 |
| Stekovics Gáspár képe |
Az Angyal legalább egyszer
mindenkinek megjelenik.
Kifénylő cseppek gyűlnek
látványod korlátain.
Milyen vigasztalást álmodsz
a könnyező vasaknak?
Legyen külső, vagy belső,
elválaszt a tájtól.
Látni magad olyannak, amilyen -
ezt a képességet éleszti az Angyal,
ezt a kényszert, amikor
mégis megjelenik.
Látványod monokróm tájjá
szürkül tőle. Kimosódik a színek
ösztönös, önzésből születő
összes hazugsága.
Minden minthaérzeted. Mert
magadra maradsz az esővel,
amikor egyszer tényleg
megjelenít az Angyal.
