettem volna.

*

Ha mégis rám ismernél,

nem tudom, hogyan bizonyíthatnám be: 

igazából sírásra álló kislányszáj voltam,

egyenesszálú barna hajba fújt választék,

egy erek térképét őrző öreg kéz és

a madzag végén vékony műburokba zárt

lélegezhetetlen gáz.

Nehéz a világnak velünk, és

ezért nehéz velünk a világ -

bár azon a bizonytalanul

bizonyos felvételen ebből is

csak a dulakodás látszik.

Kizárólag a dulakodás.

Katasztrófaturisták

Körülbelül pont akkor, mikor a Titanic
jéghegynek ütközött,
egy termálfürdő medencéjében ernyedtem,
jópofa, felfújható fejpárnán mentve ki az élvezetből
a trombózisos lábam.

Nagyjából atájt, mikor elsüllyedt a Titanic,
egy pohár alakú bódéban vettem neked
alkoholmentes kék Mojito koktélt,
szívecskés szívószállal és
kásává zúzott jéggel.

A Titanic elsüllyedésének idején
éjszaka volt, és
mi pont szeretkeztünk - öröm párája
lepte a szemed és nem érdekelt bennünket,
milyen visszahűlt éjszaka hallja a
sikkantásaid.

Pont, amikor léket kapott a Titanic
a közösségi oldal frissítette a megjelenését -
körül se nézve állítottam vissza
az eredeti nézetet; jobban szerettem, ha
nem a jégéles képek, hanem a betűk
érintkezésmentes óceánja ringat.

Nekünk sem jutott mentőcsónak, amikor
a Titanic elsüllyedt -
de azért lőttünk magunkról egy
elfogadható nyaralásos szelfit,
kalapban állunk rajta az épített kultúra
merülni készülő fedélzetén.

Pontosabban mikor a Titanic elsüllyedt
mi még nem is éltünk;
azaz úgy éreztük, hogy még nem is
éltünk - pedig ezek voltak, avagy
pont ennyi volt, éppen ennyi
az élet: jelentéktelen magánügyek,

cseppek egy mérhetetlen
óceán locsogó közönyébe olvadva.

Látszatvilágom

Egy maszk szállt fel tegnap a négyeshatosra,
pedig nem is járt, vágányfelújítás miatt -
a pótlóbusz sírva fakadt szégyenében,
de ha egyszer vonzóbb a kötött pálya,
udvarán kotkodácsolnak és kapirgálnak a
vonatra várók. Mindjárt átlépjük a Duna
vonalát, súgta magába a maszk, csak
el kell indulni előbb. A felújíttásra váró
hidak vágánnyzárja felcsikordul és kinyílik
a nyugati mennyország kapuja. Odavágyást
dobog a maszk alatt a honszíve, vinné a
keleten termett kikelést magából, a hacsak
meg az úgy nem steril papírba lihegését,
jöhetne ellenőr is tőlem, van nálam örök
bérlet, érvényes erre a járatra itt a szabad
ságotok hátsó udvarában, egye bassza felszáll
hat akár a kiskokas is, lábán a lerázhatatlan
sarkantyúra akadt szemétdombbal, dísz,
magyarban, ha már a több kevesebbség
többé kevésbé őt akarja. Vagy legalább még
egy maszk. Egy másik. Szívecskés, vagy mikiegeres,
enyhe parfümillattal a maszkabálunk megrekedt
hónaljszagában, kapirgálás után festett körömmel,
szintén kötött pálya-függő. És akkor elnyomná
a dekket a villamosvezető maszk, felszállna
ő is, megcsikordulnának a köztéri szobrok és
megindulna az egész. Micsoda földindulás!
Még nem remíz, de így is oly finom, csak úgy
látszik a villamos még aluszik kicsit, a pótlóbusz
könnye megtölti a vasúti felüljáró alatt az
aluljárást, végállomás, kérjük hagyják el a
szerelvényt és erre figyelmeztessék
utastársaikat is.

