Ferdítés, őszi Nappal

Rainer Maria Rilke:

Herbsttag 

Herr: es ist Zeit. Der Sommer war sehr gross.

Leg deinen Schatten auf die Sonnenuhren,
und auf den Fluren lass die Winde los.

Befiehl den letzten Früchten voll zu sein;
gib ihnen noch zwei südlichere Tage,
dränge sie zur Vollendung hin und jage
die letzte Süsse in den schweren Wein.

Wer jetzt kein Haus hat, baut sich keines mehr.
Wer jetzt allein ist, wird es lange bleiben,
wird wachen, lesen, lange Briefe schreiben
und wird in den Alleen hin und her
unruhig wandern, wenn die Blätter treiben.
Herr: es ist Zeit. Der Sommer war sehr gross.

Rainer Maria Rilke:

Őszi nap

Eljött, Uram. Bármily nagy volt a nyár.
A napórát takarja felleg árnya,
vihar szelén dermedjen puszta sár.

Hagyd még, hadd érjen ízig a gyümölcse,
két enyhe reggelt, adj fénylő delet,
hogy édes zamatával telve töltse
szőlőnk a bort, hordóba szűrt tüzed.

Ki otthont eddig nem rakott, nem is fog.
Ki egyedül van, maga is marad már.
Levelet ír, olvas, kopárló fák alatt jár,
avar-allékban turkálja majd a titkot:
lombja hulltán túl is, úgy maradt nyár.

(-)

Nemes Nagy Ágnes fordításában (és kézírásával)

Ferdítés köszönetnyilvánításból - Figyelők

Ferdítés köszönetnyilvánításból

Sasa Gyökér képe
June 2020

i thank You God for most this amazing
day:for the leaping greenly spirits of trees
and a blue true dream of sky;and for everything
which is natural which is infinite which is yes

(i who have died am alive again today,
and this is the sun’s birthday; this is the birth
day of life and of love and wings:and of the gay
great happening illimitably earth)

how should tasting touching hearing seeing
breathing any—lifted from the no
of all nothing—human merely being
doubt unimaginable You?

(now the ears of my ears awake and
now the eyes of my eyes are opened)

E. E. Cummings: Xaipe (részlet)




köszönöm, én Uram, ezt a csodákkal rakott
napot: a fák szellemét zöld ághegyen,
az ég valódi, kék álmát; hogy csodálatod
természetes, végtelen, hogy minden igen

(én meghalok, de most ismét érzem, élek,
ez a nap születésnapja, az élet, a szeretet,
a szárnyak születésnapja, meleg üdvösséged
úgy is, ha földem vissza nem tapintja egedet)

hogy máshogy kéne hallanom szavad, és látva
hogy lássam lélegzeted - vezérelj,
s bármi nő a semmiből - képzelt világba
hogy nőhet semmi bennünk, belőlünk a kétely?

(rájöttem, hallva hallak,
szememmel látva látlak)

shizoo ferdítése




Figyelők


amikor megülök a nyugalmad szélén, ahol
a fű, az ág, a bimbó, a lélegzet neked,
és felhőfoszlányaiddal játszik az elme:
szemed látja, minthogyha tényleg a
te halhatatlan tekinteted figyelne

amikor elcsitul - persze könnyű, mert
könnyű hallani az elcsitulásban,
ahogy nő a fű, az ág, a bimbó, ahogy
kifújja a levegőt világ és
fürdik más a másban

könnyű a figyelőket, ha látást játszva
nyugalmak az örök nyugalomban, ami
persze kavargó, zavart
párák golyónk-forgástól pördülése,
ilyenkor könnyű téged hallani -

add, hogy megtanuljam zivatarban,
ködben, csöndtépő zajoktól terhes
sötétben, gyáván hazug haragban
elhinni: neked élem, mert
itt csak a figyelmed valami.

Ferdítés egy másik felekezet kincsén

(régi grúz ortodox templomi ének; I. Chavchavadze szavai. A Samtavro Apátság kórusának írta)

Lábad elé térdel

a létem úgyis, Istenem.

Nem kérek tőled

vagyont vagy dicsőséget.

Nem esnek jól számból

az egykor szent imák,

mert keserű ajkak

megrontották őket.

Magamnak nem kérem

a te szent kegyelmed,

de éneklem neked,

ezt az éneket:

bocsáss meg az ellenünk

késsel fenekedőknek,

mert nem tudják,

hogy mit cselekszenek.