Takarhatatlan

Képek: Kovács Tímea

Réseinken át a visszavert vörös,

valaki benned nincs a horizont

alá bukó Nap lángjaira kötve -

valaki benned dacol az elemekkel:

saját sejtelmeivel és

a tükörképvilág visszavert

offenzíváival.

Én csak szorítok, ez a háború,

a sejtek sejtelmének kézzel fogható

botránya a szomszéd országban -

benned folyik.

Én csak szorítok, izzadt, szorongó

izzással egy másik, izzó kezet,

ami a tiéd; ahogy tiéd

az ország és a dicsőség,

az összes, amit markolhatunk:

ne engedd el magad.

Tükörkép az is -

mégis, felcsillanó reménynek

vesszük észre:

harmadnapos, vékony,

Holdsarlószirom

elfeketülni szivárgó égi mezőn.

Réseinken áthullt

közöttünk már ilyen

virággyönge, bibés Hold -

szemsarokablakban ma nem ragyognak

érte fénykönnycseppcsillagok -

a horizontunk, látod, mégsem sikerült

dunnával betakarni.