cellasikolytartalom füstölgi össze.
Nem vetkőztük le az ősi reflexek
hónaljban bevágó darócruháit.
Megvédenek magunktól, hiszen
tényleg veszélyt jelent a szívható
tavaszi zsongás - még a végén
összekoszolja a térkőmezők réseit
valamiféle lázadó, pipacs szabadság.
Még a végén csak bőrökhöz érő bőrök
gyengéd veszedelme. Megbocsátás
és a legelső szeretet, a legnagyobb,
ami az inkvizítort is gyöngéddé ölelné.
Levetkőztetett lélegzetvételek
veszélye szaglik - az igazat mondás
brutális kísértése. Megvédenének
az ébredéseinktől ezek a keserű
ízzel otthonos, régi reflexek.
Szuverénszarvasagancsaink
díszelegnek az újra belakott
régi vadászkastélyok falán -
megvédenek magunktól, hiszen
úgyis csak egymást böködnénk
az értékes, sérülékeny trófeákkal.
Ne hagyjuk. Könnyű ezt mondani!
Magunkat nem kéne uralkodni hagyni.
Mert mind vagyunk az út, az igazság
s az élet helyén az összes ősi jussok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése