 |
| Kovács Tímea képe |
Már nem elvárás, hogy e misére
a legszebb fehérben, feketében.
Tarkállnak a színek, ahogy benépesül
a koncertterem.
Pedig a nyíló, óvó angyaltollak
másik nézőpontból árnyékot vetnek.
Fehéren, feketét. Fehérül, feketéllik.
Alóla nézzük, egykor volt szentestéje
mit suttogott a Tamás templom
egykor volt karnagyának.
Nemcsak a legszebb fehérben, feketében,
ahogy a kottalap a karmester előtt -
övé az első csembalószólam is.
Régizene. Egy még mindig új
hatását keltő, de már sokat látott
árnyas teremben.
Ahol a falon nincs a történet festve-faragva,
mint a templomokban. A méltósággal
bábtáncoltató betlehem. Meg a passió:
angyaltoll fénye, jövőt vető árnyék.
Hangosbetlehem. Egykor volt bátran született.
És ha megérint szárnyainak suhogása,
megérint, miért volt bátor benne
örvendező pásztorok gyűrűjében,
születés, fehér alatt, előre
a Mária-siralom feketéje.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése