Hektór kamaszkora

Nem az idő

foszt, hanem ahogyan megéled
a benne sajduló hiány helyén
a cigarettafüst:
alakokat rajzol a levegőbe.

Kasszandra, kedves, légy oly jó,
és tévedj el velem.
Az én időm még nem jött el, bár
már elkéstem - oda kellene
érnem a kicsengetésre.

Ezek a vasúti romok egy iskolának
nyitottak anno teret, de
okafogyottá vált a bennük
megörökölt tanórák unalma -

húgom a vereségben!
Légy oly jó, és mutasd nekem,
merre zakatoljak, szívből
áldozva a rozsdaette
ipari rommezőnek.

Segíts, hiszen leszoktam.
Magamtól már nem megy a ködösítés,
csak a szavakkal, ahogy látod.
Jósolj nekem még egy
nulladik órát, ahol várom,
a többiek mikor, és honnan -

a helyemen ülve,
a tudás bázisán, amit
még nem uralt az enyészet -
mikor még nem toltuk gazlepte
udvarunkba az idővonal
unottan reels-videókat görgető
trójai falovát.

(-)

Kompon

A szeretet sokosztatú és nem
titoktalan. Úgy kéne, de bele
sajdul a nyárutó varázslatába
az őszülés első pár haja szála:
arany levelek ezüst víz felett.

 

Úgy kéne. De pont a szeretet elé
von látszatot a szeretet. Szellőzést
az évek kíméletlen, gumilepedős
öregszagára. Protézist a szájba
a szerelmetes hazugságok
rontása-szabta, szuvas fogak helyén.

Úgy kéne. És van is úgy, hogy
a szeretet igazi arca éles,
kegyetlen, pofonszerű. De ez
nem tűnik sose szeretetnek.

Pedig sokat tűr. Nem féltékeny,

nem kérkedik, nem gőgös -

csak nincs tekintettel a látszatokra.

Mint mikor mégiscsak megmutatod 

a folyón kötéllel vonszolt kompnak
teljes, avult, pengő cimbalom,
veszésre ítélt fuss-el-véle végét -

mint mikor tükörbe nézeted

a rajta utazó, tanácstalan,

tehetetlen örök-gyereket,

értetlenül, amint kompország

süllyedő ölében ringatja magát.

Ferdítés egy másik felekezet kincsén

(régi grúz ortodox templomi ének; I. Chavchavadze szavai. A Samtavro Apátság kórusának írta)

Lábad elé térdel

a létem úgyis, Istenem.

Nem kérek tőled

vagyont vagy dicsőséget.

Nem esnek jól számból

az egykor szent imák,

mert keserű ajkak

megrontották őket.

Magamnak nem kérem

a te szent kegyelmed,

de éneklem neked,

ezt az éneket:

bocsáss meg az ellenünk

késsel fenekedőknek,

mert nem tudják,

hogy mit cselekszenek.

Úr - az űrből

Tőkés Hédinek

a külső űr látszik, hogy nem látszik, hogy
fényszegek ütnek a sötét holt közönyébe, ami
üres; nem látjuk mibe ütnek lukakat a fény-
szegek, ez a nincs, ez a nem látszik, ez a
külső űr a nyitott szem előtt éjjel, amikor
meztelenek a kilőtt és szemlére fektetett
angyalok; a nappal kilégzett párafröcsögés-
től habzó irizát labradoritja alatt is bújó
sehol, nézed, nem néz vissza a külső űr,
látszik, úgy hívod: a semmi, körülveszi ezt
a jelentéktelen testet, amin egy hozzá képest
is jelentéktelen méretű porszem akar, tud
tükröződni a végtelenben, a külső űr lát-
szik, hisz látod, hogy nem látszik, általad
betölthetetlen -

a belső űr ezzel szemben az anyagban, a
szemfenék sejtjei közt üt lukakat, amikor
a nézésed csak a lusta vegetáció közönyös 
pillantása, hogy se préda, se fenyegetés, se-
hol a csillantó értelem, az angyalok vértől
lucskos szennyes tollait se tépi a nézésed,
se most, se máskor, a belső űrnek se ideje 
se tere, a hiányzó értelemtől elérhetetlen, 
hogy nem mos beléd a kint, és elkövetkezett
a lélek sötét éjszakája a sejtek testedhez ké-
pest mérhetetlenül jelentéktelen méretében
mély kút, ahová nem szüremlik a képmás
és pont mert látszólag tele van, bár sehol,
hiszen hol laknak bennem ezek a szavak,
látod, nem látszik, általad telerakva is 
betölthetetlen -

pedig Úr van a
külső űrben, csak most túl
messzire látod

pedig Úr van a 
belső űrben, csak most túl
közelről nézed

Brexit

Ötölés, hatolás, verskompót,
(fenn)költenék, de a közepén nyersen,
szósszal szeretik.
Szóval Boris cár is csak
szósz.

Nem árt tudni, hogy
ez visszaélés. Bár tökmindegy tudni. Hiszen
közben intézményrendszer
zsigereiben bugyborgó rákká lesz
az oly szent akarat, azaz
maga a működés fojtja meg magát.

Vissza élés, mert visszaüt a birodalomálom.
Ötölés, hatolás. Világzsigerbe hatolt,
európai penge. Gyarmata-fosztó
posztógyártó prosztó. Rabszolga-
kereskedő. Hajószám vitt életvitelszerű élés -
vissza. Csinálhatatlan.

Szóval Köztársaságpárti Hülyehajú Boris
csak a szósz. A hús az a vastag,
múltba fejlesztett füst a gőzösök kéményéből.
Ahogy az Egybesült Álmok steakföldje is
Európa, csak az anyavilág minden kulturális
gátlása nélkül. Atyavilág. Egy sokkal hatékonyabban
világpusztító hülyehajú szósszal.

Visszaélés, mert visszacsinálja a
gyarmatosítást. Lassan minden kis porcika leszakad.
Végül leválnak az Írek. A skótok. És
Anglia végül újra visszatalál a valódi méretébe.

Gombostűhegynyi picsányi föld. Ahogy mi. Meg ahogy a
bolygó csillagászati méretekben. Csak
mert nagyot álmodni.

Nos - ez a birodalomálom vége. Ötölés, hatolás,
verskompót, (fenn)költenék, de ide
Szakspíler kéne. Hogy írja sirálydrámába a
szemétszigetből torkon akadó rikoltást,
ahogy egy álom végén az álmodói
síppal, dobbal, nádi hegedűvel
minden csepp kiontott vérért
megfizetnek.