Eteoklész kihajol a képből

 

Ahogy a völgy hasadt, én úgy születtem.

Párahab éggel betakart, jövőtlen,

tört törzsek közt nevelt a félelem:

hogy ikrem van, akit túlontúl űztem

vízmarta sziklán, letörő kopáron

a tükrök éhes túlsó oldalára.

És hazajön. Átnyúl az üvegen,

jogos jussát követelné rajtam -

ami nekem is ugyanolyan

jogon jussom. És nincs belőle annyi,

hogy mindkettőnknek jusson,

ez egyemberes szerep. A foszladó

világ urának lenni nem lehet

két éhbe kötve. Mégis hazajön.

És vége lesz. Párahab éggel betakart

völgy ahogy hasad, majd úgy halok meg,

ahogyan ő. Polüneikész!

Maradj a seggeden, a tükörbirtok

másik oldalán! Apánk seggfej volt,

anyánk a nagyanyánk, de ettől még

nem kell átokká váljon minden táj.

Vihar törte törzsek közt a félelem:

tört, alvadt törzsek. Bármelyik lehet

testvérharc érfúlt trombocitája.

Hisz minden kép tükör. Bármelyikből

bújsz elő majd, éh túloldalam,

egymásra rontunk. Semmire készen.

 

A másik önmagához

ott és akkor

Akinek a tükörképe, a ki tudja, hol

eszmélő entitás most pont ennyire lát.

Kitakarja a szomszéd tűzfal, vagy 

a világegyetem végtelensége.

És mégis, tudtok egymásról, mert

egymás mozdulatát utánozva éltek -

a saját nézőpontból mindig a másik

a balkezes. A balfasz.

Hiszen te vágyakozva az összes

szoknya összes rejtekébe - mégis 

egy boldog otthon nyűgében

lettél bociszemű igavonó állat.

A tükörben az a csélcsap, csapodár,

csacska madár, akár a szél, a bárki

combja közt - a máséból mindig, így 

élné, ahogy téged szeretnek.

A foncsor ez a kettős, egymást kizáró,

kiszáradt repkény vágy - lehet,

ott, túl a tűzfalon, vagy a világ világán,

talán szintén ép szavakat tördel.

Akinek a tülörképe így, ki tudja hol,

nem önmaga. Elolvasnám, miféle 

verset ír. De itt a síküveg kettőnk között. 

Nézlek. Csúnyán öregszel.

Névtelen (-né válik)

Alexander Jansson: Untitled

Nem tehetünk. Róla. Avagy

most úgy látom, a pad formájú

ugródeszkáról, szóval róla

csak ugrást. Tehetünk. 

Tehetünk rá. Hogy én erre és

te arra. Bocs, ne haragudj, vagyok, aki -

én sem: nem haragszom, hogy. Az vagy.

Nekem, mint. Testnek a teljesen

kikékült véraláfutás.

Mint a szégyen: nem érem fel. 

Sem ésszel. Sem a lufidat.

Te nekem túl magas vagy.

Tehettünk róla, de ha egyszer 

két teljesen másképp

megúszható anyagú óceán. 

Az értelemből nézve

a meséd bohócság. 

A mesédből nézve

az értelmem hagymáz.

Tehetünk róla, hogy mást lélegzünk be?

Másnak viszem az elcsomagolt

tiszta lapokat. Nem nyitnám ki,

ne haragudj. Nincs értelme köztük

ennél kevésbé fájó

búcsúszavakat keresgélni.