 |
| 77.7 km, 6ó 37p alatt. Szia, Buda. |
nem születik a váltás
ritmusa, kentaur-altest
szenved alattad - nyíg az egész
láncát recsegő-rázó
mítikus állat. Ázik a piti hegypúp
alattomos pörsenésén: jég veri.
Aztán elfogysz, mire az
íves lépcsőn legyen szíves jöjjön fel, és
utána az első emeletre.
Mitikus állatság volt, és még
rátoltál egy picikét. Félig ember,
félig ló alakú lény. Ló hasa-marja,
emberi felsőtest-torzó. Állatias, meg nem
szelídített formád hozta ki az a
nyomorult Szüret utca.
Aztán elfogysz még egyszer, fejben:
eltévedsz. Ez a szégyen, pedig ezt a csomót
egykor már kibogoztad. Alagút mentén fel-le,
fel a várba, le az Ostrom meredek nyomorán -
elfogy az ember végképp, mi marad, nyers
csődörbaszdüh. Jégeső hűt az Alkotáson:
ezt a kibekúrt szobrot bort kilocsolva felejtsd el.
Mitikus állatság az egész nap. Majd egyszer
felbontod, ha kihűlt, mi teremtett ekkora nyers,
süthetetlen kudarcot. Majd egyszer. Most
csak lihegj, remegő horpasszal, várd az erőt,
hogy ne rohadjon jászolban a széna,
tányéron a sült. Abrak, kétféle gyomorba.
Kend be szent olajjal
a szarrá vizesült bicikliláncod. És reméld:
a következő próba tán nem aláz meg.
Holnap. Holnapután. Amikor mész.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése