Az elrendelőnek

Rések és közök. A tekintet, a fény, a kerekek
érintkezésmentes áthatolása.
Ennyi volna összesen a dolgom, miközben
az éheiddel egyensúlyozom.
Rések és tévedések. El és meg. Csak újabb
nevetséges nevei vagyunk a
városjáró csutkaharapásnak.

Közök és rések. Közöm lett hozzád,
és persze mégse. Hiszen csak
fuvarozom a gyónatlan bűnök
romlékony ostya testét.
A fényes, fénytelen, hozó-vivő
iskoladráma amatőr szereplője.

Boncoljuk fel, minthogyha élt
és éhségével szintén sebet ejtett volna
ez a lihegő, agyagtestű Város
Anyácska ölek garmadából
álló zigótatestén?

Rések, és közök. Vagdosd, keresd meg,
lökődj ki végül az alkonyi esőből.
Ott, ahol neked fenik, élezik
a tévedést, el, és meg. Hiszen csak újabb
napot áldoztál a révedésnek
felhő mögött tévelygő csillagodra.

Rémlik utca 13 (A Várakozás Csarnoka)

A megvilágítás. Ahogy fénybe cibál
egy kényszer. És a tükrök évada
(akárhogy csuknád) összevagdos.

Törzsi áldozat voltál? Barbár idők
éhes istenének nyiszált engesztelés?
Valaki benned még mindig egy
ilyesforma eltévedést keres.

Az áldott máz alatt, a csaknem felszámolt
Új Szövetség alatt; a számoló, méricskélő
(soha nem annyi) kételkedés alatt.

Valami atavizmus még mindig befelé
kérdez, ahol vasorrú félelmek laknak?
Dörgés kalapácsa, antik szárazvillám,
vagy még mélyebben sztyeppei szelek?

A megvilágítás. Pedig csak a mázat
nyálazza össze. És mégis: mintha rétegek
legmélyéig nyaldosna beléd.

Átirat (második félidő)

Alkat-alattink sötétség-mélyét
felhasogató fény.
Egyre tisztábban látszik
a felelőtlenségbe oltott gyávaság,
meg a vak merés, ahogy
a ragyogásban tényleg elvakul.

A Nap körül kirajzolt fénykörök
mintha a mesénkben.
Külön került, vagy nem
került külön - egy szellemképes
élő közvetítés elkapcsolt részeként
bár nem nézzük, valahol van.

Ez a valahol a valaholban, az
alkat-alattink szabvány kilométere.
A bennünk szabott egyformaság
a nagy különbözésben. Már megint
majdnem megláttuk az Isteneink
borzalmas arcát -

aztán kisütött, és innentől
bennünket is felhasogat.
Be kell vallanunk magunkat:
téged, ahogy átveszed a bűnt
és engem, aki a vezeklésbe fuvaroztam -
gyönyörű, fényes dallamban kárhozunk.

Átirat

Darabonként az egész kicsi várost -
valamikor a paradicsom, de most
ez a töredezett képriport csak,
ahogy zsebre teszed.

Nyomokban még mindig megváltást tartalmaz.

Amikor elég fáradt vagy hozzá,
majdnem sikerül látni, milyen
nyomvonalon kötődik a bezárt macska
kíváncsisága a verebek röptéhez.

Kicsit elméleti, de hidd el,
a zsákmány íze az összefutott nyálban
pontosan jelzi, milyen éhségek
laknak a kivágott oldalú dobozokban.

Állatiasak. Barlangrajz éhek
a gang túloldalán, a tető fölött
idelátszó székház üvegfalán -
nagyban, kicsiben ugyanaz a fullasztó,
otthonos nyeldeklés.

Valami itt pár ezer éve
ugyanúgy nem tud megtörténni.
Átírod, mint a mese végét:
kedves királylány, ma mégsem
vacsorázunk rántott sárkánycombot -

a tűzokádók is kapcsolt részei
az egyetemes, közömbös kegyelemnek.

Mirákulum

El Greco megnyújtott Jézusa - hirtelen

ráeszmélsz, hogy ez perspektíva.

Festő-látószög. Ahogy összecsuklás közben

már csak a tekintete kapaszkodik.

Hogy aztán mindent ebből a szögből

lásson, fessen - akaratlanul, hiszen zuhan;

mindvégig, az ikon szigorú tartása

és az ítéletbe érkezés között,

egyensúlyvesztésben. Hirtelen

ráeszmélsz, hogy ez a tapasztalat

megvolt neked is. Csak nem álltál bele

ebbe a teljes tollfosztottságba:

létperspektíva nem nyílt belőle.

Mert persze, csak a Pályaudvar kaján

pofája nyílt rád bukásod közben -

az Őr dögöd arca. Ahogy rajtad röhög. 

A Csata utcától a Keleti pályaudvarig

 direkt képek

Idejétmúlt égősor arcod
templomot imitál:
riherongy térfigyelő kamerával
a bezárt kapujában.
De ha már Csata, evidens, hogy abból
nekünk Mohács kell.

Szia megváltó. Összedöntött
romkocsmába terítik elkésett híveid
az utolsó vacsorát -
a munkagépek között ez a másé,
az a te tested! Lustán csöpögő
gépolajvéred.

Szia, Magyarok Istene. A zivatar
egy huszárvágással három-az-egyben árul el.
Szerintem megemlegettünk.
De tudod, mindenki olyan megváltást érdemel,
amilyenre a híveknek telik -
és itt-most hivatalosan
még nem divat az emberáldozat.