Alaptónus képregény idején

Kovács Tímea: Zöld Lámpás

Nézzél feszülten. Sugalmad

rugalma mintegy ugrásra készen

vetítse: felkészültség,

készség támogat a feladatra -

legyen bármi a kihívás, te

elbírnál vele. 

                      Világod világa

mentésre szorul, tekintetben

pislákoló kanóc hitek alatt

árnyékká hízik, miközben

fogyaszt. El önmagát, mintegy

ugrásra készen, de túl messze van

a híd, a trambulin, az élhetetlen

másik golyó. 

                      Világod világa

mentésre szorul, nézzél feszülten.

Másképp nem hiszik el. Hogy

sugalmad rugalmas elszakadása

tárgyától összenyomott rugó,

ami kipattanhat még, ahogy

jövőd légzését garantáló rügyek

a virágládában.

                         Világ világossága,

sugalmad rugalma hitesse el:

ez a vereség nem a végső - még

visszatérünk. Úgyhogy nézzél

feszülten. S a haza fényre derűl.

A péntek őrülete kedden

Jézus él!

Nem vállalta a harmincharmadik évét.

(teológiai vita utáni, függőben tartott variáció:

Felvállalta a harmincharmadik évét!)

***

Egyetlen mondat egy szerelemből

A veszekedéseinket

is élveztem -

Ő szintén.

Két oldala

Kovács Tímea képe

Álmodért nyúló kacsok,

bimbómodorban jól nevelt igézet -

azaz mikor fonnyadásba fog,

belőled viszi a viselhetetlen részt

a hervadásba.

Átveszi és nem bírja el -

elfojtja a téged környékező árnyakba 

rejtett betegség.

Rezonál a neki nyújtott 

júniusi didergésre -

köszönd meg neki.

De ez a Fej. Az Írás szerint

te fojtod el, mert árnyékba vonod

verőfényben is. Galambok karmán

tetőnkig utazó tetvek,

lisztharmat, penész -

a védtelenség nem tűri a sebszéleken

kiáramló sikolyt.

Pörgő érme. Legalább amíg pörög, 

ne gyászold előre. 

Mert ez itt írás, de ez a betegség is

fejben dől el.

Nyunyóka hezitál

Kovács Tímea képe

Lesz vigasz

(Tandori)

Jaj, súlyos hiba szerintem,

majdhogynem bűnnek tekintem,

hogy az elérhető, kevéske

kínálatban nincsen csoportos

kedvezmény a rettegtetésre.

Van bennünk vögösz, vugusz, vigasz,

bár közben szemtelen, pimasz:

tekintet nélkül nem kapja el

az elzuhanó pórt, hogyha ejti

porcicaként a bakó siker.

Egymást nem kapjuk, isten ments,

vírusmagunkban szervercsencs:

hómofiszonlájn léggömblény,

elkaphatnálak, felőled fújdos

valami kósza légörvény -

jaj, súlyos hiba szerintem,

elkaplak. Megint. Megint nem.

Megosztó zárványjárvány van:

wifije nélkül kisgyermek jézus

zokog a köztérmárványban.

Takarhatatlan

Képek: Kovács Tímea

Réseinken át a visszavert vörös,

valaki benned nincs a horizont

alá bukó Nap lángjaira kötve -

valaki benned dacol az elemekkel:

saját sejtelmeivel és

a tükörképvilág visszavert

offenzíváival.

Én csak szorítok, ez a háború,

a sejtek sejtelmének kézzel fogható

botránya a szomszéd országban -

benned folyik.

Én csak szorítok, izzadt, szorongó

izzással egy másik, izzó kezet,

ami a tiéd; ahogy tiéd

az ország és a dicsőség,

az összes, amit markolhatunk:

ne engedd el magad.

Tükörkép az is -

mégis, felcsillanó reménynek

vesszük észre:

harmadnapos, vékony,

Holdsarlószirom

elfeketülni szivárgó égi mezőn.

Réseinken áthullt

közöttünk már ilyen

virággyönge, bibés Hold -

szemsarokablakban ma nem ragyognak

érte fénykönnycseppcsillagok -

a horizontunk, látod, mégsem sikerült

dunnával betakarni.

A Bárány nem száll fel a fekete hetesre

Nathaniel Barlamnak, Peter Gabrielnek, meg a régi Genesisnek

Amikor mesét rajzolhattam volna a hangnak (hiszen akartam), még nem sejtettem, milyen lesz látni az összeszorított keserű ajkaid a zserzetesi csuha barnája felett, ahogy felszállsz és leülsz, bőven elém, nekem szerencsére háttal.

Hogy nem veszed észre, amikor felszáll az asszonyszemély, akit - és odaül a bal oldalon, pont a veled átellenes ülésre, bár most a régi dac már nem kirívó: a szeplők, a tetkók, a piercing, még az egykorinál jóval fakóbb haja vöröse se.

Hogy látlak benneteket, ahogy háttal és egymásnak is háttal, még mindig háttal, abban a történetben, ami a mozdulataitokból mindmáig tisztán nyílik, hogy összehangolt a félelmetek és undorotok egymástól még most is, és úgy is, hogy észre se veszitek egymást.

Velem átellenben az ördög ügyvédje, bornírt vén alkoholista; lám, szinte minden szereplő az egykori perből, így, a holt időben szinte üres busz első traktusában; hiszen jómagam is, aki csak tanú, akkor is, meg most is - talán a vád, talán a védelem tanúja, nem tudom.

Még szerencse, hogy a főinkvizítor a telefonját lustán görgetve be se pillantott az ablakon, a Zugló vasútállomásnál; neki túl lassú lehet ez a járat - de a Bárány se, hiába reménykedem, most se szállt fel egyik megállóban sem erre a befelé tartó fekete hetesre.

Amikor mesét rajzoltam volna a hangnak (hiszen akartam), szerencse volt, hogy nem tudtam rajzolni (most se tudok); a mások hangjának segedelmével sokkal könnyebb volna ezeket a történeteket ennél gömbölyűbbre hazudni - hogy guruljanak.

Alkalmi vers Galló Áginak

Macska a forró bádogereszben

— ∪ ∪ / — — / — ∪ ∪ / — — (— ∪)

Galló Ágnes

(zoozoo.hu)

Macska a forró bádogereszben:
vén a cserép, ám őrzi az álmát,
szunnyad az apró, karmos egérvész,
járja az álomtelje világ át -

járta az álmot, sokbirodalmas
nagyhatalom jár így tova-szerte,
macska a forró bádogereszben -

míg a világ fel nem csiripelte.