teher. vonat

Markolt világunk

pletykáin közömbös

tonnák fátyla libben.

Tükör

Gyűjtöm pördülő kerekem alá utam – mint szívbe csendet.
Kapaszkodj belém, Föld – ne táncoljam szennyes porörvény röptét.
Aki csobban, nem látja, milyen rajzot vet tőle a hullám.
Forgalom-dagályban, város-lüktetésben zöldhullám-lovas,
fényzuhogásban hullámzó aszfalt dobál zátony éj felé.

A város megnyílt nekem, de nem az öle, hanem a gyomra.
Szerencse? Ugyan! Képzeld, rólam lepattan a galambszar!
Az baj, mikor a rutin minimumtávolsága lesz a maraton.
A kedves alszik mire hazaérek, álma partján ücsörgök.
Nem fér bele több – én azért rátöltök. Csak így csordulhat túl.

Szia! Útkereső vagy? Te is a könnyebb utat keresed?
Átölelnélek – de ehhez előbb el kell engednem magam.
Mennyi bódulat fér egy ennyire kiterjedt szerelembe!
Lecsukja szirmod íze a látvány partján dédelgetett fényt.
Nem érzem magam: szégyent vagy elégtételt - téged érezlek.

Gyűjtöm pördülő kerekem alá utam - szívembe csendet.
Rémálomkanyon felett egyensúlyozom néhány mondaton.
Foglalt a kezed! Nem lehetsz hangya, tücsök egyszerre! Tedd le!
Minden varázsszer elfojt - tanulj meg nélkülük lélegezni.
Nem volna könnyebb látni és elhallgatni csak úgy a szelet?
Úthálózat főütőerén áramló – vajon kit alkotsz?
Miért feszül benned, hogy valami nálad nagyobbat mondj ki?

Gyűjtöm pördülő kerekem alá utam - szívmélybe csendet.
Roncskompország vén, imbolygó deszkáin pucsít a kóbor élet.
Konzumbolylakó – tömegcikk-istenségek völgyében járok;
harmincszoros terhem alá tagelt falfirka, óvj meg engem!
Így viszik kincsként maradék színed a feketülő évek.
Labirintus az idő, hiába mérem – máshol jársz benne.
Nem nyitok vitát. Elég becsukni a nyitva hagyottakat.
Ha már kudarc, legyen a legeslegszebb kudarc a környéken!

Alant, közép, felejt

Ars poetica

Alant hely bújik -

hol múlt lant húrja pattant.

Túlfeszítettem. 

Középen, épen,

újrahúzott húr, hang, köz,

meg mégse pendül.

Felejtenélek,

de végtelen sokára

esnél, oda, fel.

*

Cantum, cantumula...

hang, hangocska kelj fel,

kelj fel és járj.

A péntek őrülete kedden

Jézus él!

Nem vállalta a harmincharmadik évét.

(teológiai vita utáni, függőben tartott variáció:

Felvállalta a harmincharmadik évét!)

***

Egyetlen mondat egy szerelemből

A veszekedéseinket

is élveztem -

Ő szintén.

Pillanatnyi összegzés

Kovács Tímea képe

Bennünk ennyi kész:

tavasz, lassan éledő,

álmos fürdőhely.

Hogyan fessünk madarat...

...ha már mindenáron madarat akarunk festeni, és nem beszél le a sokadik alkalommal átélt kudarc a saját kalickáink nyitott ajtajában ücsörögve, kitépett madártollal a kezünkben.

Jacques Prévertnek és Horváth Krisztának

Kovács Tímea képe

Emlékezetből.

Tollat, begyet, csőrt, karmot,

szem fényét - ahogy.

Analóg kollázs

Lakner Zsuzsa - The Memory of the City No.: 1

Ha idő fodrain

járhatnál, mint lépcsőn,

hova tartanál?

Zen fotók: Haller Szabolcs (14.)

Forgalomzárvány

szerepében utast vár

a sétatempó.

Időborostyán -

volt, mikor maga volt az

innováció

Élet módjával,

tempó módjával - ülj bele

és dőlj hátra.

*

Forgalomzárvány -

nyüzsgésben, rohanásban

utasára vár.

Zen-fotók: Stekovics Gáspár (82.)

