Hold a holnap

Gábor Balázs asztrotájképe

Hold a holnap, úgy telik -

ma nem kelünk fel reggelig.

Hold a holnap, jókora -

mennyboltba fúl a szó kora.

Hold a holnap, sír a Nap -

meging az ág, mert ingatag.

Hold a holnap, így vigasz -

de sír a szó, irígy igaz.

Hold a holnap, égi más -

holt éhet nem töm ragyogás.

Hold a holnap, nem ragaszt -

nem tűr némi szűrt vigaszt.

Hold a holnap, rossebes -

egy pillantás, és este lesz. 

Hold a holnap, füst szaga -

mély ködbe fúl az éjszaka.

Hold a holnap, égi bál -

csillagbolhákat zabál.

Hold a holnap, úgy lesem -

ne falj fel minket, kedvesem.

Karácsonyi oratórium

Kovács Tímea képe

Már nem elvárás, hogy e misére

a legszebb fehérben, feketében. 

Tarkállnak a színek, ahogy benépesül

a koncertterem.

Pedig a nyíló, óvó angyaltollak

másik nézőpontból árnyékot vetnek.

Fehéren, feketét. Fehérül, feketéllik.

Alóla nézzük, egykor volt szentestéje

mit suttogott a Tamás templom 

egykor volt karnagyának.

Nemcsak a legszebb fehérben, feketében,

ahogy a kottalap a karmester előtt -

övé az első csembalószólam is.

Régizene. Egy még mindig új

hatását keltő, de már sokat látott

árnyas teremben.

Ahol a falon nincs a történet festve-faragva,

mint a templomokban. A méltósággal

bábtáncoltató betlehem. Meg a passió:

angyaltoll fénye, jövőt vető árnyék.

Hangosbetlehem. Egykor volt bátran született.

És ha megérint szárnyainak suhogása,

megérint, miért volt bátor benne

örvendező pásztorok gyűrűjében,

születés, fehér alatt, előre

a Mária-siralom feketéje.

Kórházból haza utca öt, harmadik emelet

A kép csak illusztráció. Nem akkor, nem itt...

Nem láttam, hogy járt. Hogy táncolt

fruskakorában, kinek adta

a mozdulatát. Futkározni se láttam

bakfis kutyamód, hajított boldogságbotokért.

Vonult-e fel majálison? Sétálta a felszaba- 

dúlást? Nem láttam, hogy járt.

Sose láttam.

"Mindig csak a jobb

lábad emeld, támaszkodj ránk."

Hát látja, hogy jártam, fiatalember.

"Tartjuk, asszonyom, nehezedjen ránk."

Kétfelől. Jobbjáról én.

Szívoldalról fia? Öccse? Hozzátartozó.

Nem láttam, hogy járt. Hogy táncolt

széllelbélelt bálokon át -

arcán egykori bálok lángja

a visszafojtott kín.

Mégis. Szépségét vonszoljuk

lift nélkül, szörnyetegéhű házban, haza, fel,

a toronyszobába.

A legfelső emeletre. A mennyek alá.

A fák felett, a fák alatt

Dzislaw Beksinski

Nemes Nagy Ágnes hangjával

Mozdíthatatlan körkörök,

a dudva térbe tört örök

markos gyökértől fel az ágra -

firkál a földre őr dögöt

a lélegzet geoglifája,

a fák felett, a fák alatt.

Avarhalom igazat szólás,

a nyelv: sav-ágya morzsalék,

artikulál a lég sebén át,

Jancsibohóc avagy Jónás,

elzeng. Boldogok a némák.

Boldogtalan a magos ég.

A térre rajzolt vonalak,

acélos, rozsdás Nazca-firka.

Mozdíthatatlan körkörét

a boldogtalan, magos ég

a talpalatnyi földre írta.

A fák felett, a fák alatt

ha hinnéd, van még mozdulat,

egy markos géppel markolod:

gyökérből tépnéd. Nincs heve,

csak úgy mint ösztön. Állatok

kövült-kihalt csontja a földből.

