Pillanatnyi összegzés

Kovács Tímea képe

Bennünk ennyi kész:

tavasz, lassan éledő,

álmos fürdőhely.

Utóirat a madarak festéséhez

Kovács Tímea képe - a félreértések elkerülése végett: ez nem egy albatrosz.
De élete folyamán számos alkalommal berepüli a maga röpdéjét (kalickáját)

Az albatrosz élete folyamán számos

alkalommal megkerülheti a Földet,

élete első hat évét megszakítás nélkül 

a levegőben tölti - úgymond

berepüli a röpdéjét, a 

globális méretű kalickát.

De ha költeni akar, 

le kell szállnia a földre. 

Hogyan fessünk madarat...

...ha már mindenáron madarat akarunk festeni, és nem beszél le a sokadik alkalommal átélt kudarc a saját kalickáink nyitott ajtajában ücsörögve, kitépett madártollal a kezünkben.

Jacques Prévertnek és Horváth Krisztának

Kovács Tímea képe

Emlékezetből.

Tollat, begyet, csőrt, karmot,

szem fényét - ahogy.

Fészekhagyó

kép: Kovács Tímea

Bele van vésve húsodba-véredbe:

a csőre látványa cseppekből összeálló

hideg patakban a gerinced mentén -

nem érvényesek, suttogod, rám

nem érvényesek, valaki más volt,

egy másik élet, másik halál, szemgolyó,

nem hollók, hanem varjak, másik

varjak, valaki, másik -

lakjon tükör az előérzet

illékony lakásában, ahogy átsuhan

a város felett egy károgásban,

kifújt lélegzetben szirénasikoly -

nem érvényesek, suttogom, ez

volt már, ez elmúlt, a bőröm alatt

a rángó idegek emlékeznek, 

pedig nem az én bőröm, nem az

én idegem, nem az, nem az, nem az -

elhagytad a madárlélek földjét.

De mint a földed, sírhalomról, zsebben

most is visz magával, elveszíthetetlen.

Bele van vésve húsomba-vérembe

a tollak szürke-fekete suhogása.

Limlom

saját

Törnek, kopnak, avulnak
a megörökölt tárgyak:
rám tukmált hagyaték,
tányérok, poharak, a tál,
fáradt merőkanál –
mennyire utáltam az „ezt is vidd el,
jó lesz valamire, kisfiam”
passzív agresszióját!
Mégis, albérletről lakásra
vonszoltam rajtuk öreg kezek
érintésnyomát.

Most úgy nézek körül a hagyaték
maradékán, mint holmi
halk rezonanciákra figyelő,
vereségét emésztő tábornok.
Az elfogyás felértékeli a túlélőit?
Megavult kacatok. Nem
bennük lakik, ha lüktet
belőlünk valami folytonosság –
bár a polcomra akasztott
haszontalan rózsafüzérnek,
a rajta csillanó fénynek erről
teljesen más a véleménye.

Verőfény

Kép: Kovács Tímea

Minden reggel

a megelőző éjszaka tapasztaltak
szabta módon.

Ha jól aludtál, csak kisimítom
a fejed vetette ráncokat.
Nyomot hagysz a párnacihában. 

Olykor, ha nem vagy itthon, 

és nem látja senki, 

beletemetem az arcom –
nyughelybe temetett nyughely.

(Pardon, életem,
ezt sem kellett volna
közzé tennem. Ugye?)

Más kérdés, ha
ébredtem arra hogy riadtál.
Zaklatott hajnalok ágyát
ököllel szelídítem.
Kiverem belőle a
vergődés emlékeit.

Ki is szoktam tenni, ha ragyog odakint.
Ez a legjobb, a ragyogás
bolygóforgás-lassú püfölése.
De sajnos forgolódásaink után
sincs minden reggel verőfény.

És a kifújt mérgek sűrű párája
nem ágyaz jól a kötelező
vörössel ágyba kísért
esti főhajtásnak.

Analóg kollázs

Lakner Zsuzsa - The Memory of the City No.: 1

Ha idő fodrain

járhatnál, mint lépcsőn,

hova tartanál?

A Pályaudvar önfelszámolása

A vágányok hallgatnak (Építészfórum)

"A vágányok hallgatnak"

Építészfórum

"Te emlékszel még, ugye, a mozdonyforgató dobra? Terméskő-ellipszisben végződött akkor a pályaudvar, az ellipszis fejében ott volt az acéldob. A mozdony ráállt és megfordult vele, mint egy táncoló elefánt. Még ott a régi, sárga állomásépület, avult, de működő nosztalgiákkal. A gőzbodor mögötti lámpák, esőben a hajnal. És a sínek meg a talpfák éjszaka (ezt fentről nézd, a hídról), ezek a derengő, mennyei lajtorják a vízszintes végtelenbe."