nem félted

kellett az ürügy, hogy a fűben összecsavart
jó minőségű, vízálló aljú plédbe göngyölt
cuccok eláznak, elfújja a szél a horgászszéket,
a könyved, a holmit, amit a kényelmes
pihenéshez, napfürdőhöz, víz gyógyízéhez
a tapasztalat csomagolt - azért egy tócsában
ülve hamar csupa kár érte lesz, haszáltuk volna 
még azért lesz - vagy már az is, felhőzte a szemed
a rutinos, veszteségeken edződött aggodalom;
otthagytuk hát a ponyva alatt gyülemlő pánikot,
ami aztán kitört, anyósom elmesélte: amikor
nagy erővel csak behordta a az oldalról támadó
szél a jeges vizet, még asztalt is burogattak -
kellett az ürügy hogy céltudatos léptekkel
kivonuljunk a mások és magunk tényleg
korbácsolással felérő erejű félelmébe, két
egymás kezébe kapaszkodó saját félelem;
jó volt látni, ahogy lefoszlott rólad, a mozgás
ütemes nyugalma, lépésre a lépés, egymás
kezébe helyezett bizalom, a víz lemosta rólad
főleg mert tényleg semmink sem ázott el,
időben érkeztünk az időbe, amikor ráéreztél,
sem engem, sem magad nem félted a zivatarban,
jó volt érezni, nem kell magadtól féltselek.

A tanátadás lehetetlensége

Nem tudom, mennyire tűnik fel, de
nem térítek.
Főleg azért, mert az én utam
senkinek se kívánom.
Ami ide juttatott, a mérgeződések
sajátságos és egyedi története -
csoda, hogy túléltem, és
senkinek se kívánom
ezt a csodát.

Annyiféle csoda van. Válassz másikat.

Amit a világról gondolok, az
fele részben szerintem is hülyeség.
Csak mögötte áll, ami mögöttem áll.
Ha jót kívánok neked, azt szeretném,
hogy ne álljanak ilyen árnyékok mögötted.
Csakhogy enélkül ez a
fejemben felhő módjára kavargó,
félig sem feltérképezett katyvasz
tényleg kizárólag egy
felhő módjára kavargó katyvasz.

Amíg élek, ezért kísér majd
a tanátadás gyönyörű
lehetetlensége.

csendre int

a megbolondult időjárás sodorta felhők
erőteljes pára-gondolati közegében a
megzavarodott embertársaim iróniát vég
képp nem értő tömegében a dühtől vörös
autóablakon kihajló homo sapiens
machina fröcsögő füstjében a lázas
nedves nyárban ami árvízi-biciklizésre
késztet a késztetésben hogy inkább
hallgassak mert ebben a zajban amit
körénk mormol éjt nappallá téve a
hírek ömlő és egyre inkább a meg
bolondult időjárásra az embertársaim
elfanatizálódó véleményalkotására a
dühtől vörös füstköpetre a lázas és nedves
nyárra az árvízi bérre emlékeztető
áradása amibe nekem is lehetőségem
van beleönteni a nap mint napi szak
adásaim úgyis csak a fülemben lüktet
kifelé úgysem hallatszik a szívdobogás

patadobogás
bordák rácsát rugdosó
patadobogás

belülről bomlik a meghallás mintha
az ömlő vizek éhek hírek merülések
dühből mámorba mámorból dühbe
ólom vérkört röggel teleromló füstjébe
iszaptól sajgó fémbe a segged alatt
éjt nappallá nappalt éjjé szerte csulázó
lélekfelhőtánc takarója alatt te is
inkább hallgatnád hite nélkül mit üzen
milyen érzet sebhajlandóságát lükteti
füledbe legbensőbb palotádba a
magára hagyott magány

Találkozás a vadásszal

Az előérzet, mint a sütőből szivárgó illat, ami
az ajtón belépve -
mintha néznének, azt érzed, mintha
fejcsóválva néznének -
beletemetkeznél a meghitt
összekacsintásokba a hátad mögött,
ahogy egy süteményestálon az ott hagyott széle -
az a legfinomabb.

Most előérzet, amit megerősített a
gyenge jellemű emberek kártyalapokra
fektetett támasza -
hogy megint döntesz, amikor
nincs igen és nem, csak nemigen, meg
igenem -
tehát rosszkor, rossz helyen, rossz
fakadásokban: fűkasza-útvonalon
a nyárpalánta.

Az előérzett az összefutó nyál
a szádban, egy ízre, amit egy ízben már,
vagy minden ízében, vagy álmodban sem -
mezcsere a csapatokban
gyülekező szavak számára, pedig
még el sem kezdődött a meccs.

Előérzet. Jézusom, ezt
akartad, és jön, jön feléd a szélárnyékból,
a vakfoltodból, ahogy az álmok
álnok éhségét égető csend -
ugrásra készen vár a csalitos szélén a
boldogság lehetősége.

Rémhír

Hazánkban kratikus jogrend
uralkodik, enyhe keleti
égáramlás, néhol
csengőfrásszal, ázkutatási
paranccsal, lefog
lalással.

Hazánkban azámhazám
uralkodik, özszolgadolga,
betűhiányos jogrend, előfordulhat
átvonulás, vonuljon bét is
tenem.

Valaki végre, a zánkban
fütyülő szájszagú szelek
fingszag, seggszáj, elszórtan
szervilis ólogató Jánosok
trollszólók kialakulása vár
ható.

Hazángban farizmatikus
összhangzat, helyenként
többfelé délen, délkeleten -
ajánlatos, félnetek nem kell
emetlen.

Valaki égre, ezt a stadion
kertitörpe tusamalackát elül
tette talpig koronában
rémhír gyanánt a kettős frontha
tás alá.

Hazánk ban, ben, ból, ből,
felerősödik a fel
hősödés, vegyél es
őkabátot.

Ent (2.)

Először mindig az ágak hegyén
tűnik fel néhány fénytény -
pedig igazából egyszerre borzong,
nyílván, a gyökérig.

Lenyűgöz ez a másféleképpen
nevelődő, kötéseiben oldott
víz-földes, levegős tűz járta
életforma.

Mostanra teljesen beborította a
panelok hónalját ez a makacsul
kinövő-kibomló szőr -
Egy napot rá szeretnék szánni arra, hogy
mindegyikhez külön közel megyek.



Persze pont elég volna megint
kiválasztani egyet.
Kiválasztódni egytől.

Fényevő. Esőevő. Földevő.
Kifújt tüdőszagom belélegző -
kérge alól áramló aurája
borzongásnyelven
sugdosson verset a tenyerembe.






- Hogy miért volna elég egy, egyetlenegy fa, arról meséljen e címen az első 
- s hogy mit jelentenek nekem a fák (és mint jelent Borges) arról a gondolatok
- végül megmutatom ezt a töredéket

Rohad moovie

Felépülünk lassan, akár egy
filmes díszlet - bizonyos szögből
lakhatónak látszik, de
maga az építő is tudja:
elsősorban elégni épült az
elégikus zárójelenetben,
ahol a tűz kiégeti a nézőből a
filmidőben belé hordott sarat.

Egy olyan betegségből, amit
nem kaptunk el - észre sem vettük, hogy
tényleg felénk hajították-e, de
az biztos, hogy megnyúló tagokkal
nem nyúltunk utána, az a
jelenet ahogy kivédjük, egy
jól komponált, tükrös
trükkfelvétel.

Már nem hiszek neked, mert
a felépülésünk leépülés - egy
időjelek által összevizelt díszletház,
ahonnan szirénázva szállíttatnak el
az ellustult szirének.

Stúdióban, eltolható falakból
hanyagul egymáshoz tolt kórterem
gyógyszerszekrényében
elbomlani képtelen műanyag labdacsok
koccannak egymáshoz.

Felépülünk lassan
a betegségből, ami
meg se történt.

Avagy legalábbis nem itt, nem most,
nem velünk - mi csak
egyre kényelmetlenebbül feszengünk
az odapörkölődött popcorn szagában,
az egyébként ergonomikusra tervezett, de
valahogy mégsem sikerült
hetedik sorok közepén.

Távolodások

Beengedtem az éjszakát.
Eső veri ki a virágládákból a földet.
Ami mozdulatlannak látszik -
az erkély korlátjával együtt keringnek
a napelemes fényfüzér műholdjai.
Ma reggel nem látogatott meg minket
egyetlen dongó sem.
Borsószem méretű cseppek esnek
a keréknyomokba.
Aludj, Nyomkereső.
Nem erre. Az indiánok nem erre
távolodnak.

Kénytelen leszek kimenni, pedig
ma egyetlen porcikám sem.
Teli vannak a Beengedett Éjszaka
sugdosott neveivel.
Egyre kevésbé tudom, amit
mindig is sejtettünk -
ezt a világot nem lehet csak úgy,
abbahagyni.
Világos és sötét, egyik reggel világos,
a másik csukott szemmel ér.
Nem erre. Tegnap én sem erre
távolodtam.

