A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Párnaember. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Párnaember. Összes bejegyzés megjelenítése

2025. január 16., csütörtök

Kihallgatás







Ha vallatnának, elmondanám.
Erőszak hatására, nyilván,
elmondanám és aláírnám
hogy - igen.

Kifiléztem az éjszakáink.
Sírássá metélt éjszakák
halforma testét.

Elmondanám,
kútmély hidegérzet torkán
gyömöszöl le a szégyen.

Szülém szüremlő nyomorát
filézem ki türelmetlenséggel.
Éber, boldogtalan alvással.
Éjfél partján bomlanak
a szövetségek.

Vegyél fel, anyu! Emeld
magunkat! 
Vegyél fel. Ez így
kibírhatatlan.

Nem maradt -
nincs íze a szájban,
még véríze sincs
a kihallgatásnak.

(-)





2025. január 15., szerda

Hammeln

 Martin McDonagh: A Párnaember






Az a mutatóujj - avagy
a levágott ujjak fétise.
Hogyan fogod a húrokat?
Hogyan veszel cipőt?

Minden kényelmetlen nyikordulás
az izléstelen ízek lakomáján
belőled katonáz.
El mégse fogysz. Ahogyan egy másik
banshee-sikolymesében
sem fogy el tengerpart sós keserűsége.

Hát, édesapa; értem, hogy
a punk halhatatlan, és te ugyan meghalsz,
ahogy minden műsorodban
minden mű,
de az alkotás mégis, ahogy
patkánybűz ketrecedbe zársz és elvisz,
na, az. Na, az tényleg.

Legalábbis, amíg működnek az utalások
a működben, amit körénk fúj
az otthonos diktatúrák vasajtajának
botrányos nyílásain keresztül
az otthonos huzat.
Híd vagy előttünk. Általmegyünk rajtad.