Nemes Nagy Ágnes: Egy pályaudvar átalakítása

Oldozhatatlanul? Oldódik. Vegyszer
fröcskölte műanyag, leveti kötéseit,
és kel és jár. A pályaudvar felszámolása
helyén az átadási ünnepség, helyén a
mozdonyfordító – kioldódik a versből
a belekötött műanyag, és ami marad,
kel és jár. A teremtés titka almaevésig
ez a járás-kelés. Mert valami többletből
oldódik, veti le kötéseit, ahogy
műtét után a harmadik napon, amikor
a legnehezebb. Eltünedezése ilyen.
Járás és kelés.
                        Ahogy a Pályaudvar,
megunva az ácsorgást, az ólmos, villamos üzemű
fáradtságot böfögő hova-tartókat, traverzeket,
felkel és jár. A sínek mentén, megszokásból,
szerviz- és mezőgazdasági utakon. Majd
picit porosan, fáradtan beül egy vidéki
kolléga restijébe, pálinkát kér, ül, és
hallgat. Oldozhatatlanul? Menj oda, és
kérdezz. Válaszolni fog, ahogy a sokat
látott utazók, pedig egész életében egy
helyben állt – de annyian utaztak benne
annyifelé, és a hely, ahol állt, szintén utazott,
a kétség hideg űrébe vetve. Válaszolni fog,
de jól gondold meg: oldódni fogsz tőle,
ahogy a vegyszer fröcskölte műanyag:
kicsurgathatja belőled a kovalens kötéseket
a tudata, hogy kelt és járt. Valami többletből
oldódnak a kérdésre adott válaszai.
Eltünedezése is ilyen kérdésre adott válasz –
úgysem hiszik el, ha elmeséled: beszélgettél
a Pályaudvarral egy vidéki kolléga picit
lepukkant, felszámolás előtt álló restijében.

Úrvacsora

Alexander Jansson

A felhallatszó nyikorgás, a kenetlen kerék kelletlensége,
a büntetésük töltő, ketrecbe zárt kukák cellái közt,
bennük a lejárt szavatosságú ennivaló, meg
a minek őrzöd, mire jó, minek ez –

menthető, eladható, vagy eltüzelhető.
A nyikorgás idegen lehet, a más terepén, mert 

ez is birtoklás, határok és határátlépők,

zsákmánytalanság migrációra késztető
hordalékhiánya, meg az így képződő hordák –

a guberálás területfoglalása,

aztán villanás,
erkély magasából,
ahonnan lenézed.

A feje felett. Fénycsík felsuhanóban, egyetlen
fehér szárnycsapás. Egyetlen fénytoll egy repülésből.
Aztán dörrenés – hát persze. Valaki nem tudta
kivárni Szilveszter-éj felét. Csak a zabolátlan öröm,
űzne ősi minták mentén őrdögöt.

Egy tüzijáték, mindössze. Meg egy hajléktalan –
aki, láttad, mégsem elhagyott. Mert
ezt kell értened először, látást és látomást:
hogy mindkettő igaz.

Mégsem elhagyott, mert egy szárnycsapásig
látszó őrangyala van, és te
láthattad, ebből a szögből csak te –
na látod. Így köszön önkényes ritmusoknak,
kinek-kinek a maga
megtapasztalható, elhessegethető
személyes Istene.

Neked köszönt.

Köszönj vissza. Ez a minimum.

Slow Fashion

Kovács Tímea képe

Ajakfeltöltés


Olyan egyediek,
megismételhetetlenek,
összetéveszthetetlenek,
vékony, kamaszos törzzsel –
vagy dehogyis.

Olyan egyformák szerettetek
volna lenni:
egyformán nyerőesélyesek.
Szőkék, karcsúak, ahol kell, teltek,
szépségkirálynői koronával.
Szakszerűen visszavágottak,
kiemelkedően dekoratívak.

Sorban vonultok a
bíráló szemek előtt –
a látvány plasztikázott,
útszéli színpadán.

Gömb koronájú juharfák.

Fátum


„Nagyon sokat dolgoztam a rólam
kialakított képen...”
suttogta szél lélegzetével,
levelek hangszálaival,
minthogyha évszak instagramján megosztott gifen
a hárs a láncfűrésznek.

Azóta tél jött. Aztán tavasz.
A suttogás visszhangja körbeért
a légkörkaranténban.
Hallja a tönkből
makacsul kitüremkedő hajtás is –
de hiába.

Tovább próbálgatja, milyen
a Nap kamerája előtt,
az égbolt tükrében pucsítani.
Csücsöríteni.

