"reménnyel és bizakodással"

Andrej Tarkovszkij: Áldozathozatal

ami történik

letöredezik rólad -

szia, maradék

áldozat soha

nem válik a hozatalából -

életen át seb

letörhetnék üvöltő

jégszemcséket sodró szelek.

növényi részed

hegyoldal árva foltján kapaszkodó

girhes göcsört

állati részed nem csoda

ha vattapuha hájba göngyöli

csont hús és háj

egy feltárás disznóvágáskor

azóta is minden falattal

részes gyilkosa -

nincs kizárólagos

áldozat soha

de minden töréssel gyúlékonyabb

az éghető

hozatalából élet viteléből

ige által

csipkebogyó vöröslőn

hátha lobban

lobbantva hátha lobban.

Három provokált haiku

Erdős Virág

Futártempó

Érintés nélkül

rakom ajtód elé az

apokalipszist.

***

 

Mindig meglepődök (pontosan: kiábrándulok), amikor nem hétköznapi alkotók nagyon is hétköznapi, néven nevezve középszerű, nyárspolgári oldalát ismerem meg: az akkurátus könyvelés és Radnóti?! Hogy hozható ez össze? Kereskedőcsalád... kereskedelmi iskola? Megtették volna a hatásukat? (Tőkés Hédi)

Áll, a karddal

Sose lepődj meg,

ha angyal tollán

tintafoltokat észlelsz.

***

Andrej Tarkovszkij: Nosztalgia

Szituációs vakság

Elsőre sosem

tudom, hogy pontosan hol

a fal - addig megyek.

Házimozi

 Andrej Tarkovszkij tempójában

A főcím után nem sokkal egy immár

soha el nem induló lift belsejét addig

közelítjük a távolból, míg rá nem lelünk.

A szemmagasságban éktelenkedő 

Jatt felirat mögül

lekopott a kérdőjel. 

Ráközelítés közben, a törmeléken át 

megbillen a kamera. Az illúzió.

Nem én írtam oda. Soha nem 

követeltem külön jutalmat 

a jussomon kívül, mert kiszolgáltalak.

De ebben a filmben ez a firka. Mégis

ez a firka vagyok én.

Azonosulni azzal, amit látsz.

Szegény mozigépész! Remélem,

rá nem vonatkozik. 

Megmutatjátok. Ahogy egy 

lerágott körmű ujj

ujjatlan kesztyűben megérinti a betűket.

Alig tapintható, eltűnésre ítélt

alkoholos tinta.

Ez voltam én. Mindig borzongok,

ha simogatnak.