Bulgakov utazik

Pontatlan megfogalmazással
élek, mert a mélységélességhez
túl sok a pára, koszosak az üvegek;
túlárazott szeszekkel imbolyog az
étkezőkocsi, az első osztály
pontosan olyan mint a Szadovaján,
mintha tényleg tartana, valaki valahova -
üljünk közelebb a szakadék széléhez.

Velem szemben bikafejű
egyén ül, szeme vérben forog -
Istenek, isteneim,
mérget nekem, mérget!

Holott csaknem kisütött az előbb,
a felragyogó kontúrok a rozsdát is
bearanyozták. Az életeink nem értek
szügségszerű véget a bombariadóval.
Pontatlan a megfogalmazás, mert
folytatódunk, lélegzetvétel után
rózsacsokrokig jutó, összetett
körmondat gyanánt - amelyben kiderül.

Zöld Zugló (képriport)

 

A vasút menti lassú garázssor,

rácsok és hálók, korlátok és zárak,
rakosgatott színes panelbeszéd
az évkezdetbe nyíló pelyhezésben.

Jégperem közül jégkása korty.
Zöld Zugló és jogfosztott fenyők.
Összetagelt foghíj, vasútajak -
szürke szájfény. Neonzöld tömés.

Masszív tömbök közt föltszint, tetőtér-
távlat talanja. Látványba szorul.
És hull a pelyhes. Meggyőződés nélkül.
Nem jelezték. Semmit nem jelez.

Kihallgatás

Ha vallatnának, elmondanám.
Erőszak hatására, nyilván,
elmondanám és aláírnám
hogy - igen.

Kifiléztem az éjszakáink.
Sírássá metélt éjszakák
halforma testét.

Elmondanám,
kútmély hidegérzet torkán
gyömöszöl le a szégyen.

Szülém szüremlő nyomorát
filézem ki türelmetlenséggel.
Éber, boldogtalan alvással.
Éjfél partján bomlanak
a szövetségek.

Vegyél fel, anyu! Emeld
magunkat! 

Vegyél fel. Ez így

kibírhatatlan.

Nem maradt -

nincs íze a szájban,

még véríze sincs
a kihallgatásnak.

(-)

Hammeln

 Martin McDonagh: A Párnaember

Az a mutatóujj - avagy
a levágott ujjak fétise.
Hogyan fogod a húrokat?
Hogyan veszel cipőt?

Minden kényelmetlen nyikordulás
az izléstelen ízek lakomáján
belőled katonáz.

El mégse fogysz. Ahogyan egy másik
banshee-sikolymesében
sem fogy el tengerpart sós keserűsége.

Hát, édesapa; értem, hogy
a punk halhatatlan, és te ugyan meghalsz,
ahogy minden műsorodban
minden mű,
de az alkotás mégis, ahogy
patkánybűz ketrecedbe zársz és elvisz,
na, az. Na, az tényleg.

Legalábbis, amíg működnek az utalások
a működben, amit körénk fúj
az otthonos diktatúrák vasajtajának
botrányos nyílásain keresztül
az otthonos huzat.
Híd vagy előttünk. Általmegyünk rajtad.

Romeltakarítás

Borzasztó szótár gazdája -
fényt tapogatna kormányt
markoló kezem.
De árnyékot vet.
Árnyékot arat.

Tartjuk. Megtartjuk lassú
napokban - avagy
tartottunk roskadt ünnepet.
Valaki bennünk úgyis
lehetetlen útvonalat választ.

A könyvtár romja
az ajkatokon körülöttünk.
Szókincs, devalvált fizetőeszköz -
nem hiszitek, csak a vérben
dúsuló mérgek üvöltését.

Nem találok szavakat hozzánk -
pedig ezt is csak úgy lehet
békébe orvosolni,
ha valaki végre
kimondottan kimondja:

világ világát,
tudva tudást,
színről színre,
életnek életével.

Fine dining az Engesztelés téren

Klinikailag össze nem férő
egymásból kilökődő
terek burkolnak.
Kóstolgat vagy megzabált ez a Gólem?
Egy beillesztett rétegünkben
biztosan emészt.

Én is emésztem - hogy ennyire tág
határértékek közt létezik
a gyermek Jézus ágyi láza.
A műtét sikerült, a beteg
az altatás után félig még kábán
hallgatja a műhibagyártók
áldozathibáztatását.

Csak még egy falatot, drágám!
Egészen finom ez a szalvétába
göngyölt mentség.
Az ételre figyelj! Mert ha bámészkodsz,
garantálom, megint
leeszed magad.