Hazatűrés

Én az a mese lettem, aki el sem ment. 

Ithakám mint a najádot, aki Zeuszöleléstől szökve 

sarjadt üde fává: ide zaboláz.

Itt körözök, mintegy szigmoidokba felcsavarodva; 

s nem, nem pattan a fesz,

tart ama függvény, függeszt -

ez a nehezebb.

Mert nézd: aki ment, az a mese lett,

aki majd hazajön. Hazatérésben 

kiegészül, távolságszámlálóját

nullázva a végén, mintegy 

kijelent és ő maga is tékozló

kijelentéssé válik.

Én bejelentek. A lakhelymódosulások

nálam amolyan nyughelykereséssé emanálódtak. 

Szkülla, Kharübdisz közt csak egy ágyat, 

csak a hálószobaablak egyik

keretéből másik, keretezve egünk ékköveit

párává fosztó éjbe hajózom.

Én az a mese lettem, aki el sem ment.

Hazatérésem folyamatosan pár

méterrel ide-oda cincált, ide-oda

helyezett hazatűrés. Nincs mit

sajnálni a gyáván? Nekem ez a 

bátorság az igém: 

hazatűröm

zsoldos hadak, ó hitek és újra-

konfigurált barbárok ki-be járkálását

szentélyek söprögetett romjaiban.

Máshonnan jöttek, hazatérők lesznek -

hogy basznák meg. Akkor 

békélnénk meg a tükörképünk 

keserű görbületével, ha végre

mindenki megülne a seggén.

Mese nélkül. Kirkék ölelése helyett

Pénelopéinkkal. Hogy emlékezni

se kelljen, felfejteni se a szőttest -

ez a nehezebb. 

Ez a héroszi, nem a kódorgás! 

Én bejelentek, látod, most pont ezt: 

röhelyesnek tartom túros-csatakos 

hazatérők bosszú-ricsajos 

baz'meg vége legyen már 

ki ha én nem lakomáját.

(-)

Kóruspróba

I.

A helyváltoztatás normális rendje,
Istenek élvteli szintjét a csömör veri
le a sárba, majd a folyón át
fák árnya közé.

De legyen nálad tartalék érme,
ez a pantheon-összes, feltámad
még minapunk, jön még
eszmélésre kivégzés -

felzuhanás az egekbe.
Csak kövesd a megfelelő ösvényt
szárnyas saruban tipegő
kekec alak mögött.

II.

Mint mindenhol, itt is vannak
eretnek nézetek: hogy a
hely-változtatás romépítés.
Ne higgy a méricskélő papoknak,

A félrelibbenő függöny mögötti
indusztriális rozsdája is isteni munka -
csak a gyerek épít homokvárat,
a felnőtt eltapossa.

Mert semmi nem tartós, csak
a hely változtatása - ha átmeditálod,
feletted akkor is utazik a
rozsdás égbolt.

III.

Minden mozog, csak a mozgás
nem. Bármennyire furcsa,
a helyváltoztatás rendjében
ha a mozgás maga

vagy, akkor telhet egyhelyben
rútkiskacsaságod.
Az Istenek persze így is
úgy is jóllaknak veled -

neked nem mindegy, milyen
ízed érik a tálra terült
mannában a borral bőven
fröcsögő lakomán.

(-)

Eteoklész kihajol a képből

 

Ahogy a völgy hasadt, én úgy születtem.

Párahab éggel betakart, jövőtlen,

tört törzsek közt nevelt a félelem:

hogy ikrem van, akit túlontúl űztem

vízmarta sziklán, letörő kopáron

a tükrök éhes túlsó oldalára.

És hazajön. Átnyúl az üvegen,

jogos jussát követelné rajtam -

ami nekem is ugyanolyan

jogon jussom. És nincs belőle annyi,

hogy mindkettőnknek jusson,

ez egyemberes szerep. A foszladó

világ urának lenni nem lehet

két éhbe kötve. Mégis hazajön.

És vége lesz. Párahab éggel betakart

völgy ahogy hasad, majd úgy halok meg,

ahogyan ő. Polüneikész!

Maradj a seggeden, a tükörbirtok

másik oldalán! Apánk seggfej volt,

anyánk a nagyanyánk, de ettől még

nem kell átokká váljon minden táj.

Vihar törte törzsek közt a félelem:

tört, alvadt törzsek. Bármelyik lehet

testvérharc érfúlt trombocitája.

Hisz minden kép tükör. Bármelyikből

bújsz elő majd, éh túloldalam,

egymásra rontunk. Semmire készen.