Kátránylevük ha légbe föltör

sugárhajtómű-lökés -

a fák felett, a fák alatt,

csak firkált Nazca-vonalak.

Sebességgel sincs szökés,

kijárat e bolygógödörből.

Adjon az Isten

az önvezetés képessége a szemed

lángol vagyis mondhatnám úgy hogy

elegem van a bűnevésből a tükör

vagyis bármilyen felület ahol

afféle kapu amin át szakadoznak a 

szálak hát szakadozzon hogy 

ennyire kitetten létezik ez a folyton

publikált élet fázik a többi szelében

kifújt lélegzeted az önvezetés képessége

a szemed lemondó alul több fehérje

háborús fotón tekintet afféle kapu

amin át szakadoznak a lényeg 

körül felfeslő önmegvezetések -

A tiszta lappal induló napok

hol gyerekfirka mind ahogy ragyog

megízesül a meghúzott vonal

és fellebeg a lapról mint fonal

de nem szövődik foszló pasztorál

átlényegül a meghúzott fonál

és idevon egy térré lett vonást

az arcodon hogy tükröződve lásd

alattad tér nyílt nem kohósalak

alattad ott egy újra tiszta lap.

Vagy mialófasz. Jó napot kívánok, vagy mialófaszt. 

Megadom magam egy érzésnek, vagy mialófasznak.

Kívánsz nekem, jó napot kívánsz, vagy mialófaszt.

Báttyának szólítasz vagy tegezel, vagy mialófasz 

hagyja el a kicsi szád. Ez az elhagyás a mialófasz,

vagy amikor beérkezik a mialófasz, és én megélem.

Kívánságérzékeny vagyok, vagy mialófasz. Vagyok.

Ez az egy bizonyos. A többi bizonytalan, De vannak

empirikus bizonyítékok erre a szakadatlan mialófaszra.

az önvezetés képessége a mást

vezetés képességének logaritmikus

hatványa ha ideveszem a számmisztikát

ötvénye mert általában vereség és veszteség

amikor megáll a lábán mégis akkor négyvény de

amikor a mások lábán is megáll akkor háromvány bár

kétvény szeretne lenni erre nincs recept jó volna

legalább egy vény a tűpontos önmegvezetés

alapja hogy mások írnak a tisztalapodra

mások kívánsága a te tisztalapodon

hogy rákosodjon el a végbeled

Például. Szerelem márvány helye volna -

ehelyett sár, amit egymásnak akarnánk.

Keletebbről ujjbegynyit idemaszatolva 

másba bedörzsölt páclé, fűszer a karmánk.

Például. Te magamnak és én temagadnak

kívánok, kívánsz, létedbe ha szerelem

a virágport ringó szelek is kitagadnak -

ha akarnád zúzmara gyűlik meg a szememen -

például. Létünk egymásba bevert sár.

Állj félre, a látvány undort kelt, letörülten

ugyanott érzed a tapadást, aki voltál

fröcskölném rád vissza a mérged, aki volt - nem!

az önvezetés képessége 

a szolgálat képességének

viszonyában osztódik 

nem tudod miket beszélsz

ömlik belőled ez a fájdalom 

hogy elég a másoknak kívánt 

elég a másikat kívánd 

elég hogy megcsináld

hogy megkívánjon a másik 

a másik az 

ha választást élnél

ami már megtörtént 

ne kívánd meg felebarátod

emlőjét ölbevalóját 

ne azért mert otthon vár ölbevaló

vele együtt teljes másik vár 

akinek nem de akihez

tartozol (vagy mialófasz)

és ha ebben a tükörben nézed

akkor legyen inkább 

a kihez és ne hova tartozás.

Adjon az isten -

nagy szégyen, de nem tudom,

mi a kérésem.

