Arctalanság

 Kertész Imrének (oda, ahova)

Bárki lehetnél. Ez a bomlasztó
alapállapot amúgy üzleti érdek -
tényleg bárki odaképzelheti magára
azt a párducmintát.

Ez a felszámolás amúgy hatalmi
alapgesztus - bárki
képzelheti úgy, izomból is
azt a vicsorgó ösztönt viseli.

Odaülhet a bárki, odaállhat
a diorámák egy pillanatába,
legalább a képzeletében. A térben,
ahol a vágyaid időbe csomagolnak.

Konzumbolylakó -
tömegcikk-istenségek
völgyében járok.*

Ha kiszabadulok valaha, ezt hirdetem
filippieknek és korinthosziaknak.

A kirakatok és léteink babáinak
éhek töltésén túl is arctalan,
fényektől ékes boldogságát.

*A beillesztett haiku eredetileg Birtalan Zsolt egy képe alá született haiku-füzérből való - egy szűkebb formája ennek bekerült anno a Shizoo-kötetbe is.

Tegnap

Elindulásunk indulatteli,
mert készülődő hazaárulás-
pecséttől foltos, leevett ruhában
(akár menetből hulló csillagok)

esélytelen kofák vagyunk a Nagybanin,
akciósan sem kell kiárusított
resztli otthonunk ma senkinek -
tegnapi kifli. Nyúlós tésztapép.

Elindulásunk indulatteli,
portékánk úgyse fogy - ugyan kinek
érné meg ez a sínszálakon
gyökkettővel zötyögő csődtömeg?

Pecséttől foltos, leevett ruhában
szégyenkezünk az armaniközönyben,
vezérürünk gyarmat-cupákja sem
fogy itt, csak mélyen ár alatt.

A várost kettényíró ár-folyam
felett zötyögve, hazaárulóban -
bárhova gurulsz, itt mindig ugyanott vagy:
nyakunkon ragad. Megfőztük. Megesszük.

Szuverenitásvédelem

A tévelygéseink köbkilométereit
cellasikolytartalom füstölgi össze.
Nem vetkőztük le az ősi reflexek
hónaljban bevágó darócruháit.

Megvédenek magunktól, hiszen
tényleg veszélyt jelent a szívható
tavaszi zsongás - még a végén
összekoszolja a térkőmezők réseit

valamiféle lázadó, pipacs szabadság.

Még a végén csak bőrökhöz érő bőrök
gyengéd veszedelme. Megbocsátás
és a legelső szeretet, a legnagyobb,
ami az inkvizítort is gyöngéddé ölelné.

Levetkőztetett lélegzetvételek
veszélye szaglik - az igazat mondás
brutális kísértése. Megvédenének
az ébredéseinktől ezek a keserű
ízzel otthonos, régi reflexek.

Szuverénszarvasagancsaink
díszelegnek az újra belakott
régi vadászkastélyok falán -
megvédenek magunktól, hiszen
úgyis csak egymást böködnénk
az értékes, sérülékeny trófeákkal.

Ne hagyjuk. Könnyű ezt mondani!
Magunkat nem kéne uralkodni hagyni.
Mert mind vagyunk az út, az igazság
s az élet helyén az összes ősi jussok.

Világzenész

Mikor találkozunk, elnémult műhold,
perdületet veszt a súrlódástól,
elég a légkörben -

valódi mivoltod megsemmisít.

Pedig a rajongáson túl
látom a vonzó szerepek
összehasonlító geometriáját is -
a pályarajzot, mert hisz te is
valami nálad nagyobbhoz gravitálsz.

Valójában lenne mit mondanom, de
ez a per tu is hamis, nem jön
élőben számra a te - mintha nem is
beszélném a nyelved.

Pedig látom, nem a rajongás
bamba bociszemére - tényleg
pezsdítő eszmecserére számítottál.

De erre képtelen volnék. Elnémult,
jelet vesztett műhold.
Pirulok. Szűzlény, ha baszni visznek.
Égés, mondom - a megsemmisülésig.

Szerintem mindkettőnknek jobb,
ha úgy teszünk,
mintha ez itt meg se történt volna.
A várva vágyott nagy találkozás.

Munkálkodások

Bontásból törmelék jutányos áron,

ostrom vagy prosperáló érdek omlasztása,

Isten az atyám, még a Szent Tereink is -

a márványborítás egyben leszedett

újrafelhasználható reményei:

hogy az öröklétnek. Vagy legalábbis

egy újabb hetet kibír még a hitetlen tűz alatt

tartott erőd, ha kevés oroszlán

bújik kazamatába a szakadatlan,

megafonba üvöltött puskaporszagban. 

Bontásból származó egérnyi érdek:

bennünket is csak a megmenekülés izgat,

csak az el innen, ugyan hova -

bár még tart a szentmise, ne fészkelődj,

énekeld, hogy szent vagy, uram, szent vagy,

ne hagyd szét híveid a bajban.

Hogy az öröklétnek szóló munkálkodások

az Ötödik Birodalom vereségének évében

befoglalják a hit vidámait

az összevont szemöldökű, golgotai keretekbe.

Bontásból rakott új paloták

fészkes fenéi gyűlnek, akár a megadás

a Második Ostrom zsoldos szégyenébe.

Kevés oroszlán, vagy szétfutó egér-

had bomlik téglapor rakaszokba így,

beszennyezett egek. Ne kukacoskodj,

nem képvisel értéket a túrás.

Hogy az öröklétnek képzelsz, természetes,

de pillanatnak élsz. Legyen áldott emlékű

áldozattá, súgod, megint valaki más.