2024. március 13., szerda

Zsigerek

A tér felől...




A tér felől szinte diszkrét
a műtét, vagy boncolás -
hátulról a megújulás jegyében
ejtett sebek a sterilitás
teljes hiányával tüntetnek.

Belélegzed az egykori folyosón
végigsiető egy kávét Irénke
legyen szíves
körömcipő-tipegését -
fájnak a bütykök, a poharakat is
rendesebben elmoshatta volna valaki.





...műtét...




Kegyelmes uraimék bakszagával elegy
vágottVirág-elvtársak moszkovita
bűzét. A porral együtt, ami
sebekből utcahoszan,
belélegzed a vidám barakkot.

Mert hátulról érkezel, hiszen
a boncmester is éhes. Pardon,
műtőorvos. Még nem dőlt el,
az elöl hagyott kulissza mögött
melyik kormorál reinkarnálódik.




...vagy boncolás.


2024. március 12., kedd

Két kinézet

 





A kinézetéről senki nem tehet, 
az örökség, meg hajlamok,
ahogy gizgaz hajak tapadnak
a domboldalak izzadt homlokára,
ahogy az erdő veszejteni kész
fái alatt lapul a közöny,
olyannyira következmény,
annyira esetleges.

Felelős vagy az ötven feletti
arcodért, a ráncok pókhálós rajza
ősök bűne mellett a választásaid
rajzolta árkok térképe:
fedezékek a lövészárokháborúban
ahol az önfelmentés egymást
távcsöves puskával levadászó
penészei tapadnak.

Felelős vagy a fegyverszünetért,
szemgolyód kapuja mögött?
Koponyabolygód vasmagvában 
szorítva, nyomva, összefogva
ionizálják egymást a nézetek.

Felelős vagy a kinézetért,
ahogy tekinteteden át kinéznek;
hallga: sörényük hányó-vető
huszár igék robognak elő
a fogaid szegte karámból.







Gondolkodtam a blogos megjelenés esetleges többletén, hogy mi legyen a csábítás, amiért idekattintasz, hogy elolvasd még egyszer, abban a kinézetben, amit nem korlátoz a megosztó buta szövegmegjelenítése. Vers variációja lehetne itt, dokumentálva az alakulást akár, hiszen menet közben belenyúltam ebbe a folyamatba, úgymond szabályoztam a versfolyamot; gátak közé szorult végső mivolta korántsem biztos, hogy a legjobb variáció - lehet, az eredetileg többet kanyargó, árterek növényi pompáját vető kiáradás valójában kócos mivoltában is többet jelent, többet ér.

Bonthatnék itt tárnát, azaz leáshatnék a versmagig, hogy mi provokálta, honnan az ötlet, mi a forrása, hogyan hagytam magam, hogy elragadjon, sodorjon. Ezt nagyon sokszor megtettem már, amikor úgy éreztem, a magyarázat hozzátesz, hidat ver az értelmezéshez a folyam felett. Nem tudom, nem szeretném, ha kényszeressé válna, a parttalanító fecsegés félő, szétterítené itt a lassuló értelem míg a szem ellát deltatorkolatát, megsemmisítve magát a célt: elvesznénk benne.

Vagy összeránthatnám itt haikuba. Az is egy érdekes irány, és vissza akarok találni abba a szemléletbe is, ülni a folyam partján - dinnyehéjleső. Meglátjuk. Valami lesz.

2024. március 11., hétfő

Hit kérdése





Lassú a nap, mint a megtérés.

Aszfalton totyogó öregasszony
módjára vonszolja 
árnyék-banyatankját a galamb.
Mintha miséről -
fülbegyónt a mindenhatónak,
fel is oldozták,
csak az érzés hiányzik mégis,
a szájpadlásra ragadt ostya irritáció,
hogy tényleg megtörtént, ami.
Ügyet sem vet a borzolt tollak
mellett elsuhanó kerekemre.

Próbálom sebesen tartani magam.

Ahogy a szél, meg a Krisztus Teste:
sebességsebződés ragad
a szájpadlásomon.
Vasárnap van, úrnapi kongás,
de inkább szentségelek.
Kerülgetve a béke 
vonszolódó galambjait. 
Mintha miséről.
Ahol nem történt semmi emlékezetes.
Aszfalton totyogó öregasszony
módjára vonszolja magát a város -

valaki most is biztosan szerelmes benne.




