savanyú kenyerét cseréli épp hóeleji dőzsre
Özvegy Melpomené, leánykori nevén Diszcip Lina.
Szerencséd, hogy Lina néninek szólítottál.
Hanyadszor is? A fegyelmezett hétköznap
rántott levese helyett a kirántott hús -
laposra klopfolt rekordméret, betyárpanírban.
Ha most kimész a kapun, ne köpj
a vállad felett a hátad mögé, és akkor
legalább estig elkísér a nevetésem.
Kissé fogatlan. De hidd el, jólelkűen adom
a pár forintot, pedig
nem is vitted magasra.
A gyász vidám. Ezt pontosan értik a
rólam elnevezett pókok, meg a kisbolygó,
amit meglesel egyszer. Mintha engem, jótékony
függönyön át amint kiszedem a hajcsavarókat,
leteszem a kést, fogpiszkálót keresek, és várom,
mikor jön megint a nyugdíj, mikor hozod megint
ajtóm elé az ízek kánaánját.
Áldozz nekem, és a gyász vidám lesz -
hogy ne mondjam: megkönnyebbülés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése