Átirat (második félidő)

Alkat-alattink sötétség-mélyét
felhasogató fény.
Egyre tisztábban látszik
a felelőtlenségbe oltott gyávaság,
meg a vak merés, ahogy
a ragyogásban tényleg elvakul.

A Nap körül kirajzolt fénykörök
mintha a mesénkben.
Külön került, vagy nem
került külön - egy szellemképes
élő közvetítés elkapcsolt részeként
bár nem nézzük, valahol van.

Ez a valahol a valaholban, az
alkat-alattink szabvány kilométere.
A bennünk szabott egyformaság
a nagy különbözésben. Már megint
majdnem megláttuk az Isteneink
borzalmas arcát -

aztán kisütött, és innentől
bennünket is felhasogat.
Be kell vallanunk magunkat:
téged, ahogy átveszed a bűnt
és engem, aki a vezeklésbe fuvaroztam -
gyönyörű, fényes dallamban kárhozunk.