Ars poetica

tollfosztás lassított felvételen

élő állatból - levett hanggal, mert

alszik, akinek növeszted a pelyhet.

a tátogó gigához így is hangot képzelsz,

ahogy a visszafojtott létezés

ki-be jár a sajnálatos egekbe.

mit csináltok vagy pontosabban

mit művelünk. katedrálisok vízköpői

csobognak ekkora csöndet.

tanult volna repülni inkább, akinek

szárnya van, legalább egy

rövid eufória erejéig, a kilencedikről -

de ez a kép így se takarná a másikat,

ahogy szakad a bőrből kifelé a

gravitációt csúfoló képesség.

tollfosztás lassított felvételen -

öltétek volna, vagy pontosabban

öltük volna meg inkább.

Sikerlista

Kepes András könyvének polcról levétele alkalmából

Acsargókeltetőt
renitens mosollyal lábalók
talpalávalók:
Mikkamakka, Berzsián
innen óperencián
sután
hevernek tapostatás után.

Aki lázad
vicsorgás helyett fel-
kunkorítja fogsorán az ajkat,
ne látsszon, jobb, ha hallgat,
mer' különben rontom-bontom
átroboghat rajta hat vad
fehérvári-huszárattak.

Tán ha kussol, akkor
csak a fix und fertig
gazos árokpartig
löki félre loncsos
lompos és bozontos
piszénpisze vakkomondor
vak kor.

Hogyha szépen hallgat
s úgy fordul a falnak
rontom bontom rokolya
ne látsszék a mosolya,
acsargókeltetőben
ne suttogja, hogy ő nem -

én istenem láss csudát:
nem dorgálják akkor.

Jatt

Schneider Thomas képe

Piramis lépcsője nyugaton, ahol

akadálymentesen gurul

a mélybe fej, a test -

keleti szentélylépcső, ahová 

szégyenné izzadt köntösödben

vonszolsz fel érdemest,

szóval a lépcső, ahol leszakad

rólad, mert leszakadóban

illúzió, önkép, szólam -

szóval mikor a napi 

ezer lépcső program

jegyében hágod grádicsod,

mert nincs lift, vagy proxis, kulcsos;

jóllakatók járjanak gyalog,

a futár fusson - ne lebegjen fel, hol

holdellensúlyban napi éhség rejszol,

s nem istenednek, csak mint az állatok

viszed a mannát és mannavonó tested

a nap végére reszket;

jutalmaz Mammon, vagy borravalótlan

képzelgés a mindenek felett:

alászállás közben 

üres zsebbel is

maradj emelkedett.

A könyvtár

 

Az arcotokra, ahogy a szedéstükörre, a

tipográfiára igen -

vagy jobbára, nagyobbára igen.

Van, mikor két éhes kinézetet

összemos bennem az ízemlékezet -

(vagy inkább tapintat? ízlelni ritkán...)

De általában jól elkülönültök.

Viszont a gerincre nyomtatott címeket,

a neveteket túl gyakran elfelejtem.

Visszhangzik valami nevetés

a hallójárataimban, de 

nem tudom, hogyan hívtalak.

Milyen hívószóra reagál a néhány 

ezer magammal hurcolt nyomdatermék,

ami beltartalmával bútorozott belém.

Valamikor fontos voltál. Ahogy 

a műnyomópapír a sikerlistának.

Ti lehetnétek az igazi könyveim.

Elővennélek, lapozgatnálak. 

Hogy ne üszkösödjön a feledésben -

ahogy elhagyott könyvtár szagában

az összeragadt paginák.