Időszerűtlen

 

Sasa Gyökér képe

Behunyom az ajtót és

mégis jár a levegő -

nincs huzat, csak meztelen

szalmalányok illata:

lekaszált füvek száradoznak a

közösen fújt levegőre teregetve.

Időszerűtlen magzás ónos esőben -

behunyom az ablakot és

berepül rajta a trilla:

bordakalickamadár,

verdesés közben fütyörész.

Az orrunk, fülünk nem tudjuk

összecsukni, ahogy emlékezetből

megjárt térképetájak közelijeit

fénybőr-kötésű könyvben. 

Ki be jár rajtunk a tavasz,

időszerűtlenül -

nincs huzat, meztelen 

szalmalány vagy a szemhéjam mögött:

lepucoltad magadról a rád

nyálazott ruhákat.

Majd felöltözünk, ha hó esik,

félig olvadt szürke sárba -

de addig mezítlábas angyal,

karácsonyfadísz,

borzongj valamit. Szeretlek

rezonálni.

mérhetetlent

Bokor Krisztiánnak

Jun Kumaori

asztrolábiumon 

párátlan ég terhét

csillagszögek lyukakat ütnek

csillagluk szia

napkitörésed

megérinthetném de

fájna szemgolyódnak

fáj a szemgolyómnak

mérhetetlen távlat

súlyát tekintetbe

látod: félrenézek

amúgy holdbéli csónakom körül hetek óta szürke

egykedvű köd van

egykedvű félre

néz sokkedvű játék fény-

sodrában egész

úgy távcsövön át

megosztások gépi

biztonságegén

napok alszanak ki

és a csillagok -

hetek óta nincs lehetőség csillagászati navigációra

anélkül loccsan

hallgass a nevem ha

nincs amit hallgass

szférák zenéjének 

elakadt a lejátszása

szia szia szellem

majd ha szabad szemmel

segédletek nélkül -

elnyel csendre int

kifújt belélegzett

mentsétek lelkeink

Helyrebillen

Futárjárás sújtotta környék

(Peer Krisztián)

Az átadások java részének nincs története.

Semmi kaland. Udvariasság, tekintetbe

vétel, összefutó nyál a szájban. Frázisok?

Olykor valódi hála, köszönet - 

helyén való viselkedés. A helyén.

A leadások java eltalált hangok

repetitív zeneműve. Semmi különös, mindenki

teszi a dolgát. Összhangzat, elviselhető

mértékű disszonanciával. Ahol 

a konvenció a karmester.

A legtöbb helyen meg sem fordul a fejedben

hogy bárki lehetne a helyedben, ugyanígy 

történne. Történet nélkül - töretlenül.

Bolyongásod vonalvezetésén a legtöbb

kiszolgált nem kuszál.

A legtöbb helyen nem tornyosul futársitt,

testépítési törmelék a célszemély bejárata mellett.

A legtöbb esetben nem kvízjátékban: 

a telefonos segítséget már elhasználtad, 

a közönséget kell megkérdezned -

a gang őrző-védő nénijét.  

Naná, hogy útba igazít.

Azokhoz, akik kizárólag rendelni szoktak.

A legtöbb esetben semmi rendetlenség -

nincs mit mesélni róla. Pedig ez a legtöbb:

a legtöbb nem is eset. Nincs külön,

a helyzethez szabott leírása. Jó étvágyat!

Köszönöm. További szép napot.

Ne csaljon meg a látszat. Az élet

tényleg akkor a legélhetőbb, a maga 

ritmusában, amikor

egyáltalán nem érdekes.

Három provokált haiku

Erdős Virág

Futártempó

Érintés nélkül

rakom ajtód elé az

apokalipszist.

***

 

Mindig meglepődök (pontosan: kiábrándulok), amikor nem hétköznapi alkotók nagyon is hétköznapi, néven nevezve középszerű, nyárspolgári oldalát ismerem meg: az akkurátus könyvelés és Radnóti?! Hogy hozható ez össze? Kereskedőcsalád... kereskedelmi iskola? Megtették volna a hatásukat? (Tőkés Hédi)

Áll, a karddal

Sose lepődj meg,

ha angyal tollán

tintafoltokat észlelsz.

