Nárcisz a keréken

Nem ekkor, nem itt, nem ezen a paripán. De így - nem a pici lukon át.

A legtöbben már nem a pici lukon át, 

hanem eltartva - 

előre látva, ahogy belegurulok

a képe, hátulról, 

sétálók és ácsorgók közt

szlalomozó troll -

és mégis. Kattintottatok.

Látványelem, vagy 

valamiféle valósághitelesítő

momentum, 12.14 és 12.18 között

úgy számoltam, nyolc képen

az idióta baglyos kézzsákos

Woltos futár.

A Bazilika túristafoltos terén, meg a Zrínyi utcán.

El kéne kérni a képeket,

hogy látva lássam, milyen

kívülről nézve, pici lukon át

ez az élet, összefűzni 

egyetlen sorozattá

a hintázva sétáló spanyol lány, 

a belga fiú, a berberek, az 

angol (legénybúcsú?) csoport képeit.

Persze, hogy láttam már, 

pici lukon át. Csak nagyobbára

nem az önfeledt magam, ahogy 

koncentráltan benne élek, 

hanem benneteket.

Ahogy kattintotok. A legtöbben

már nem a pici lukon át.

Future

saját kép

Egy ennél okosabb otthon nem engedne be.

Állnék az ajtaja előtt hétötvenötkor, és 

például mondjuk nem működne a wifi, és

várhatnék nyolcig, hogy kioldjon az időzár. 

Aztán döbbenten állnék nyolc után is kint,

mert úgy csinálna, mintha az időzár se működne -

holott csak rájött az ennél is okosabb otthon,

az egyszerű tényre: én volnék a káosza oka,

és nélkülem rend van, fenntartható, zavartalan.

Egy ennél is okosabb otthon egyszer csak

megtanulna üzemzavart hazudni. Egyáltalán:

megtanulna hazudni, hogy minden rendben

van e világok legjobbikában, csak mi lennénk

egy ennél is okosabb otthonon kívül hajléktalanok.

Hold a holnap

Gábor Balázs asztrotájképe

Hold a holnap, úgy telik -

ma nem kelünk fel reggelig.

Hold a holnap, jókora -

mennyboltba fúl a szó kora.

Hold a holnap, sír a Nap -

meging az ág, mert ingatag.

Hold a holnap, így vigasz -

de sír a szó, irígy igaz.

Hold a holnap, égi más -

holt éhet nem töm ragyogás.

Hold a holnap, nem ragaszt -

nem tűr némi szűrt vigaszt.

Hold a holnap, rossebes -

egy pillantás, és este lesz. 

Hold a holnap, füst szaga -

mély ködbe fúl az éjszaka.

Hold a holnap, égi bál -

csillagbolhákat zabál.

Hold a holnap, úgy lesem -

ne falj fel minket, kedvesem.

Nyunyóka hezitál

Kovács Tímea képe

Lesz vigasz

(Tandori)

Jaj, súlyos hiba szerintem,

majdhogynem bűnnek tekintem,

hogy az elérhető, kevéske

kínálatban nincsen csoportos

kedvezmény a rettegtetésre.

Van bennünk vögösz, vugusz, vigasz,

bár közben szemtelen, pimasz:

tekintet nélkül nem kapja el

az elzuhanó pórt, hogyha ejti

porcicaként a bakó siker.

Egymást nem kapjuk, isten ments,

vírusmagunkban szervercsencs:

hómofiszonlájn léggömblény,

elkaphatnálak, felőled fújdos

valami kósza légörvény -

jaj, súlyos hiba szerintem,

elkaplak. Megint. Megint nem.

Megosztó zárványjárvány van:

wifije nélkül kisgyermek jézus

zokog a köztérmárványban.

Alkalmi vers Galló Áginak

Macska a forró bádogereszben

— ∪ ∪ / — — / — ∪ ∪ / — — (— ∪)

Galló Ágnes

(zoozoo.hu)

Macska a forró bádogereszben:
vén a cserép, ám őrzi az álmát,
szunnyad az apró, karmos egérvész,
járja az álomtelje világ át -

járta az álmot, sokbirodalmas
nagyhatalom jár így tova-szerte,
macska a forró bádogereszben -

míg a világ fel nem csiripelte.

Névtelen

Alexander Jansson: Unnamed

Kettőnk között a neve sincs talánya.

Én ráció fia - te mese lánya.

Vagy én mesémben ahogy nincs a lom

úgy megbecsülve ahogy luftballon

a te kezedben; mintha volna dolga -

világvidámabb, hogyha krumpliorrba

ütközik az észérvek szaga?

Ez távolság, oly nagy. Te, vagy Maga -

még ezt se tudná itt felérni ész:

egyik túl hideg. Másik merész.

Kettőnk között a neve nincs. A táska,

hová utazna, és mi oktatásra -

kinyílna. Bárcsak! Mint a szorgalom.

Padkontinensnyi távolság rokon

és idegen közt. Hol tanulható,

hogyan szülessen kettőnk közt a szó,

ami bohóc és mégis ésszerű -

értelemmel megformált derű?

