Dézsa Vü utca 59.

Ahogy az egész mintha omlana rád
a hasonlítás elmebeteg rendje,
emlékeztetsz egy ételfutárra, aki
mintha tényleg. Odáig fajult.

Behatolás és kitörés. Akár a zsoldosok
egy kommandósfilmen.
Az aholhoz egyre kevesebb közöd
ellep a különbözőképpen egyformaság
dzsungelrutinja.

Ételkihordó ninja. Az egész mintha
omlik, amikor szembejössz egy bizonytalan
identitású körfolyosón, ami nem is ér körbe
saját magaddal. Mintha te lennél,
egy másik bőrben ugyanaz a
foszló figyelem.

Ahogy az egész mintha omlana rátok -
félrenéztek, hóhér a kivégzésen, ahol
önmagát akasztja.
Mintha a hóhér. Keresni kéne egy másik,
frontátvonulásoktól független térérzetet.

Város utca 31

Nem készült el, asszonyom, mire
meghoztam az ételt. A smink fele,
a világnak felmutatott vakolat-
monstranciagyártás félbe maradt,
az ifjúsága szentségtartója;
mert becsengettem.

Erőszakot követtem el
ezzel, abuzáltam a kifelé
folyamatosan viselt maszkot.

Persze, csak egy futár.
De mindig így kezdődik.
Aztán csak a szomszéd,
a sarki boltig csak, vagy
a piaci kofáknak minek -
végül maga is pongyolában
viszi le a szemetet.

Sajnálom, asszonyom, higgye el,
tudom mennyit ér az úrinő mivolt
ebben a prolikorban.

Nyugatvég alkonya

 

saját kép, 2023.02.15.17:36 - a West End elől, Nyugatvégi alkony, bolygókacsintás

Nekünk amúgy is jobban fekszik
a kurta jurta? Nem ott, és így nem ott
lélegezzük egymás indusztriálcsipkés benzinszagát,
hanem a nyugatvég-téren például,
két elrobogó metrópótló között, 

rémlétpótló lihegés, 

pedálember, hátra se nyilazó -

láncos huculménpótlékon.

Nekünk amúgy is jobban fekszik
a nagyvárosi égől pislákoló - ha még
pislákol egyáltalán: hiszen
halkul a szférazene.

Vigaszul hidd el, még nem a nyugvó nyugalom,
csak a vég vége. Utána újból kezdet jön,
nem maradsz ki a körből:
újradobhatsz.

 
Nyugatvégalkony -
hátha nem gurul ki egyik kezünkből se
patadobaj-jaj, kockán kockázatos

végidő-lobogó gépi lovak hátán
három végső hatos.

Nárcisz a keréken

Nem ekkor, nem itt, nem ezen a paripán. De így - nem a pici lukon át.

A legtöbben már nem a pici lukon át, 

hanem eltartva - 

előre látva, ahogy belegurulok

a képe, hátulról, 

sétálók és ácsorgók közt

szlalomozó troll -

és mégis. Kattintottatok.

Látványelem, vagy 

valamiféle valósághitelesítő

momentum, 12.14 és 12.18 között

úgy számoltam, nyolc képen

az idióta baglyos kézzsákos

Woltos futár.

A Bazilika túristafoltos terén, meg a Zrínyi utcán.

El kéne kérni a képeket,

hogy látva lássam, milyen

kívülről nézve, pici lukon át

ez az élet, összefűzni 

egyetlen sorozattá

a hintázva sétáló spanyol lány, 

a belga fiú, a berberek, az 

angol (legénybúcsú?) csoport képeit.

Persze, hogy láttam már, 

pici lukon át. Csak nagyobbára

nem az önfeledt magam, ahogy 

koncentráltan benne élek, 

hanem benneteket.

Ahogy kattintotok. A legtöbben

már nem a pici lukon át.

Város utca xoxo

77.7 km, 6ó 37p alatt. Szia, Buda.

Szűretlenül a Szüreten,
nem születik a váltás
ritmusa, kentaur-altest
szenved alattad - nyíg az egész
láncát recsegő-rázó
mítikus állat. Ázik a piti hegypúp
alattomos pörsenésén: jég veri.

Aztán elfogysz, mire az
íves lépcsőn legyen szíves jöjjön fel, és
utána az első emeletre.
Mitikus állatság volt, és még
rátoltál egy picikét. Félig ember,
félig ló alakú lény. Ló hasa-marja,
emberi felsőtest-torzó. Állatias, meg nem
szelídített formád hozta ki az a
nyomorult Szüret utca.

Aztán elfogysz még egyszer, fejben:
eltévedsz. Ez a szégyen, pedig ezt a csomót
egykor már kibogoztad. Alagút mentén fel-le,
fel a várba, le az Ostrom meredek nyomorán -
elfogy az ember végképp, mi marad, nyers
csődörbaszdüh. Jégeső hűt az Alkotáson:
ezt a kibekúrt szobrot bort kilocsolva felejtsd el.

Mitikus állatság az egész nap. Majd egyszer
felbontod, ha kihűlt, mi teremtett ekkora nyers,
süthetetlen kudarcot. Majd egyszer. Most
csak lihegj, remegő horpasszal, várd az erőt,
hogy ne rohadjon jászolban a széna,
tányéron a sült. Abrak, kétféle gyomorba.

Kend be szent olajjal
a szarrá vizesült bicikliláncod. És reméld:
a következő próba tán nem aláz meg.
Holnap. Holnapután. Amikor mész.

Város utca 2.

Arra tovább, az ornametális

káoszon túl a mentális azonosság -

illetve a nagypapa, aki vegán.

Az egész család összegyűlik, 

kora reggel óta sütök-főzök,

mindenki alig várja, kivéve

a nagypapát, aki vegán.

Sólet lesz persze, libacomb,

füstölt libacomb, egész, mosott tojás,

némi marha,

ahogy mindannyian szeretjük,

csak a nagypapa eszik külön,

aki vegán.

Ez a legújabb kattanása. De

legyen, ha ez tartja frissen 

benne a kíváncsiságot,

hogy innentől vegán.

Kóstolja meg, fiatalember!

ez a papa része, 

kijár annak a kóstoló, 

aki kihozta az ebédjét

a családi ebédbe

a nagypapának, aki 

alig egy hete úgy döntött: 

mostantól vegán.

Bűnevő (Város utca 20.)

Az elíziumi kaputól enyhén balra,
a sebtében vakolt javítás mellett
állt az angyal a karddal.

Ugyan luxus almát hámozni ezzel, de
bicska hiján
- Legalább vesszük valami hasznát -
mondta az angyal.

- Éhes vagy még? Mangó is van,
kevéssé bibliai de édesebb, mint az alma... -

- Nem, köszönöm, most már
átadom a bűnt
aztán kiűzöl...
Csak előtte, már bocs,
megtapogathatom a szárnyaid? -