Vagyunk

A hangasáv alatt lépten, nyomon

vagyunk, vagyunk, mindjárt, mindjárt

utolérjük a sereg maradékát.

A lépteink nyomán szivárgó szürkület

a válaszokat mind tőlünk akarja

a rugalmasan elszakadt seregről.

Már csaknem hatvan éve tart?

Kitart szikes, szikés elszakadás. 

Keréknyomok az élcsapat igéi.

Bár ők talán rég a hanga alatt -

legfeljebb sebzett álmukban beszélnek.

Milyen dicsőség indult el velünk!

Dicsőségünk a menlevél ikes

igéit harsány nótákba ragozta -

most lihegés csak, fojtott szuszogás;

akkor még mi itt a nyalka trén, az 

ellátók voltunk - jövőnk vakult,

mögénk szorult azóta. Szürkeség,

közeledik. Még nem hisszük el,

de mi az utóvéd. Elkopni hagyott

borostás, szakadt kabátos fékpofák.

Manóutak

Alexander Jansson képeivel

Már megint éhenhalunk!

Mondta az alsó hangon lakó Manó,

akinek alkalomadtán a juti bünti.

Tönkretettél mindent! Érted! Mindent!

Mondta az alsó hangon lakó Manó,

akinek minden juti bünti.

Mániaaaa, mániaaa!

Mondta az alsó hangon lakó Manó,

akinek a juti olykor bünti.

Khm. Átküldtem valamit, nézd meg!

Mondta az alsó hangon lakó Manó,

akinek a nagynéha a juti inkább bünti.

*

Jut is, marad is. Mondta a rezes orrú Kisnagyöreg.

Nézd csak! Ezt nem. Mondta a Nagykisöreg.

Egészségünkre! Mondta a rezes orrú Kisnagyöreg.

Rendeld meg, Manócska. Mondta a Nagykisöreg.

*

szigorúan véve telve telik

ürülve ürül -

lassú lépésekkel táncolnánk

végtelenül -

ahogyan nyelvvé válik a lépés

tágul ige -

ahogyan hamuharagok főnix

láng szelide -

valahány csepp, ahogyan fáról

szürkül az ősz -

levelén szineződő üzenetben

még levegőz -

szigorúan véve telve telik

ürülve ürül -

szárnysuhogás-szavakat táncol

végtelenül.

Kifutó modellek

Először is nem fut ki, hanem kilejt

akárcsak a pálya egésze -

bár gyorsul, de időben és nem térben.

Tervezetten avul

úgy is, hogy összevagdossák.

Van egy általam rajongott, 

híres öregasszony, aki olykor

a tükörbe nézve úgy látja, 

egy összegyűrt nejlonzacsó 

néz vissza rá.

Pedig egy porcikája se műanyag

és csak az ideje vagdosta össze.

*

Szeretem a ráncaid a szemed körül.

Éleven bizonyítéka mind a 

kirobbanó nevetésnek.

Az együtt megélt, nehéz sírásoknak.

Kifutó modellek vagyunk, Pirinyó -

de némi kíméletes pedálkezeléssel

még egészen tűrhetően gyorsulunk.

Bár időben, nem térben,

de majd eljön az is. A gázra lépsz,

én meg kapaszkodom

a tekinteted majrévasába.

Tapintat

Egy érvre maradtál, egy érvnyire a csendben.

Még épp időben meglátva a szemében

összegyűlő önvád szüremlő csillogását.

Olyan kevés választ el és

annyi minden köt össze, többek között

szemrehányás sikátorának boldog tagadása.

Ott sincs. Ahogy az aszfaltrajz félig elmosott

napocskája mellett a sáros lábnyom, 

kerekek nedves rajza. 

A rajzolt Nap benned rámosolyog.

Még időben megláttad a csendek 

érintésig érő, gyöngéd erejét -

rátok ereszkedett. Ápol. Eltakar.

Behallatszik egy régi apás hétvége

állatkerti kirándulása a csendbe, de 

még épp időben hagytad töretlenül.

Ne nyúlj  a másik annyit mantrázott,

időtől kifent emlékéhez. Biciklikormány

koszolta kézzel az életetek zacskó ételébe,

hogy megigazítsd rajta a fedőt -

egy érvre maradtál tőle, hogy levedd.

Pedig a gyermekkor óta érlelt

penészszagára neki most végképp

semmi szüksége nincs:

nem baj, ha kevésbé kifinomult módon,

sterilebben vádolja magát.

(-)

Prolihisztori

Aztán minden finomkodás nélkül közölte,

hogy értlemetlen ez a prolihisztor lét,

mert úgyse fejezek be semmit -

ebben a fejetlenségben

ezerfelé kapkodva.

Mondhatni, nyersen a tudtomra adta,

hogy szokjak le a prolihisztériáról -

nem vagyok én olyan fontos,

és nincs annyi karom amennyi

Sívának, vagy Kálinak.

Az én proli hiszterézis-görbém

olvadáspontok helyett a fagyási

sérülések állapotrajza.

Legyek olyan kedves és szokjak

le az állapotváltozásról.

Már rég benőhetett volna a

fejem lágya, ahelyett, hogy 

kinőnek belőle ilyen gizgazok,

mint ez itt: gyúlékony pipacs,

eltaposás előtt egyben.

Szóval hagyjam már abba az 

ön-prolírozást, mert az értékrendem

remdbetétele nélkül bármilyen

rend kísérlete csak egy újabb

kaotikus útszél-porörvény lesz.

*

Tudom - igaza

van, de mása sincs, csak én,

meg az igaza.

Arlequin

Senkinek nincs ereje
kiszállni a szerepből.
Valami valódiba.

Pont azzal szennyezem be,
hogy értem, amit élek -
de csak úgy éled,
ha mutatvány.

 
Gyengéd, értetlen szeretettel
szeretem, amit nem értek -
az áldozatuknak tudva,
tekintve magam.

Holott ezek a nevek és dolgok
tényleg feláldozták magukat
értem.

Bár ne tették volna.
Hiszen csak egy attrakciót
fialtak.

Nyomolvasás

A határkő azzal, hogy ott van, ahol,
azt mondja, "itt jársz".
A véset rajta névvel és dátummal
azt mondja: "itt jártam".

Világ vándora, mondd,
miért olyan fontos
összefirkálni a lépteddel
a mérföldeket?

*

Tudás szüleménye, a szavak
fűződése itt, ahol -
azt mondja: itt jársz.
amikor olvasod, láthatod:
tényleg jártam itt.

De se te, se más nem látja,
hol tartok most. Milyen
határkövek oldalába faragom:
Voltam itt. De már elmúlt.

Világ virága, az orromban még
mindig méz az illatod.