 |
| In memoriam R. M. |
Egy tisztább fényű elvakultságról álmodik,
mikor a csukott szemhéj alatt villódzó pontok
kirajzolják a legjobban szóródó kék fény alól
nem látszó, csillagos eget.
Egy hangról, ami nem szirénahang, vagy
petárdarobbanás, sem borgőzös indulókat
üvöltő Quasimodo-muzikalitás -
csak van, ahogy levél élén surranó szelek.
Pásztori hangról az eseményzivatarban,
ahol se menet, se járkálj csak, halálraítélt -
nem egy testnedves noteszből derül ki,
kit rejt a porhüvely.
Egy tisztább fényű elvakultságról -
ami nem drukkol, az izgalma inkább
a jól eső várakozásra emlékeztet
a gőzölgő tálak mellett, tányér előtt.
Egy hangról, ami nem az egyhangú,
szürke napokat végre vörösre festő indulat.
Amikor Európát nem rabolja el
paták dübörgő tonnáinak lőcse, baszdühe.
Ez az udvar a csillagai alatt van délben is,
mert ha elvakult is, a gyönyörűségtől.
Ahogy a gyerek élvez csukott szemhéj alatt
táncikáló, csilló pontokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése