Kállay Kotász Zoltán készülő regényéhez, szeretettel.
Ha nem volna a cetli, csak az űrt
látná a fényképező. Üres teret, ami betölthető.
A hiány egy riasztóan üres helyiségben
onnantól működik,
ha felrémlik, aki itthagyta ezt az űrt.
Rémlik, rémlátomás, szellemkép a
portálra vetülve.
Pedig nem ismerted, csak a fazont. A kivágott
alak helyén a saját, jellegében azonos
veszteségeid hiányoznak.
Egy idős cipész, a trafikos, a cukrász -
néhány szakértelem és tanítványok hiján
ugyanígy hamvába holt hagyaték.
Ha nem volna a cetli, meg sem állít
a város lassú kiürülése -
ahogy frissen gründolt mammon-templomok
is egyre több üreget rejtenek
plázagyomraikban.
Ez még nem a hiány gazdagsága -
azt a gyerekkorod tízfilléres mivolta
most is felismertetné.
Ez itt csak egy folytathatatlan történet
jelentését vesztett szabásmintája.
Egyfajta térkép. Ahogy öregszel,
meg kell tanulnod eligazodni rajta.
Másképp eltévedsz. És nem találsz. Haza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése