A kinézetéről senki nem tehet,
az örökség, meg hajlamok,
ahogy gizgaz hajak tapadnak
a domboldalak izzadt homlokára,
ahogy az erdő veszejteni kész
fái alatt lapul a közöny,
olyannyira következmény,
annyira esetleges.
Felelős vagy az ötven feletti
arcodért, a ráncok pókhálós rajza
ősök bűne mellett a választásaid
rajzolta árkok térképe:
fedezékek a lövészárokháborúban
ahol az önfelmentés egymást
távcsöves puskával levadászó
penészei tapadnak.
Felelős vagy a fegyverszünetért,
szemgolyód kapuja mögött?
Koponyabolygód vasmagvában
szorítva, nyomva, összefogva
ionizálják egymást a nézetek.
Felelős vagy a kinézetért,
ahogy tekinteteden át kinéznek;
hallga: sörényük hányó-vető
huszár igék robognak elő
a fogaid szegte karámból.
Gondolkodtam a blogos megjelenés esetleges többletén, hogy mi legyen a csábítás, amiért idekattintasz, hogy elolvasd még egyszer, abban a kinézetben, amit nem korlátoz a megosztó buta szövegmegjelenítése. Vers variációja lehetne itt, dokumentálva az alakulást akár, hiszen menet közben belenyúltam ebbe a folyamatba, úgymond szabályoztam a versfolyamot; gátak közé szorult végső mivolta korántsem biztos, hogy a legjobb variáció - lehet, az eredetileg többet kanyargó, árterek növényi pompáját vető kiáradás valójában kócos mivoltában is többet jelent, többet ér.
Bonthatnék itt tárnát, azaz leáshatnék a versmagig, hogy mi provokálta, honnan az ötlet, mi a forrása, hogyan hagytam magam, hogy elragadjon, sodorjon. Ezt nagyon sokszor megtettem már, amikor úgy éreztem, a magyarázat hozzátesz, hidat ver az értelmezéshez a folyam felett. Nem tudom, nem szeretném, ha kényszeressé válna, a parttalanító fecsegés félő, szétterítené itt a lassuló értelem míg a szem ellát deltatorkolatát, megsemmisítve magát a célt: elvesznénk benne.
Vagy összeránthatnám itt haikuba. Az is egy érdekes irány, és vissza akarok találni abba a szemléletbe is, ülni a folyam partján - dinnyehéjleső. Meglátjuk. Valami lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése