Helyzetünk a nem'tom hol (Prométheusz meditál)

Akárhol élek, akárkivel,

a falakon romlott idegszálak futnak körbe.

Fekete Anna: Szabadulás

Olykor azt sem tudom, hol vagyok.
Melyik idegrendszerben, milyen
nyirokcsomóban. A szervek összessége,
részvételben és részvétben? Vagy
csak egy szegmens, amolyan
elkeríthető tumor? Az a valahol,
amit magasba emelsz, a fejbe, vagy
feljebb, betegség, vagy ennyi
az egész?

Behunyom, vagy kinyitom - olykor
azt se tudom, hol és mit. Egy
idegen szag környékez, nem lehet az
enyém. Begyógyszereztél, Ginácska,
kedves? A belek alagútjában
egyre messzebbre esik a
következő állomás. Ó, szállj le ide, Sólyom!
Mutasd meg, hol is az ahol
a szervekben vándorló fájdalomban.

Csodálkozó szarvas

Fekete Annának, köszönettel az ihletért

Chiara Bautista

Miért ne lehetne rend. Egy rend ruhában.
A szirom is felöltözteti a napsugarakat.
A benned nyíló szakadékban megülő szélcsend
felett felelőtlenül rohangáló felhők.
Voltál mindenféle. Leszel mindenféle.
Miért ne lehetne rend. Levetkőzteted.

Sejtek. Sejtelmek. Növekedő zöld.
Hajnalban a hegykaréj is színes.
Jártál már arra. Maradvány liget
egy rend ruhában. Amit ráadott a tavasz.
Levetkőzteted. A beszívott levegőt.
Szemedben védtelen ünő csodálkozik:

nem akart széppé
válni - csak inni jött
ide, a patakhoz.

Nem ettek meg. Se a tanultak, se a tanulhatók.
Ha megesznek az már úgyse te.
Másféle íz. Összekeveredik
benne a nyers idő. És a mankók, botok, csontok
makacs, napsütötte kopogása.
A felöltöztetett, vetkőző sziromba rejtett sugarak.

Miért ne lehetne rend. A rendben.
Számok és ABC-k végtelenje - hiszen
annyiféle nyelven lehet kimondani.
A reggel sem tudja, mi a rendeltetése -
csak utólag. Ahogy fűrész alól
sír fel az évgyűrűkbe rejtett muzsika.