Prolihisztori

Aztán minden finomkodás nélkül közölte,

hogy értlemetlen ez a prolihisztor lét,

mert úgyse fejezek be semmit -

ebben a fejetlenségben

ezerfelé kapkodva.

Mondhatni, nyersen a tudtomra adta,

hogy szokjak le a prolihisztériáról -

nem vagyok én olyan fontos,

és nincs annyi karom amennyi

Sívának, vagy Kálinak.

Az én proli hiszterézis-görbém

olvadáspontok helyett a fagyási

sérülések állapotrajza.

Legyek olyan kedves és szokjak

le az állapotváltozásról.

Már rég benőhetett volna a

fejem lágya, ahelyett, hogy 

kinőnek belőle ilyen gizgazok,

mint ez itt: gyúlékony pipacs,

eltaposás előtt egyben.

Szóval hagyjam már abba az 

ön-prolírozást, mert az értékrendem

remdbetétele nélkül bármilyen

rend kísérlete csak egy újabb

kaotikus útszél-porörvény lesz.

*

Tudom - igaza

van, de mása sincs, csak én,

meg az igaza.

Arlequin

Senkinek nincs ereje
kiszállni a szerepből.
Valami valódiba.

Pont azzal szennyezem be,
hogy értem, amit élek -
de csak úgy éled,
ha mutatvány.

 
Gyengéd, értetlen szeretettel
szeretem, amit nem értek -
az áldozatuknak tudva,
tekintve magam.

Holott ezek a nevek és dolgok
tényleg feláldozták magukat
értem.

Bár ne tették volna.
Hiszen csak egy attrakciót
fialtak.

Nyomolvasás

A határkő azzal, hogy ott van, ahol,
azt mondja, "itt jársz".
A véset rajta névvel és dátummal
azt mondja: "itt jártam".

Világ vándora, mondd,
miért olyan fontos
összefirkálni a lépteddel
a mérföldeket?

*

Tudás szüleménye, a szavak
fűződése itt, ahol -
azt mondja: itt jársz.
amikor olvasod, láthatod:
tényleg jártam itt.

De se te, se más nem látja,
hol tartok most. Milyen
határkövek oldalába faragom:
Voltam itt. De már elmúlt.

Világ virága, az orromban még
mindig méz az illatod.

Mese (eseményhorizonttal)

Az Elképzelt Tragédiák Levélhullása és
a Zsákutcába Tévedt Szélroham egyszer
együtt tévedtek el a mesében,
amit a Mindenség Kertésznadrágos
Mindenese mesélt,

 
de olyan ügyesen
voltak ügyetlenek, hogy
jó ideig a mesélő se
lelte őket sehol.

Ez a lehetetlen alkalom akár precedenst
is teremthetett volna, de Jézus mosolygott,
és intett: Hagyd őket, hadd menjenek
a kertbe ahol mindig ősz van, mert ott
mindig az ősz a legszebb.
Hadd menjenek, senki sem fogja őket követni,
hiszen magukat se tudnák -
mire megy ezzel bárki aszfaltszelet
kíváncsisága? Hadd jarjanak, nevet adva a
Járatlan Utaknak, amíg a Nagy Koi Ponty
kívánságközpontú birodalmában
fel nem bukkannak újra.

Tudod, az aranyhalnál.
Ahogy a fény a reggel felhőlukában.

Könnyen beszélsz, te hippi vagy, nem adsz
a formaságokra, szűrte a foga közt a mesélő;
de én mihez kezdjek ezzel a téridőbe szakított
fekete lyukkal a történet közepén? Mi van
akkor, ha beleszédül valaki,
átbucskázik az eseményhorizontján,
es ímé, mondom néked,
ki es sül vala?

Legfeljebb olyanok lesznek mint amott az
Eső Utáni Szivárvány,
meg a Rézzel Futtatott Iranytű,
a Nagy Koi Ponttyal való találkozás után.

Rá se ismersz a mesehőseidre?

Kertésznadrágos cimborám!
Olyan nincs, hogy valaki elvesszen egy
mesében, és ugyanolyan elveszetten
bukkanjon elő.

Ferdítés, őszi Nappal

Rainer Maria Rilke:

Herbsttag 

Herr: es ist Zeit. Der Sommer war sehr gross.

Leg deinen Schatten auf die Sonnenuhren,
und auf den Fluren lass die Winde los.

Befiehl den letzten Früchten voll zu sein;
gib ihnen noch zwei südlichere Tage,
dränge sie zur Vollendung hin und jage
die letzte Süsse in den schweren Wein.

Wer jetzt kein Haus hat, baut sich keines mehr.
Wer jetzt allein ist, wird es lange bleiben,
wird wachen, lesen, lange Briefe schreiben
und wird in den Alleen hin und her
unruhig wandern, wenn die Blätter treiben.
Herr: es ist Zeit. Der Sommer war sehr gross.

Rainer Maria Rilke:

Őszi nap

Eljött, Uram. Bármily nagy volt a nyár.
A napórát takarja felleg árnya,
vihar szelén dermedjen puszta sár.

Hagyd még, hadd érjen ízig a gyümölcse,
két enyhe reggelt, adj fénylő delet,
hogy édes zamatával telve töltse
szőlőnk a bort, hordóba szűrt tüzed.

Ki otthont eddig nem rakott, nem is fog.
Ki egyedül van, maga is marad már.
Levelet ír, olvas, kopárló fák alatt jár,
avar-allékban turkálja majd a titkot:
lombja hulltán túl is, úgy maradt nyár.

(-)

Nemes Nagy Ágnes fordításában (és kézírásával)

A hittérítő nyeregbe pattan

Megtanultunk ingyen izzani -

lámpás mivoltunk nem fújja el a szél,

mind tudjuk, milyen meggyőzhetetlen

létezhetünk a görgő görgetésben,

a reels-videók áramában fürdő

testvéreink mintázatait -

megtanultuk az elsietve késést,

hogy nem illik se múltba, se jövőbe,

mert épp jelen van. Megtanultuk úgy

felöltöztetni időbe száradó

ázó magunk, hogy ne fázzon a fázás,

a melegünknek ne legyen melege -

legyünk, akár a haldokló növényzés,

királydinnye hevült inváziója:

a helyettesítés majd behelyettesít

és valaki úgyis betölti igének

a helyzet be- és kilégzése közben.

Testvéreim! Ha megtanultuk, hát

gyakoroljuk milyen a jelenlét

jutalomból kapott büntetése.

Mert gyönyörűre tisztul az idő,

úgy is, ha a pixel mennyország

nem mutat bennünket semmilyennek -

izzó örömmel mondjunk rá igent:

a nemet mondás nem változtatás,

és legalább tiszteljük meg az Úr

bennünk lakását, hadova nélkül,

felvételtől egész a leadásig -

ahogy éhét dédelgeti a másik,

ahogy éhünk támad és betölt

a megfelelő méretben lakó

jelenlét-ízű bőrben otthonosság.

Ellenszélben

Az audiencián a régi arcok

régi reflexekkel. Nincs annyi

jól bejáratott szakember, 

ajtónállótól hóhérig

a megszokott gárda.

Értik a csíziót. Csak mintha direkt

nem vennék tudomásul,

hogy bealkonyult a kis, infantilis

mutyiknak is. 

Csak mintha direkt...

Nem eldönthető, ha déli szél fúj

megkülönböztetik e a sólymot a gémtől;

vagy tudva tudják, minden ilyen

összetévesztés az új király nevében

fogja a népet tovább triggerelni -

hogy állják körül eztán is a kivégzést

fújoljanak, borzongva lessék

a végső szégyen testből facsarását,

hogy tudják a helyük, hogy lássák 

a szekérre hányt, bűzhödt halomban:

világunk mit se változott.

Az audiencián a régi arcok.

Elnézem őket, irányát lesik

az új szeleknek - pedig ez csak

az alapkőletétel óta változatlan, 

ablaksorokból kelő, 

rég megszokott huzat.

Ó uram! Hogy a vérbe lehetne a

huzatot is lecserélni?