***

Andrej Tarkovszkij: Nosztalgia

Szituációs vakság

Elsőre sosem

tudom, hogy pontosan hol

a fal - addig megyek.

Házimozi

 Andrej Tarkovszkij tempójában

A főcím után nem sokkal egy immár

soha el nem induló lift belsejét addig

közelítjük a távolból, míg rá nem lelünk.

A szemmagasságban éktelenkedő 

Jatt felirat mögül

lekopott a kérdőjel. 

Ráközelítés közben, a törmeléken át 

megbillen a kamera. Az illúzió.

Nem én írtam oda. Soha nem 

követeltem külön jutalmat 

a jussomon kívül, mert kiszolgáltalak.

De ebben a filmben ez a firka. Mégis

ez a firka vagyok én.

Azonosulni azzal, amit látsz.

Szegény mozigépész! Remélem,

rá nem vonatkozik. 

Megmutatjátok. Ahogy egy 

lerágott körmű ujj

ujjatlan kesztyűben megérinti a betűket.

Alig tapintható, eltűnésre ítélt

alkoholos tinta.

Ez voltam én. Mindig borzongok,

ha simogatnak.

Kert

Egymással ölelkező, test alakját öltő, 

vagy szálegyenes, jellegtelen répák. 

Nincs egyformaság

mag korban sem. 

Sorban, akár a kiskatonák -

a fejükben gomolygó dolgok csak akkor

látszanak, ha kitéped őket.

Földszennyes, kinőtt egyenruhában.

A java tárul, ha 

császármetszést ejtesz

föld-édesanyán.

Persze. Nem csak gyökerek. A levendula

például. Ahogy szintén nem ugyanolyan.

Miért rajongnak a méhek az egyikért, miért

ignorálják a másikat? 

Megdörzsölöd - bármelyik

egyformán illatos.

Ha nincs éhség, kert és fűszerkert

felesleges luxus. Álmodozás,

ébren ejtett sehova se nézés. Annyi gondozást 

igényel! Belefeccölt munkát. Elhanyagolt

kertből torzabb alakok kelnek -

csak ezért? Gépies gyomlálás, egyelés,

igazgatás - öntöznöd is kéne, késik az eső.

Mindig másképp álmodod ugyanazt.

A hagyma például elégtételmese. Nyersen

szembántó levet ereget.

Van növény, ami mérgez, ami gyógyít.

Ültesd el. Hogy alig különböző, mégis

más alakban keljen ellentmondás kényszere,

lehetősége. Valamelyik tápláló

alakban születhessen meg az éhség

a konyhaművészetre.

 

Az üvegház

 

A beültetett egzotikum hazugság.

Kellene tudnod, ennek az orchideának

honnan kerítetted a magvát? Élősködik,

az ágtő égnek fordított hóna alól

nő ki. A levegőből szerzi. Megtestesült illat.

Nincs talaja. Elég neki az odahullott, megakadt

morzsalék. Némi tőzegesedett eredeti tartalom,

elég neki a pára, ami körülveszi. Ugye,

milyen gyönyörű? 

A hazugság gyönyörű, mikor virágot bont. 

A szabályos üveglapokkal lekerített

térség hazugság-táj. Ami itt megél, a 

szelíden tükröződő dermedt lapokon túl

elpusztulna. Klímaigényes. Gondozást követel:

bármilyen ízt, hatást, bódító

levegőt termel, látszatra akármennyire

szerves, önfenntartó, fülledt trópusokat képez,

nem felejthető el. Így is szaporodnak az

elkorhadt hullák. A hazugság, ha

nem kap elegendő figyelmet, saját 

mementójává fonnyad.

A homokból égetett vékony, amorf

védőréteg lappokká feszített könyvében

lapozva egy kényszer metszőollóval olvas. Kis,

kézbe illő ültetőkapája nyelét is innen

nyeste, egy egzotikus, antik torzóból.

Komposztál. Éget, a hamujával trágyáz.

Hívhatná méhesnek. Ugye, a rovarok.

Hiába ügyel, hogy ne jussanak ki az egzotikumból.

Potrohukon a meg se történt hímporával.

A palotában

A tető bomoljon el. A

szél pofozza le az elhagyatottság

tiszteletlen, fenn felejtett kalapját.

