Folyamatos jelen

Az elválasztások hűsége.
Lángoló pallos választ -
kezünkbe adta az angyal.
Olykor meghitt bejáratok
vezetnek kiűzetésbe.
Neked és nekem megadatott
a látás és látomás -
válaszd el, angyalom.
Nem engedhetünk a kísértésnek.

Olykor meghitt kijáratok
nyílnak a beavatásba.
Eljátsszuk újra meg újra:
ősz jön és mi megértünk
a mustrára. Mégis.
Ha a kezedből hulló
penge láng pernyéjét tényleg
őszi szél kavarja, nem engedem.
Ne engedd el a kezem.

Bejegyzés a mérlegfőkönyvben

Hazahozott szagokból fércelt
patchworkba takarózom.
Nincs igazi gyász a temetkező
testérzet redőiben.
Mondjuk, eufória sincs.
Ezek az ajtón behozott dolgok
(ahogy a behozó) csak vannak.

Megnehezítik a kivitelezést.

Üzlet ez is, egy másik nézetből.
Minden hazahozottért otthagytam
cserébe valamit.
Kifújt levegőt, a szőrök borzongását
az alkaromról - menetszélbe rezgek.
Szétszóratásom folyamatos,
bár nem temetkezés, és

nem pollenmód szétszálló öröm.

Mérleg. Egyenlőre egyensúlyban.
Becsukom a tegnapi ajtót,
hogy kinyílhassak a maira.
Az van írva rá, hogy Pantha Rhei -
vagy Bejárat balra
a második ajtó?
Estére úgyis, újra kiderül.