Északfok titkát

hallucinálja ezüst

víz, ólom felhő.

 

Három provokált haiku

Erdős Virág

Futártempó

Érintés nélkül

rakom ajtód elé az

apokalipszist.

***

 

Mindig meglepődök (pontosan: kiábrándulok), amikor nem hétköznapi alkotók nagyon is hétköznapi, néven nevezve középszerű, nyárspolgári oldalát ismerem meg: az akkurátus könyvelés és Radnóti?! Hogy hozható ez össze? Kereskedőcsalád... kereskedelmi iskola? Megtették volna a hatásukat? (Tőkés Hédi)

Áll, a karddal

Sose lepődj meg,

ha angyal tollán

tintafoltokat észlelsz.

***

Andrej Tarkovszkij: Nosztalgia

Szituációs vakság

Elsőre sosem

tudom, hogy pontosan hol

a fal - addig megyek.

Profilkép macskával

kép: Vidákovich István

 

Vadász és futár.

Két létezés magával

gyógyítja egymást.

Pandémia

 

Köz betegségéből

mindenki magánúton

lel gyógyulást?

Ne értékeld alul

a naplementék

magánklinikáit.

Fényképész kolera idején

 

Kawase Hasui (1883-1957) Daimotsu, Agamasaki, 1940

Megpróbálnálak eladni egy képen, amit

a tudtod nélkül - gyümölcs vagy rajta,

még ki sem nemesített, jövőből lopott illat, íz,

de elfakultál. Nem sikerült. Előhívás közben -

pedig tényleg kenyérre kellenél.

Úgyhogy megpróbállak árulni így is.

Jövőből lopott múlt, elfakulóban. Mint egy izgalmat,

ami visszafelé lejátszott rügyfakadásra -

a végén csak mag, ahogy a magvető

markába felhull.

Tényleg kenyérre kellenél. De közben

tényleg szeretném. Hogy így,

minden indiszkréciómmal így:

a tudtod nélkül, visszavont időben.

Amire már úgysem emlékszel.

Vegyétek, és egyétek.

Ez nem az én testem. És

tényleg kenyérre kell.

haiku a képhez:

telihold-csíkot

kormoz víz tükrén

vacsoratűz füstcsíkja

szünetjel

most épp hallgatok -

ha hallod, az (bocsáss meg)

nem az én gondom

egy ideig jeltelen,

mert a jelekből olvasó becsukta és

félretette a jelnyelvkönyvet -

a távolság és tartás összege

nem adja ki a kiadások

ellenértékét

olykor valamit tovább kell nézni, mint

amennyire megéri, hogy valóban

ízekké érjen és ízekre szedve

is összerakódjon, mintázat és 

rugalmas elszakadások nélkül, ahogy

egymás vonzásába szédült vízcseppek

egyesülnek az őszi levél 

színesedő élén

most ez a nézés jön,

belevonz a nálad nagyobb tömeg

bolygónyi gravitációja

olykor valamit közelebb kell

engedni a bőrödnél, eltemetett

csontok közül kiágazó rózsafát,

roskadt kávák és dőlt keresztek

alól ne riasszon a valaki

feltámadása

az elengedett szelek 

szégyenében most ez a csönd jön,

amihez visszatalálnak -

mert valami elmaradt mögötted és

hagynod kell, hogy legalább

saját magát utolérje.

Rácsodálkozás

A világűr nem

puszta mechanizmus,

hanem organizmus.

Egy levetkőztetett szlogen

Ha csak tiéd az

életed, nagyon

elrontottál valamit.

A térkő-felszedőknek

az Alapjogok gründolta gyűlöletkampány kapcsán

Készülődjetek -

ordast ébresztő

figyelem-terelésre.

Fundamentum

Miből gondolod,

hogy meggyőződés

birtokában kérdezlek?

Szárán új színnel

hogy nyílhat ugyanaz a

fajtájú virág?

Zen-fotók: Sasa Gyökér (60.)

Queen Anne's clouds (August 2020)

habkoronáid

föllebegését

szárak erdeje tartja

a szirom álom

mindent beszövő

gyökerek szuszogása

csak a cicomád,

szirmod, csak az álmod

magozza ki a szél

A szükséges minimum

Latin Műveltségi 

Iskolát alapítanék:

LMI-t.