Roskadjon a mennyezet. A padló

mintázott kövein táj-bonsai -

gyűrt hegygerincek közt kanyarogjon

patak esővíz. A legmélyebb ponton 

érjen apró, tiszta vizű tóvá.

Legyenek benne elvadult aranyhalak.

Betelepülő emigráns magvak,

füvek és gyomok, cserjék és facsemeték -

széndioxid módjára kösse meg

zöldjük a szentségtelen imák

falak közt bongó visszhangját.

Fusson borostyán az azték, vagy maja

kérlelhetetlenségre emlékeztető 

faragványokra. Körbe, a falakon. 

Szívja vissza a kő a víz, a gyökerek 

rontása révén a belevésett szentségtörést.

Ne látsszon, csak az: valaha

véset díszlett a kápolna minden

porcikáján. Kivehetetlen alakok, 

értelmezhetetlen pózokban. De

ne tűnjön el nyom nélkül. 

Emlékeztessen.

Ahogy az érintetlen falfülkében felejtett

vasalt utazóláda.

A gondozatlanságot lakja be

a gondos erdő. Szárnyak surranó zaja,

csicsergés. Ágroppanás a szuszogó

sündörgés alatt. Fészkek és tojások,

rókabunda valószínűtlen villanása.

Születés, halál. Elhullott tollak,

egérkoponyák, Csak amit az élet

bősége ad. Járjon ki-be rajta őszi

felhők szomorúsága és déli

verőfényben táncoló pollenek.

Mozaikjait koptassák ösvényt

taposó lábak. Ha az első

levetett agancs is feltűnik a 

gyökerét villantó, szemérmetlen

fruska tölgy lábainál - minden veszély 

nélkül visszatalálhatsz.

Ha sikerül és kiülsz a tóból

félszigetként türemkedő, tört

talpazatra, érezd:

ez a romlás az épülésedre szolgál.

Profilkép macskával

kép: Vidákovich István

 

Vadász és futár.

Két létezés magával

gyógyítja egymást.

Rácsodálkozás: M. C. Escher (1.)

 

M.C.Escher: Puddle

Tükörkép. Milyen

nyomot szeretne

feltárni, eltakarni?

Tükörkép. Mi tett

nyomát szeretné

feltárni, eltakarni?

Escher egy másikára játszott az Öt rémálometűd... van összefüggés.

Meginog

A fogalmi világ setét éjszakáján, amikor

a tudat mélyebb rétegeiben tektonikus

szinten inognak meg a jelentések, 

a meggyújtott lámpás körül termő sötétségben

születik meg a Jézuska.

Ma reggel, vajúdás közben Mária letépte

a karácsonyi fényfüzér egyik öntapadós

tartóelemét - azt hiszem, a meghittség 

megidézése idén

fokozott erőfeszítést igényel.

Elfelé igyekszem. A sivatagba.

El Betlehemből. Bocsáss meg uram, de

a világért sem akarnám a 

megszülető kisdedet (fel) jelenteni.

Nem tudom megítélni, hol kezdődik az

ítélet, és meddig ér a kegyelem. Csak 

megrémít, hogy mekkora sötétséget 

teremtenek az égő csipkebokrok.

Hol lépjük át a határt, amit egész évben

legyintve bagatellizálunk? Setét éjszaka van.

Ne gyújtsunk lámpást. Idevonzza a 

kárhozatot. Idén a kárhozat az egyetlen

meghatározó hatalmi tényező.

Ha a Jézuska sötétségben születik, a

futás előle az egyetlen imádás. 

Betlehemi csillag vagyok, a

napomtól távolodó pályán. Bocsáss meg,

de inkább semmit sem jelentenék.

 

Szemelvények a hazaszeretet verseiből

 

A hazának szüksége van rám.

Nem mint. Nem úgy. Csak ahogy a bélbolyhokra

van elemi szüksége a szervezetnek. A gyomorsavra

például. A vérre. Szóval valami elemi szükséglet, amit

beleszőnek egy társadalomba, egy funkció, amit

be kell tölteni. Rajtam kívül számos

elem ugyanígy e szükséglet kiskatonája. De

engem is oda szólít a szükség. Betölt,

és ha elfáradtam benne, majd kilő.