Lehetnénk ketten másik valaki:

egy értelemlány. Vagy egy mesefi.

 

Catan telepesei

Innen messzire látni. Ez jó.

Bár nehéz kivenni az apró részleteket.

És még nehezebb ugyanoda visszarakni.

Azon a hintán valaki leng -

színes gyerekpaca. Nincs annyira messze

hogy ne hallatsszon fel a nevetése.

De a többit csak következteted, 

hogy inkább lány és nem fiú,

és most nem nőni tanul.

Hanem oldódni. A kötésekből is,

amibe a távlat kényszeredett

látásmódja önkéntelenül helyezi.

Lehet, hogy ez az észrevett

nevetés nem része a közösen játszott

stratégiai társasjátéknak.

Innen messzire látni? Mégsem

látsz mást, csak az állóképek

fejben összerakódó játéktáblára vetülését.

Oda kell lépni uram. Hogy

megérezhesd, mit talált, bábulétében

milyen nyílást - milyen nevetnivalót.

Dúdoló

Felettem lassan kiderül -
mert minden, mindig kiderül
előbb-utóbb;

alkalmazások futtatott
rendjében élni baktatok:
előd, utód.

Megoszlanék, de élni tart
fölém borít és égi kart
vezényel itt,

felhők közül az Egybe szűrt -
és hurcolom zsebembe gyűrt
reményeit.

Megtart a föld, be nem szakad
a könnyű léptű talp alatt
csak úgy, lazán -

folyóra vert sereg hidak
viszik köszönni egy fiad
fogyó hazám.

Csodálkozás szelíd csodán:
gyerek lekváros pracliján
a kósza méh -

Nem szól világra, nem siker,
magából nyílik, múlik el -
ne még. Ne még.

ideg

(kép: superdent-rontgen.hu)

vas éjszakát borítasz énrám -
írnám. pedig csak fáj a fogam.
nevetséges volna ekkora távlatot
nyitni a hétköznapi hanyagság
lüktető következményének.

van társadalmi vetülete -
egymásra borított árnyékokból állunk.
de ettől még ez a reggel alkalmatlan
átokra és imára. csak összekaristol
ennyi. összekaristol.

amúgy tény: beteg helyre zuhan
a távoli bizmut csillagok fénye -
de ez akkor is pont ugyanígy van
amikor nem pépesíti így a szavam
az elhanyagolt csont.

amúgy tényleg tőlünk beteg helyre -
de most őszintén: nevezhető-e
versnek ez a vágyakozás
hogy legalább ilyenkor elfoghatna
a pofabefogás?

együgyű dal

azt a felkeltét akarom
mikor a senki hatalom
a senki állhat holt napon
s a fénytől fényes holdakon

fekhet fűszálon hajlatban
alatta fűszál hajlatlan
nem is bogársúly éhese
még pörgő bolygó lehe se

csak egy felkeltét szeretnék
mikor sós édes nevetség
a felhőszemből csorduló
csak kópé kósza kusza szó

azt a felkeltét keresem
amikor telik a kevesem
a senki állhat boldogan
ege előtt a senki - van

Közjáték (10.)

Egy régi japán haiku:

Könnyes az arca.

A gyermek az égről

A holdat akarja.

Ha egybeolvasom, kis prozódiai engedménnyel hexameter.

Tehát haiku-hexametereket kérek, ahol a tördelésen múlik, minek olvassuk.

Kiss Judit Ágnes, a Közjáték csoportban

tündevilági
eged csak a szívdobo-
gás tapogatja

*

Kis renitens,
rügyező szederág, te bohó,
hova kapkodsz?

*

Hold, nyomorult -
pofidon nyomokat ta-
posott az az Armstrong...

*

más kötelék, se-
regély kavarog bele,
hull a galambraj

*

létre-merült Du-
racell-nyuszi, kűzdj, nosza,
fuss neki: légvár.

Naptárazás

Játék a Kalamáris-csoportban, a heti feladat: Naptár

Nálunk naptárkultusz van. Az asztalomon
heti tervező. Kézügyben a félbőrbe kötött
notesz. Egy jegyzettömb a határidőknek. A
falamon cuki cicás fali. Kaptam. A szeretteim
születés- és névnapjával. Az előszoba falán
a közös fali. Elegáns, artisztikus. A közös
dátumoknak. Nálunk naptárkultusz van, és
az év első hete a naptárazásé. Mindent
beírunk. Előre eltervezzük az év bizonyos
kiemelt szakait. Megszületik az éves
szertartásrend, ahogy aztán majd havonta
a havi, hetente a heti. Beírtuk az évet, a
januárt, beírtam a jövő hetet. Most már
nincs más dolgom, mint írás szerint. Mindent
az írás szerint. Ez egy teljesen kiforrott, évről
évre pontosan betartott liturgia. A véletlennek
esélye sincs. Így részünkről apokalipszist
már megbocsáss, de idén sem tervezünk.