2024. március 8., péntek

Mikrobi






Nevetséges formák. 
Elvan a gyerek, ha játszik a funkcióval, 
komolyan vehetetlen 
ruhába csomagolva.

Nagyot mentek valaha az élek, 
aztán elgömbölyödtek -
most megint az állatias jelentkezik,
az erőszakos, a harapás - 
nem csoda, hogy most 
mindenki vadásszá lenne
a forgalom dzsungelében.

Te Jancsi és Juliska vagy.
Bíztok a kantáros nadrágban és
a gubancos hajba ékelt masniban,
hogy mégse dobják oda csak úgy
a mocorgás felé a sörétet.
Piroskának könnyű, mert piros,
amúgy is, a farkas csalija;
ti a kegyelemben bíztok, kézenfogva
egymás sérülékenységét.

Oda se néztek, nevetséges formák
bátor gyalogosok, ahogy
üssél el jeligével lovagolják meg a zebrát -
megóvhatatlan, okoskodó robot,
az áldozat vörössel föcskölhető 
hófehérkéjébe öltözve,
komolyan vehetetlen pökhendiséggel
a sörét erdőben -

vicsorgó farkas autók. Látod, Juliska?
Hogy megváltozott ez a kurva mese!






2024. március 7., csütörtök

Cellasor a Város utcában




A kiszabott égnek festett virágok
a hirtelen napfényben enyhe festékszagot -
valahonnan máshonnan jön,
szól rám a megkopott szirom.

Ha nincs kinézet, akkor nincs kinézés.
Csak befelé. A kifeléből
árnyékok vetülő szögei
kihangsúlyozzák a rácsokat.

Csak befelé, ahol sörszag van.
Mámorok olcsó megistenülése -
gondolnám, de gyereknevetés
hallatszik ki valahonnan.






Kiszabott égnek festett virágok
a gyermekeink, itt, ahol a nyár dele hullat
csak napfényt a középen álló,
dísztelen karácsonyfára.

Festékszag, sörszag, de lásd, én sem
elsősorban csak befelé - főleg, mivel
a nevetés visszhangjától ez a hely
megpengette a szerelem hangszálait.

Ha nincs kinézet, valaki befelé néz ki?
Legyél ez a valaki. Növeld magasabbra 
az oromzatoknál a tekintetbe vételt -
mert onnan már adás a cellasoron.





2024. március 3., vasárnap

Magyarázat mindenre





Brit tudósok bebizonyították,
hogy már a régi rómaiak is.
Egy lehetetlen szám beesési szöge
könnyen lehet, hogy lehetséges.
Ahogy a fény tétováz a kémény mellett
a gangon: átbújjon e.
Teve és tűfok. Valaki egyszer ezt
a kiharapott éjszakát is megálmodta.
Vagy csak úgy lett, ahogy a szomszéd
ház, város, ország - véletlenül, de pont ide.
Vagy létezik, ha elhiszed. Ha látod.







Mesterséges intelligencia által generált
internet népe.
Látod, amit érzel?
Egy emészthetetlen génmódosítás
táncosnője vagy.
Tű és tevefok. Jeget ringató hűség.
Ez is csak úgy lett, ahogy a megkért álmok
a random technikai segítséggel:
vélte volna valaki, csak kispórolta
belőle az aprómunkát.
Létezik, hisz elhiszed. Ha látod.






2024. február 10., szombat

Önarc

Rudi meglátása





Alig látszik az a kudarc,
ami nem felejti, hogy időnként
indokolatlan boldogság fog el.

Nektek elmondhatom, mert
úgysem értitek.
Ez a világ a gyerek maradsz
tűnődése.

Mit akarunk kihozni a korlátok
szabadságából?

Megtöltöttük magunkat és most kiáradunk.
Mert nem az a lényegünk,
hogy kifizessük a villanyszámlát.

Amikor az anyánkat kell tisztába rakni,
amikor tényleg meg kellett oldanunk,
tényleg felnőttek lettünk.

A gödör felé vezető úton,
ami mindannyiunkra vár.

De így is, alig látszik a kudarc
indokolatlan boldogsága.