Mindannyian töltények. Töltődés

fegyverszünet idején. Nem mint. Nem úgy.

Belőlem például kiégették a puskaport.

Nincs bennem spiritusz. Ütőszeg, szia,

ütőszeg - úgy üdvözlöm, ahogy egy régi

ismerőst. Tudja, hogy kisültem, már

a seggemre vert. 

Egyfelől. Mert másfelől túltengek. Lengek.

Felböfögök, kibuborékolok a szájon. Tudom, hogy

gáz. Szóval valami elemi szükséglet, amit

le kell szabályozni, mert különben kihabzik

a sava. Rajtam kívül számos elemet ugyanígy

töltöttek túl. Savanyú tőlünk a társadalmi

szájíz, miközben bizsergetünk.

Az őseim letelepedtek itt, és ez a döntés

messzemenőkig meghatározza, hogy például

miért nem hordtam messze. Nem megyek 

tovább a gyomornál. Csak ahogy látod,

nem tudom eldönteni, hogy az események 

után, ezen a hordágyon fekve melyik:

hogy melyik is vagyok valójában én.

A bélbolyhok, vagy a sav, frissen csapolt erhá-

pozitív nedűvel keverve, a bizsergető

elektromos íz a szájban, a gerincoszlophoz

tapasztott forró fém, ami már nem kúp, hiszen

szétnyomódott, a hasfalhoz szorított csőben

füstölgő hüvely. Nem vindikálnám a 

jogot, hogy én lehessek az egész haslövés.

Semmi front - ez csak egy

fegyverbaleset, békeidőben.

Valaki mintha kínjában sikoltozna.

Lehet, hogy csak az a sikoltozás vagyok én.

Xénia (I. m. Fodor Ákos)

 

Van közös metszetünk.

Én vagyok a felesLEGES,

te meg a LEGESlegszebb.

Pandémia

 

Köz betegségéből

mindenki magánúton

lel gyógyulást?

Ne értékeld alul

a naplementék

magánklinikáit.

Fenn (költ)

Adjak hálát, hogy még ébredek.

A működést nem unja a testem.

A kávé ízéért. Hogy még meleg.

Hogy szabadnap, akármire resten.

Az éj köréből előbújó házak

lakóinak megszokott zajáért.

Hogy nem veri egekbe a lázat

forgolódó páromra a rámért.

A csiporgó kis tollas életek

surranásáért az etetőre.

Hogy élhetnek. Hogy én is élhetek

a szavakkal. Akármilyen dőre,

fals eredmény. Ha csak az ó divat.

Átlépi így is borzongó bőr jelölte,

éh jelölte határaimat -

megnézem a telefont, hogy tölt-e...

Szerelmes vers

 

Az egymás szennyesében turkálás penetráns légkörében

lassúzunk. Fogom a derekad, ahogy madárkarom az 

etető szélét - nem hagy észrevehető nyomot. Mi nem

vagyunk se célpont, se beszédtéma, a csapból is csorgó

szennyes léhez képest szinte tiszták. Az ablakom vagy

és én a bőröd. Immár csaknem húsz éve. A horizonton

emelkedő felhők egy hegygerincre hasonlítanak - de

te is tudod: mi leheltük ki őket. Nincs semmi akadálya,

hogy újra beszívjam, és neked is a tegnap eltett

holnapi ebéd a harapható, tiszta levegő. Illat, vagy

szag - a nyelv nem ismeri az egymás szájából vett

lélegzet aromájának összes, megszentelt nevét.

Nem az van körülöttünk, ami körülöttünk van az

egymás szennyesében turkálás penetráns légkörében.

Soha nem kérném, hogy a kedvemért tartsd vissza

a levegőt. Fogom a derekad, ahogy a madáretető széle

a madárkarmot - ujjlenyomat vagyok a bőröd ablakán.

Mi nem vagyunk se célpont, se beszédtéma. Tudod,

a beteljesült szerelmeknek nincs története. Boldogan

éltek, míg. Ez az éltek, míg - ezek vagyunk. Nincs

semmi akadálya, hogy a tegnap eltett holnap is ilyen

ízekkel teljen. Még a végén elhiszem, hogy tényleg

mi ketten voltunk itt a normális emberek. Madár és

etető. Illat és szag. Veled jóformán minden jól esik. 