Pedig az iránytévesztések nem egyszer
mutattak ennél rövidebb útvonalat.
Beszegem, mintha anyag
volna, és benne a
bogárláb-érintés: minta.
Tegnap megbocsátottam a
mai perújrafelvételt.
El tudunk távolodni a
hiába kiabáló tükörképektől -
de a bezárt gömbön nincs annyi irány, hogy
ennyi távolodásból ne

érintés szülessen.

Farkasnémaság

kép: https://ntamarit.tumblr.com/

Azt hittem, a farkasvakság olyan
elhagyatott állapot, mikor a
nem látogatott nagymama minden egyebet lát,
de vak lesz a farkasra.
De csak annyit jelent, hogy
szürkületben, félhomályban nem
látod, csak a szürkületet,
meg a  félhomályt.

Azaz a nagymama mindenben
csak farkast lát.

Farkasnémaság. Azt hittem, ennek
a rendeltetés-vesztésnek, a saját
játékon kívül-kerülésemnek
nincs neve, de lám.
Hiszen csak annyit tesz: a
szürkületben és félhomályban nem
kiáltok egyebet,
csak farkast. Úgy,

mintha már megevett volna és
a gyomrából kiabálnék.

Közgyógy

Fajsúlytalansági állapotba kerül a lakosság.
Azaz bevezetjük az amerikai modellt,
némi sztyeppei rásegítéssel.
Kiebrudalás után egyben egykor
karcsú és csinos ellátatlanság
keres jutányos áron magánkórházat.
Közgyógy nénit kitették a
rehabilitációból, mert lejárt az ideje.
Közgyógy néni járókerettel
sem járt - mától nem jár neki
az ágytálazás, meg az ágy/tál gríz.
Ki fognak számlázni, úgyhogy
köss Közgyógy nénire egészségbiztosítást,
ami biztosítja a betegségét.

Fajsújtalansági állapotba kerül a
nyomorult. Útszéli modorban
megejtett haldoklások alanya -
csináld halkabban, zavarod a
zavarodottságot.
A magára hagyás rutinja
átveszi a helyed. Átvételi
elismervényt tölt ki a halálokok
rubrikájában a légyzümmögésre gyűlő
hatóság. A magányos halottakból
kelő peték szárnyra kelő
előkelősége jelzi majd: a bűz
forrását melyik ajtó mögött keresd.

Fajsújtalansági állapotba kerül:
Közgyógy néni szociális temetést kap.
Fertőzés nélkül is. Rondabugyrod arcú
Armaniba göngyölt férfiak és kosztümös hölgyeik
hessegetik az arcuk elől a belőlünk
kikelő hártyás szárnyakat.
Ha püffedt testből kiáradó élet
gombafelhője eljut a
hatalomnak elzárt
kényelmes insulákig.
A magára hagyás rutinja
átveszi a helyem. Szia, Részvétnek hívnak,
maffiamódra, élve temettek el.

Messenger

Az édesanyám magánytanuló,
szerencsére nem érinti az érettségi - de
egyre jobban fáj neki, hogy nem érintett.
Az anyósom intézménye intézményes
kiürítés aknájára lépett az ágytálazási
gyakorlaton - anyósom áldozatos.
A feleségem itthon dolgozik azaz
szédeleg a karrierlétra maligánfokán:
munka-alkoholista.
Jómagam elküldtem karanténba, mert
hatékonyabban szállítja a rossz-magam
az érintkezés-mentes ajtók elé éhelt flamót.
Hiányzik. Gennyesre keresem - de
nem találom.

Szóval mi tékápé jól vagyunk, itt,
Bezárabazáriában. Várjuk a nyitást.
Időnként kívülről megszemlélem a Keletit.
Lekésem a Nyugati előtt
a zöldet. De most annyiféleképpen
lehet szívni, hogy nem is baj.
Ki hogy van vele, nekem hiányzik, a Kelet népének,
egy kis halk beszédű, kulturált Nyugat.
Hogy vagytok ott kint, bent? Négy fal között,
gondolom, de tényleg érdekel:
lakik-e még egyensúlyérzet
a kitántorgásban?

Majd hívlak. Beszéljünk. Írjatok!

Demencia

Nekem időben meghalt szegény nagyanyám, akit
muszáj volt, pedig szégyellte anyu, cserbenhagyásnak
érezte és ebbe a szégyenbe csomagolta a
vihetőt, amikor csak bementünk látogatni
Várpalotára - olykor megismert, máskor nem, az
összes emberi vonás maradékát kerestem az
arcán, és olykor találtam; szegény időben
meghalt, mert most haza kellene hozni, az
egész embert követelő feladatba, idős
szülők még idősebb szülőjét.

Most úgy viselkedtek, mintha háború volna, mintha
parancsszegés volna az emberség. Most úgy
csináltok, mintha csinálnátok valamit. Most
most van, akkor meg akkor volt - de már
akkor is protekció kellett ahhoz az ágyhoz, és
ebben a borzalmas közegben most is,
nyilván most is kijárható, hogy azt az emberhez
méltó gesztusoktól fosztott szeretetted ne
tolják a kijárathoz.

Nekem időben, nektek most - nem is tudom,
hol élek. Ez itt valami helyett írt valami. Pont
olyan, mint az intézkedés helyett az intézkedés,
amit minden jóérzésű ember - kivéve
azokat, akik még mindig hisznek, az egykori
kócos forradalmárnak, aki azóta megfésülködött,
vagy a frissen gründolt nemzeti apafigurának,
akit bennem valaki üvöltve megkoronázna.

Nekem időben - ezt így bűn leírni, és
ennek a valami helyett írt valaminek a végén
szokás szerint megint
én szégyellhetem magam.

A Név mitológiája

Az isten neve fontos.
Nézzük például a sebesség istenét -
kisisten, egy a pantheonból, de
kurva sokan áldoznak neki.

Tudod, ez aktuális isten.
Van, akinek a sapkáján virít
vörös alapon fehér betűkkel: Vettel.
vagy kéken fehérrel: Fernando Alonso.
Aktuális - hibázol, ha benned
él, akkor is, mikor halott. Hibázol
ha úgy úgy hívod ma is:
Ayrton Senna.
Hibázol, ha nyugdíjba vonult,
ám váltás közben
a kezeddel ma is Schumacherhez, vagy
Niki Laudához imádkozol -
ők már nem istenek
már mindegyik legenda.

Az isten neve fontos.
Hogy megszólíthasd, amikor fohászt
formál szavak nélkül a
kigyorsításod:
három-egész-öttized másodperc alatt
száztízről kétszázig.

Tudod, ez aktuális isten -
mindenkinek más, de
ugyanazt értik alatta
hiszen évről évre meg kell koronázni, így
ez is egy ezernevű isten:
Carlos Saintz, Vatanen, Peterhansen,
bármelyik szakágban ott fenekedhet
a másodpercekre, aszfalton vagy a sivatagban.

Az isten neve fontos, mert
csak a kiejtésével szádba költöző
áhítat számít -
akkor is, ha amúgy utálod és másért rajongtál:
az íz számít, amivel megtiszteled és
megtisztítod a magad számára ezt
a sikoltó gumikon kanyaríven
kicsúszás nélkül tapadó valóságot.

Tudod, ez aktuális isten -
millió neve volt és szakadatlan
születik ma is ez a név;
csak ne felejtsd el két bazdmeg között
a gázadáskor időnként kiejteni,
mert aki istentelen, azt
előbb-utóbb elviszi az ördög.

fohász

ebben a haszonelvűségben
ami időközben kitavaszodott
csak remélem - nem jut eszetekbe
ezt a helyzetet irányított halál
módjára mintegy kertészeként
a nemzetségtörzseknek
a saját szájízetek szerint
terjedni hagyni.

tudom hogy nektek megy a matek.

ebben az egyenletben
ami időközben rügyfakadást
virágzást delirál - mert ez a dolga
olyan jó volna ha
nem egymásra meztelen
halált lihegő tényezők lennénk.

egy hibahatárok közt kalkulált
vezetett borzalom hatalomtechnikailag
kellően kifinomult levezetésében
a behelyettesíthető számok -
hiszen szemlátomást a
termőre forduló világ
fellélegzése légkörében is gátlás
és egyéb érzelmek nélkül építenétek
be agyongyötört ligetünkbe
az óhajtott eredményt.