Verebek és Galambok

I'm Lovin It - vagy valami hasonló
tésztaszűrővel szaggatott beszéd:
a gyorsétterem légkondijában
gyerekfelnőttek zavaros
csivitelése cirkulál.
Ki, hol, mikor, hogyan veszítette el,
meg mit talált helyette -
elhallgatom. Papírzacskó zörgésére várok.

Aztán pár méterrel és órával odébb
egy másik peremre vágyó zacskó
sürgetése közben szinte
szóról szóra, mégse ugyanaz.
Ezek felnőttebb gyerekek.
Sikamlósabb a burukkolás.

Mintha ott se lennék -
galambok, verebek. Rám nézvést
fekete tollak égsutrálása rémlik -
persze a varjú is csak miabánat.
Burger King menüt -
tűzön grilleznek '67 óta;
és még mindig nem készültem el.

Vadonjaink

Ha nem csinálnád itt,
körülöttünk a világot, akkor is.
Nem tehetek róla. Ha a szemedben
így válok a mindenséged koldusává.
Kéregetni, fosztogatni, szemetesből szedni a
kihajított részed -
az eltakarítás bajnokaiként.

Ha nem csinálnád itt,
körülöttünk a világot, akkor is.
Bekényszerült az életteredbe az életterem,
amióta csak kultúrtáj van,
meg a parlag.
A vadon mese. Ahogy a dzsungel
törvényei a szabályaid lettek.

Kimész az erdőbe, amit szépapád telepített,
a csúf hanyagolt el, és úgy véled:
ez a természet.
És természetben
a koldulásom nem természetes.
Tanult viselkedés. Ahogy
megkötöm veled a szerződéseket.

Ha nem csinálnád itt,
körülöttünk a világod, akkor is.
Ott rekedne a torkomban
magzó maradékban az ének,
nevezzük így: az éned károgása.

Különbéke

Timi képe

Lépéstávolságra landol. 

Fajának makulátlan példánya.

Fejét billenti. Mindkét szemével külön

pillantást vet a kezemben tartott falatra.

A varjúmivolt ifjú istene.

Elvárja, hogy megosszam.

Aztán még utánam is repül

repetáért. Ízlik neki a hortobágyi

húsos párnának csúfolt sütemény

májas hurka ízű tölteléke.

Még közelebb érkezik.

Odalép a földre tett falathoz.

Mintha tényleg bele volna vésve 

húsomba, vérembe a tolla

fekete suhogása.

Aki a város felett a károgásban -

az szorosra köti a szövetséget.

Eljöhet szemgolyó íze ideje.

De addig megköttetett.

Fészekhagyó

kép: Kovács Tímea

Bele van vésve húsodba-véredbe:

a csőre látványa cseppekből összeálló

hideg patakban a gerinced mentén -

nem érvényesek, suttogod, rám

nem érvényesek, valaki más volt,

egy másik élet, másik halál, szemgolyó,

nem hollók, hanem varjak, másik

varjak, valaki, másik -

lakjon tükör az előérzet

illékony lakásában, ahogy átsuhan

a város felett egy károgásban,

kifújt lélegzetben szirénasikoly -

nem érvényesek, suttogom, ez

volt már, ez elmúlt, a bőröm alatt

a rángó idegek emlékeznek, 

pedig nem az én bőröm, nem az

én idegem, nem az, nem az, nem az -

elhagytad a madárlélek földjét.

De mint a földed, sírhalomról, zsebben

most is visz magával, elveszíthetetlen.

Bele van vésve húsomba-vérembe

a tollak szürke-fekete suhogása.

Artikulál

Margaret Atwoodnak, Joy Harjonak, meg a nagymamák eres kezének

Nagy Csend övez. 

Kifogytam belőle -

két lukkal

beljebb húznám az övcsatot,

de ahhoz lukasztani kéne;

mondom,

túl nagy rám ez a Csend.

Olyan mint 

az indián költő néhány lova,

több van belőle,

mint ahányat lecsutakolhatsz.

Olyan mint -

hiába artikulálom, ahogy

az író meséjében a túlélő

a szaporíték új faj

elmeárnyékába.

Szabálykövető volnék, de

nagy Csend övez, amiben

túl sok a szabály, ami

egyenértékű azzal, ha nincs szabály.

A Parancsnok hallgat,

lukasztani kéne ebbe a nagy Csendbe

pár parancsot.

Zaj, az van. Nem attól nagy Csend a

csend, hogy nem zajos.

Kifogytam belőle -

alkalmatlan

alkalmi süket.

Valami csattog a távolban,

madártorok, vonat, a Gólem

szünetet nem tűrő mormogása -

mind a nagy Csend része.

Mit csináljak -

senki meg nem mondja, mit csinálj.

Szaporodnak belül a 

kicsi csendek, mert

nagy Csend övez.

A szférák Zenéje mese és

túl nagy rám ez a Csend -

elrabolta tőlünk a növekedés álmát:

belélegezhetetlen gáz egy

véletlenül elkapott, vékony

műanyag héjú luftballonban.

Írtam egy verset - látod,

ez is az övre alkalmatlan

eszközzel karcolt emlékeztető:

lukak helyett, ahova

csat pöcke illenék.

Nem elég szoros. Még kifüstölögnek

belőle a felmelegedés

tüzében égő csipkebokrok -

simogass meg. Legyen

értelme a hallgatásnak.