Ikarosz bukása

W. H. Audennek

(kattints rá...)

 

Pieter Bruegel: Ikarosz bukása

Hogy egy pojáca már megint -

nem vettem észre.

Kis ideig mesélhetném, hogy nagy idők

tanúja - de hamar kiderülne. Nem láttam, mert 

a saját kizökkenő ekém

foglalkoztatott. Ez a parcella itt, a kikötőre néző

dombon túlságosan kövecses.

Nem láttam, mert pislogtam épp.

Tudod mit? Vegyük úgy, hogy ott se voltam.

Sorsfordító és örök példa. Szimbólum. Csak

a legtöbbünknek semmit nem jelent.

A napot nem megérinteni,

túlélni kell.

Bámulni kell az egyenletes léptű vén

gebém farát. Ahogy a mozgás

hullámzik az izmain. Hogy közben

másféle hullámok? Loccsanás?

Hihetsz mást. De ezen a szálkás vidéken

- talán az összesen, a láthatáron túl is -

mindenki vízbe pottyantott kavics.

A nap nyugszik. A munkám

felével se. Nem érdekel

senki más csobbanása.

Bónusz: Carol Ann Duffy szemszögéből

Egzekúció

 

A barátom túlságosan szívére vett 

egy vásárlót - azaz egy kiborító,

kattant alak több epizódban előadott,

képtelen helyzetek sorozatából álló

szőrszálhasogatását. 

Most rá kell venni a szívét, 

hogy ezt ne tegye.

Képzeljetek el egy alternatív

művészeti projektet, kandi

kamerát: rejtve vett, idegbajt ingerlő

felelőtlen fogyasztói magatartást, ahol

a gyanútlan felelősségtudat 

epizódonként hatvanhatszor próbára tétetik.

Képzeljétek el, hogy áldozatául estek

ennek a sorozatban mérgező

ótvar céltalanságnak. Akár úgy,

hogy nem is rögzítette. Hogy kizárólag 

magánfogyasztásra rendezett egy

horrorisztikus bábszínházat az

abúzusra hajlamos 

főszereplő-rendező.

Művészeti projektet, ahol

megkérdezésed nélkül te leszel a csetlő-botló

nevetség tárgya. Fluxus, happening,

performansz, koncept és body art - ahol

a performer a saját teste helyett

a reakcióid használja témaként.

A barátom túlságosan szívére vette

hogy valaki ekkora féreg volt vele.

Csökkenteni kell az empátiaszintjét,

lehet, hogy szívműtéttel.

Mert úgy nyúlkálunk egymásba, mintha

nem volna határ a bőr, a szemgolyó

felületi hártyája. Ez a faszkalap

a puszta létezésével a barátom 

szívét markolászta.

Nem akarok hasonlítani rá. Úgyhogy

mégse írom le: bár

dögölne meg az ilyen.

Áthallások

 

Tudtátok, hogy a teljes kiőrlésű

mesekönyv minden elemét megemészti a szervezet?

Hogy Hablaty úr mondatait komoly szakértők

elemzik a színfalak vajszínű árnyalatra festése közben?

Hogy a kiegyensúlyozott táplálkozás elengedhetetlen

a megragadó falfelülethez?

Egyétek és vegyétek, ez a mesekönyv teste, ami

értetek daráltatott a falra festők bocsánatára.

Egyetlen varázslat sem boncolható élve. 

A szavak egymáshoz kapcsolásának varázslatában

is ott lakozik a penetráns hullaszag.

Mert a gondolat kristály, amit

csak összetörsz, ha. Ilyen körülmények között

a falra festett ördög: a vajszínű árnyalat alól

kiütő penész az egyetlen valóság.

Úgymond a legjobb szándék vezet, 

és minden mást körhátrányba kényszerít.

Ezt a versenyt borítékolhatóan megnyerte az 

értelemmel szemben a darálás. Mert ez a legjobb 

szándék a tüdődben megragadó penész. Amit

nem lehet elsíbolni a tisztasági festéssel.

Vegyétek és egyétek. Az íze megszokhatatlan, de

kizárólag ennek van ma tápértéke.