Hold a holnap

Gábor Balázs asztrotájképe

Hold a holnap, úgy telik -

ma nem kelünk fel reggelig.

Hold a holnap, jókora -

mennyboltba fúl a szó kora.

Hold a holnap, sír a Nap -

meging az ág, mert ingatag.

Hold a holnap, így vigasz -

de sír a szó, irígy igaz.

Hold a holnap, égi más -

holt éhet nem töm ragyogás.

Hold a holnap, nem ragaszt -

nem tűr némi szűrt vigaszt.

Hold a holnap, rossebes -

egy pillantás, és este lesz. 

Hold a holnap, füst szaga -

mély ködbe fúl az éjszaka.

Hold a holnap, égi bál -

csillagbolhákat zabál.

Hold a holnap, úgy lesem -

ne falj fel minket, kedvesem.

Égbe ütött szegek

Kép: Kovács Tímea

A bajunknak bajunk csak a része:

bimbó szirmához szike vasa ér,

kiléphető, két lépés édenünk

tetűinvázió abuzálta -

keljfeljancsink hanyatt heverész,

csillagainkba kapaszkodik.

Bereniké haja

Zavaró, amikor
belülről tapogat, mintha a
bőrön.

Mert ezek szerint egész
világ van odabent, ahol elfér a keze,
a fogcsikorgatása, oroszlán és bárány,
a fürtként fodrozódó csillagok.

Hadjáratok a szírek ellen,
akik meggyilkolták királyi nővérünket.

A keze hadjárata ellenem.
Az ujjbegyével először, aztán
belülről rám
simul az egész tenyere.

És valami a tenyerében.
Belülről nekem feszül, ahogy
egy metszően éles kép.

Csoda, hogy beleőrülök ebbe?
Hogyan nyúljak magamba, hogyan
fogjam le tapintatlan
ujjait, mielőtt beköltözik
a rések melegébe?

Nincs más választásom,
engednem kell a vas,
az olló legyőzhetetlen csábításának.

Magadtól

Kovács Tímea képe

...nem fénylesz. Nem képesség. Hanem
helyzeti energiák szörnyeteg találkozása
a boncasztalba csapódás előtt.
Nevezzük légellenállásnak, amely
felforrósítja a köpenyed és kómát alkot
köréd a kidörzsölt anyagból. Mert
magadtól nem fénylesz, csak ha zuhansz,
kedves meteor - a becsapódásig,
mert onnantól meteoritnak hívnák
a maradványaid. vagy porból lett,
porrá lesznek. Bár leginkább elfogysz
addigra, elégsz a légkörben, amit
a többi zuhanó liheg köréd, sűrű,
fájdalmas, lassú égést provokáló közeggé.
Úgyhogy magadtól fényleni nem –
az a látszat: vagy megvilágít valami, vagy
kidörzsölődsz a zuhanástól, amiben
mindannyian kapaszkodunk.

James szeme

Messzire látás, és a múltba nézés
egyszerre, képzeld el, ahogy Isten
manduláját bámulod - miközben
kiárad a körülötte rezgő, frissen
kifújt terekbe hogy Legyen!

Vagy képzeld azt, messzire látás,
és múltba nézés egyszerre, ahol
az energiák sajátos csomósodása
evolválja az anyagot - létrehozza
a mag növekményt termő fúzióját.

Láss James szemével, mi bűvöltük,
a felfoghatatlanul parány - láss, és
lásd be: amit nézel, még mindig a
gondolat és hit szerint lesz ez
vagy az - vagy mind a kettő. Ha féled.