Átirat (harmadik félidő)

Velem vagytok a gyávaságban,
megszólalásokra göngyölt hangfogók
tétova gyermekei -
de most annyi harsány és öntudatlan
öntökönlövő harsogja magát
rekedtre, hogy szinte
lázadásnak tűnik csöndben észrevenni

a lepukkant kanyar után az
ottfelejtett, míves házioltárt.
Kertek robbannak a gangok
gyalogsági négyszögeibe,
függőkertek sorozzák a függést -
miközben ez a tavasz is túl hamar érik
kiürült szemű anyává. Páratlan

 
és még páratlanabb lényegünk
kivagyi templomtorony kiállás
szeretne lenni, égölbe tolt fütyi.
Mert vetkőznek a lények, a köldökök
alatti alhasív és finom csontú hátak
ifjúsága nyaldossa körül
a megszokásra göngyölt hangfogást.

Meg kell dolgozni a tisztes gyávaság
megadásáért. Hisz tartozunk vele
a felszámolásban kiürült szemeknek -
olyan öregnek érzik önmaguk,
magára hagyott, kárhozatra szánt
fél pár lakkcipőnek a postaládák
mit keresünk itt mi tetején.

Futármeccs

Azért ilyen
mert nem fogott a tollam.
Elbújt a ceruzahegyező.

Más típusú labdához szoktam.
A fű holland és befújták vakondriasztóval.
Mert megint nem nekem
lejtett a pálya.

Mindenki szereti a focit,
meg a verset.
Nincs kőbe vésve, ki
milyen poszton játszik.
Látszik a védekezésemben a fejlődés,
de lássuk be, a jelzőket illetően
még nem elég hosszú a cserepad.

A saját nevelésen túl
ígéretesek az igazolások.
Van egy elvárás a felnőtt szinten,
kell még a posztokat alakítani -
de a legfontosabb szerintem megvan
mind felszerelésbe'
mind infrastruktúrába'

hogy ha kifutok a pályára,
a lelkesedést lássátok.

Dúdoló

A mindenféle szürkék közt a színes:
a kis galamb remény a verdesés felett,
mi kivonások! Ekvivalens így ez:
a nem remélt elég, s hasonló összegek -

alighanem mi szédülünk, ha ingyen
alkonyzuhan ma ránk a habzó szédület,
mi fénybe-gurba csíkozás az ingen!
Szabadmadárdög írt, fénylő aszfaltszelet -

az összezördült belbudai házak
alatt a fonnyadás, felett a kényelem -
lázad komám, hát hogyne! Persze! Lázad.
Lényegtelen röhög a sörhab lényegen.

A tükrözött világ viselte fények,
jó kis viseltes ég, amúgy istentelen -
elengedem a tartozásod. Tényleg.
Szevasz tavaszvigasz. Szevasz, kis életem.

Égmély üreg

Nemes Nagy Ágnesnek

Lakik itt valaki, a szálló por
felületének hártyavékony redőiben?
Lakik itt teremtmény? Vagy folyomány?
Valami kőgolyóra rajzolt,
lélegzettől borzolt tévedés?

Eltévedés egy elme képzelgéseit
leképező adathálómodellben?
Honnan és hova tart, a por a porból,
ha itt lakol - ha egyáltalán lakol?

Az értelem gyümölcse virágkorában
fagy észak csókjába - látod?
Árnyékká váló tükörkép, milyen
formákat ölt a formátlanságod?

Valaki bennünk
úgyis lehetetlen
útvonalat választ.

Valaki bennünk, ha ebben lakik,
ha eltéved. Csak úgy talál haza.

Díszpáholy

A fürdőben reggel, még időben
a törölközőt a fix nyugágyra -
a terasz szimpatikus asztala mellé
a gurulós bőröndöt, tetején szalmakalappal -
a táskát számozatlan hetedik sorok közepén,
ahova majd megjön, hisz megígérte -
az alsó széle közepe élet is helyet foglal:
mindjárt jövök. Ez itt a helyem.

Téglafalra nyíló ablakra nyíló ablak.
Magnólianyílás a céltáblamentes
védett belső zugokkal hintett udvaron.
Belső kertek virágládáiban az esőt
kannából váró kiszolgáltatottság -
létezhetünk helytelenül, de mikor
az ördög veri a feleségét,
mindannyian helyet foglalnánk,
ahonnan jól látszik az Ítéletnap Színház
aktuális díszbemutatója.

Felment a függöny -
halkul, elcsendesedik
páholy és zsöllye.