A következő címkéjű bejegyzések mutatása: cigaretta. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: cigaretta. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. június 27., szombat

P. J.

Kuklay Antal Pilinszky-kötetét olvasom - 
a nyelv behúzó ereje tesz epigonná. 
Ez talán a leginkább "János jelenése-vers", amit valaha írtam... 
neki ajánlom.








Kipenderül a kezemből
a hamutartó,
nem ott vagyok, ahol lennem kéne,
mert ott vagyok, ahol lennem kell.


Valahol felettünk
egy fénytől szennyes felhőn
tükröződik a szomorúságod,
meg ahogy seprűvel a kezemben
összesöpörjük.

Fogd le a kezem
mielőtt kiöntenélek.







2020. június 14., vasárnap

Behelyettesítés





Több izélés ne legyen.
Színes és fekete-fehér izélés.
Néma, feliratos és hangos, szipákoló izélés.
Izélés a napkeltében, napnyugtával
dicsért izélés.
Izélés mint előétel. Izélés, mint desszert.
Ágyon, hűtőládán, mosogatógépen, pulton és
alatta - és magas polcról és a
puszta földről izélés. A más
elhajított izélésével izélés.

Ne legyen
több fotelizélés, a fotelizélők
mindig jobban, aztán mégse.
Se hatvanöt, se száztíz százalékos izélés,
te azt nem is lehet kifejezni izélés,
áh, hagyjuk, ne is beszéljünk róla izélés.
Izélésecske. Iciripiciri izécske-lésecske.
Akkor még gyorsan a száddal, a
kezeddel izélés. Se kikövetelt, se
kisírt, se megalázó, se
felemelő.

Legyen ez izélésmentes övezet. Innen
terjedjen el, mint egy vírus, az
általános izéléstelenség.
Legyél izéléstelen, anélkül, hogy
erőszakot tennél - csak ahogy
az izétlenség igazi mesterei: tarts egy rövid, aztán
egyre hosszabbra nyúló, aztán egyre inkább
véget nem érő szünetet.
Se kapcsolatban, se kapcsolaton kívül, se
nyíltan se titokban, semmi
csoportos, vagy cserebere. Ne izélj!
Legyen ez a tizenegyedik parancsolat.

Soha többé
ne hamuzz mellé.








2020. május 10., vasárnap

A halogatás törvénye








Képzeld, a saját mocskos bőrömben
tapasztaltam meg, mit jelent a maffia.
A szervezethez való hűség.
Ahogy egyre mélyebben süllyedek
a mocsarába.
Ahogy szembe kell köpnöm az
erkölcsi alapelveim,
hogy a végén ne maradjon más,
mint a hűség a szervezethez -
azaz egy szenvedélyhez, ami gyorsabban
öl meg, mint ahogy természetem
szerint elfogynék.

A szervezetem alapértelmezett
része a hozzám tartozó gyilok -
amikor kizárólag az ad értelmet
a létezésemnek, hogy evés,
ivás, szeretkezés, munkavégzés,
úgyszólván bármi előtt és után
rágyújthassak a következő szálra.

Lassan csak ez a szégyenbe
csomagolt, egyen-kiszereléses
mámor keleszt és nyugtat -
a ráérek, a majd, a de előbb;
nem is tudjátok, milyen nehéz
megtörni a halogatás törvényét.




2020. május 9., szombat

Kilátás








Van mintegy két négyzetméter teljességünk
a paneloldalra függesztve, amit
mind a ketten másra használunk.
Te lélegezni jársz ki oda, én
pedig bűzölögni.

Felelősséggel gondozott kis kertjében
gondozatlanabbak a szavak.

Innen nézek. Le. Ez a lenézés
teljes egészében jogtalan - mert
ennél aligha van lejjebb. Ahogy
ápolatlan füsttel lélegzem tele a
kora reggel kibomló illatát.


*

Van mintegy pár ezer négyzetkilométer
ahol ezeket a szavakat elvileg kikódolja
a befogadás.
Te egyre inkább ügyet se vetsz rá, én
még kicsit fújnám.

Felelőtlenül fütyörészek. Egyre
inkább úgy érzem: nincs semmi közöm.

Innen nézem le. Ez a lenézés
is jogtalan - bármelyik nyelven, amit
nem tanultam meg, ugyanilyen
könnyű volna értelmes elemekből
értelmetlen igézést füstölögni.

*

Van egy végtelen felettünk, amit
eltakar a virradattól alkonyatig nyíló
fénylés által átrezgetett, kifújt légkör.
Te lélegezni jársz bele, én
leginkább bűzölögni.

Nem a seolban lakik, bennünk
vert szomorú tanyát az Isten.

Innen nézem. Bárhonnan
nézhetném - de ez itt az otthonom, ahol
továbbra sem szólítom meg, hisz
mit mondhatnék. Kifújom.
Sajnos. Úgyis tudva tudja.







2020. május 7., csütörtök

A cigaretta mitológiája








Füst távlatában
satnyulnak a fokokon
tornázó léptek -

liftet követelnél a
"benned a létra" helyett


*


A kifújt lélegzetnek testet
adó anyag áramlása - látod a másik
tüdejéből kiörvénylő önmagát -
felöltözteti a foghatatlant.

Persze ezt a ruhát ugyanúgy 
képtelen vagy megragadni, mint a
napfény és hangulatok együttes
játékát a szembogarán.

Ilyen egyszerű, ami ennyire
bonyolult: a csontba zárt sötét
kell a tükrözéshez, füst nélkül
észrevétlen marad a kiáradás.

Ahogy sötétséggel összekent
üveglapra szorulunk - de
így sem ismerjük fel azt, amit
nem is tudnánk nem felismerni.