Popeye

Funkopop Popeye

Ételfutár-etűdök X

A családias étterem önpromófalán a gyerekrajz,

ahogy ácsorgok a csomagolt háziasra várva,

amit majd aztán. Meg az a ránézvést

gimnazista korú pár, akiknek az

asztala mellett csorog a ruhámról

létmérő időnk nedve.

Arik. Nincs bennük étteremrutin, olyan

új nekik ez az élmény, hogy ettől

nekem is ilyen új lesz. Így a fiú:

"Együnk spenótost, mint Popeye!"

mire a lány: "Hülye vagy. Nézd meg a fejét,

azért zabál spenótot, mert nincs

egy kósza foga se."

A családias étterem önpromófalán

a mafla figura - alatta: "Finom volt, nagyon,

Ágika, 3. b. osztályos."

Meg az a ránézvést gimnazista korú lány -

ígéretes, új, nemzedék. Nem tudom,

mit ettek végül. De reménykedem:

a hallottak alapján nekik talán 

tényleg nem gyerebe

a szokott ízekből mixelt dizájndisznótoros.

Ikrek hava

Ebből lesz a csillagjóslás....

Az Androméda-köd keresztezi a Tejutat, 

a Mars Jupiter szögfelező szinusza

konvergál a Tatuin-Halálcsillag kotangenshez: 

a szociopaták ma mókusokra vadásznak.

(Bende Tamás)

Ebből lesz a csillagjóslás - képzeld

volt egy hosszan terpeszkedő kor

amikor nem vált el a kettő. Szar a májtól,

mondja a böllér. De egy Kopernikusz is,

képzeld, a nagy fordulat közben

belemérte az uralkodó pszichopaták

szögpercébe az új nézőpontot:

egyik se a világ közepe.

Ebből lehetne csillagjóslás - Phillip

K. Dick a billentyűzet fölé hajol, és

elrejti a hologramot Artudétu agyába:

kérem Obi Van, segítsen, mondja el,

milyen latyak köpülődik az Ikrek havából.

Lehetne. A taknyos tudományosság anno

adatot szolgáltatott a vénembereknek - 

el lehetne játszani vele, ez a nézettömeg

milyen homokdűnén milyen

féreggé izzadná magát.

De egy Kopernikusz türelme kéne hozzá,

szakértelem a géppel csevegéshez.

Lehet, hogy tényleg ugyanaz van fenn,

ami lent van. Hérakleitosz a leírások szerint

seggfej volt - bár most szuverénnek hívnák,

a követendő példák korában. Ha egyszer

elindulok erre, az utamon majd

vegyes halmazállapotú, sózott 

havanyúság esik, két helyről nézzük

majd a létmérő időt -

a két szemem közt fényévek énekelnek,

úgy táncolunk a tű fokán.

Raj

Rajzás mikulásfutás rajtjához - Timi lőtte mobillal

A megvezethetetlen távolságából nézve

halvány gőzök.

Miklós egyedül volt,

bíbor magányban kente bűntudatára

az adakozás kenyőcsét -

aki pontosan tudja, milyen

hiányokat töltene hiába:

miklósalkat.

De most jelmezbál van, előre hozott farsang.

Ahogy a vajúdás kezdődik, 

az első szürkébb, őszkönnyes napokkal.

A megnevezhetetlen távolságából nézve

távcsővel is foghatatlan messziről

vöröslő hangyák rajzása -

       csak a magányos,

       egyedi féreglyukán át

       ringatható a jászol,

meséli egy érzés, krampuszok sugallta tévtan -

azt hazudja, magánügy a valami közös:

egyéni szociális problémák.

Püspökrajzás a futóversenyen -

itt is az a lényeg: ki a győztes,

kit köp a dobogóra a vajúdás befutója. 

A megnevezhetetlen távolságából nézve

ez az egész atomi.

Miklós egyedül van, bíbor magányban,

adakozó részvétlenség poklában, 

és nem képes feloldozni magát.

És mégsem.

A megnevezhetetlen távolságából nézve

ez az egész az egyetlen.

Adás és elfogadás bennünk keltett

huzatának függönylebbentése.