 |
| Szaniszló Judit |
Lapszélen, ceruzával
Midőn ezt írtam, tiszta volt
az ég és én
sem voltam némi felületi sebhajlandóságot
leszámítva túl koszos -
jobbára csak elgurulok a padok mellett
ahova leülhetnék, a
két méteres távolságot szigorúan betartva
de mégse melléd,
hogy ne révedj fegyverbe a
vándor vidékitől,
aki éhes is, szomjas is, de főleg
vizelnie kell, már vagy harminc perce, sajnos
a legtöbb étteremben nem boldogok a gondolattól:
élni
szeretnének a távolságtartás WC-t bezáró
elővigyázatosságával, pedig akár
le is fertőtleníteném magam után;
hiszen nem keltem
bajos szél zaját, a kerékpárom
jól karban tartott testét lovagolva,
a két hete megejtett ambuláns beavatkozás sikerült,
kicseréltük a kopó alkatrészeit,
hajlandó volna incselegni -
frissen ültetett, friss levelet bontó,
karcsú, koronás
facsemetéket kerülgetek, és megint
nem álltam meg a padod mellett, ételfutárként
egyfolytában siettet a mások várakozása,
pedig fertőz engem is a tavasz pofátlan pandémiája -
tegnap 17.45-kor, ma, 11 tájban,
mégsem voltam, nem vagyok, talán nem is leszek
boldogtalan.