Bereniké haja

Zavaró, amikor
belülről tapogat, mintha a
bőrön.

Mert ezek szerint egész
világ van odabent, ahol elfér a keze,
a fogcsikorgatása, oroszlán és bárány,
a fürtként fodrozódó csillagok.

Hadjáratok a szírek ellen,
akik meggyilkolták királyi nővérünket.

A keze hadjárata ellenem.
Az ujjbegyével először, aztán
belülről rám
simul az egész tenyere.

És valami a tenyerében.
Belülről nekem feszül, ahogy
egy metszően éles kép.

Csoda, hogy beleőrülök ebbe?
Hogyan nyúljak magamba, hogyan
fogjam le tapintatlan
ujjait, mielőtt beköltözik
a rések melegébe?

Nincs más választásom,
engednem kell a vas,
az olló legyőzhetetlen csábításának.

Hommage á Nemes Nagy Ágnes

saját

Az első reggel készakarva
ébredsz, mintha volna ma -
akarná alvó, rozsdabarna
éhét tudni mind a fa -

hová karcolnak csont igények
halma közt az éleik -
ne lásd, ne halld növényi élet
mondhatatlan tetteit!

Magadtól

Kovács Tímea képe

...nem fénylesz. Nem képesség. Hanem
helyzeti energiák szörnyeteg találkozása
a boncasztalba csapódás előtt.
Nevezzük légellenállásnak, amely
felforrósítja a köpenyed és kómát alkot
köréd a kidörzsölt anyagból. Mert
magadtól nem fénylesz, csak ha zuhansz,
kedves meteor - a becsapódásig,
mert onnantól meteoritnak hívnák
a maradványaid. vagy porból lett,
porrá lesznek. Bár leginkább elfogysz
addigra, elégsz a légkörben, amit
a többi zuhanó liheg köréd, sűrű,
fájdalmas, lassú égést provokáló közeggé.
Úgyhogy magadtól fényleni nem –
az a látszat: vagy megvilágít valami, vagy
kidörzsölődsz a zuhanástól, amiben
mindannyian kapaszkodunk.

Tüdőlövés

Zdzislaw Beksinski

A célra tartás már félig találat.
A benzingőz feleződési idejében gurulva
az oldalszél áldás, mert eltéríti
a lövedéket.

Növendék lövedék. A helyszínelés tart,
oda, ahol abbamaradt
a lihegés, szirénázva siet,
mintha nem volna mindegy.

Adj utat neki.

Célra tart az összes, körülötted
elterülő ösvény. Kiszámíthatatlan ütemben
következnek egymásra a csattanások.
Adj utat nekik. Embertelen, vagy sem:
itt a babakocsiból kisandító
szempár is célozni tanul.

Adj utat a félig találatoknak,
hogy egészen odaérjenek, az
aszfaltra festett kontúrokig. Mert
nem hagyhatod abba, amíg
körbe nem rajzoltak -

a benzingőz oszlik, kitakarja a szél
előérzetektől libabőrös
célszerűségeink.

James szeme

Messzire látás, és a múltba nézés
egyszerre, képzeld el, ahogy Isten
manduláját bámulod - miközben
kiárad a körülötte rezgő, frissen
kifújt terekbe hogy Legyen!

Vagy képzeld azt, messzire látás,
és múltba nézés egyszerre, ahol
az energiák sajátos csomósodása
evolválja az anyagot - létrehozza
a mag növekményt termő fúzióját.

Láss James szemével, mi bűvöltük,
a felfoghatatlanul parány - láss, és
lásd be: amit nézel, még mindig a
gondolat és hit szerint lesz ez
vagy az - vagy mind a kettő. Ha féled.

Névtelen (-né válik)

Alexander Jansson: Untitled

Nem tehetünk. Róla. Avagy

most úgy látom, a pad formájú

ugródeszkáról, szóval róla

csak ugrást. Tehetünk. 

Tehetünk rá. Hogy én erre és

te arra. Bocs, ne haragudj, vagyok, aki -

én sem: nem haragszom, hogy. Az vagy.

Nekem, mint. Testnek a teljesen

kikékült véraláfutás.

Mint a szégyen: nem érem fel. 

Sem ésszel. Sem a lufidat.

Te nekem túl magas vagy.

Tehettünk róla, de ha egyszer 

két teljesen másképp

megúszható anyagú óceán. 

Az értelemből nézve

a meséd bohócság. 

A mesédből nézve

az értelmem hagymáz.

Tehetünk róla, hogy mást lélegzünk be?

Másnak viszem az elcsomagolt

tiszta lapokat. Nem nyitnám ki,

ne haragudj. Nincs értelme köztük

ennél kevésbé fájó

búcsúszavakat keresgélni.