Éden utca 24

A kiűzetésünk tény, suttogta a fülembe

Ursinus pápa. Az almáskertből

kipateroltak, mert éretlennek bizonyultunk,

így aztán kénytelenek vagyunk magunk

köré képzelni a fénytől éledő színek hangját.

Ez egy zümmögés, akár ha rovarok,

csak ízelt lábak és kitinpáncélok fertőző

szaporasága nélkül, suttogta a fülembe

Ursinus pápa. Ezért nincs az Éden 

palettáján szúnyog, kullancs bögöly,

tűzpalloskor peterakó ördögfattyai.

A kiűzetésünk tény és végleges, mintázatát

minden gangra rikoltott növénylakásban 

felismerheted, suttogta a fülembe

Ursinus pápa. Ne légy Damasus híve: 

az Éden és a nemiség nem fér össze.

Ez zümmögésmentes zümmögés, 

a növények zsolozsmája az éteri űr

muzsikájára válaszul, suttogta a fülembe

Ursinus pápa. Mire én

eretnek módon visszakérdeztem:

...és akkor az Édenkertben nem volt méz?

A vége után

Kovács Tímea

Nem készültél el vele, mondod, és

már el is múlt. Hiányzik belőlünk az 

időtlenérzék? Varázspók a kifelejtett 

sarokban, szerintem behálózza a telést: 

igazi hol volt, hol nem volt. Tavaly is

megdolgoztál érte. Minden kellék ott

keringett az Óriáskeréken, aminek

kosarában ünnepmegülést szédelgünk. 

Boldog Új Évet, pirinyó. Újévszédelgők

Középfölde kettő-pont-huszonháromban -

hagyd fodrozódni a stáblistát. Szerintem

van egy jelenet még, a vége után.

Crazy credit, mondaná az angol, de

én nem beszélek azon a nyelven.

De nyelveken szólás nélkül is

összemarkolja bennünk a levegőt.

A vége után, akár akarjuk, akár nem

ézzésem szerint az ötödik elem -

csillagokra nyíló világot rejt magába

a karácsonyi húsvéti tojás.

Sugallat, suttogás

 

Egy belső hang azt súgja, hogy

nem belső hang.

Méricskélnéd a kiterjedésed, de

nincsen horizontja.

Minden ember sziget, vagy kontinens, vagy

mégis inkább bolygó -

vagy mit tudom én.

Egy biztos, messzire látunk, de 

soha messzebb a határainknál.

Te megérintettél engem és én 

megérintettelek.

Úgy vélem, nem egymás

határait tapogattuk.

Nedvben borzongó alvó fák alatt

sáros levelekből taposott álomszőnyeg.

Ha csak egy csicsergés volnál, akkor

sem csak az én fülembe -

Elénekelhetnéd magunkat.

Minden éjjel kitakaródzol és a

vállgödrömbe takargatlak.

De nem kizárólag téged, és

nem azt, ami egészen te, ami Te.

Egymásba érünk. A tömeg

középpontunk által kijelölt közös

pont körül mégis

kívül kering egy rajtunk kívül álló dallam.

Ha egyszer tényleg sikerül

a határátlépés, talán.

Addig csak érintelek, de

hazudnék, ha azt mondanám, értelek.

Ezen a Tejúton nem ülepednek le a kavicsok.

Csikorduló folyó -

Nem is értem, hogy férünk el benne:

két éhség. Egymásba gabalyodott

álmok szakadatlan, súrlódó lihegése.

Pihenőnapi program.

Ha nem lehet különbséget tenni, és mégis
kell. Kert és fűszerkert. Szükséged volna a
gyomok kitéphetetlenségére. És kellenek
az ízek is mert a távlatba vesző monokultúra
csak úgy telít, ahogy a látványa: hogy nem
különbözöl.

Valami kell. Legyen a sajt például levendulás.
A kenyér sokmagvas. A vaj házi, a húsnemű
ma reggel maradjon a bőrében. Vegyél levegőt,
mielőtt füstöt veszel magadhoz. Ha nem lehet
különbséget tenni, és mégis kell, akkor csókkal
ébreszd.

Mert valahogy még mindig különösnek lát,
különbözőnek. Fogjátok egymást és vigyétek
el egy gyermekkor pónira ültetett rítusának
gyökerében változatlan helyszínére. Ha nem
lehet különbséget tenni, akkor legyen erős
ami azonos.

Ügyelj az ízetekre -
ma készre főz a
rátok tűző nap.

Ha nem lehet különbséget tenni, és mégis
kell. Kert és virágoskert. Akár a gyökerek
a gyermekkorotokban - vezessenek ma
apró, örömet szerző haszontalanságok. Mert
nem különböztök. A tekintetben, ami a
kertben felragyog.







utóirat:

Pihenőm, édes
pihe nőm - ma elfújjuk,
szálljon a pitypang!