 |
| A kép csak illusztráció. Nem akkor, nem itt... |
Nem láttam, hogy járt. Hogy táncolt
fruskakorában, kinek adta
a mozdulatát. Futkározni se láttam
bakfis kutyamód, hajított boldogságbotokért.
Vonult-e fel majálison? Sétálta a felszaba-
dúlást? Nem láttam, hogy járt.
Sose láttam.
"Mindig csak a jobb
lábad emeld, támaszkodj ránk."
Hát látja, hogy jártam, fiatalember.
"Tartjuk, asszonyom, nehezedjen ránk."
Kétfelől. Jobbjáról én.
Szívoldalról fia? Öccse? Hozzátartozó.
Nem láttam, hogy járt. Hogy táncolt
széllelbélelt bálokon át -
arcán egykori bálok lángja
a visszafojtott kín.
Mégis. Szépségét vonszoljuk
lift nélkül, szörnyetegéhű házban, haza, fel,
a toronyszobába.
A legfelső emeletre. A mennyek alá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése