Elvan a gyerek, ha játszik a funkcióval,
komolyan vehetetlen
ruhába csomagolva.
Nagyot mentek valaha az élek,
aztán elgömbölyödtek -
most megint az állatias jelentkezik,
az erőszakos, a harapás -
nem csoda, hogy most
mindenki vadásszá lenne
a forgalom dzsungelében.
Te Jancsi és Juliska vagy.
Bíztok a kantáros nadrágban és
a gubancos hajba ékelt masniban,
hogy mégse dobják oda csak úgy
a mocorgás felé a sörétet.
Piroskának könnyű, mert piros,
amúgy is, a farkas csalija;
ti a kegyelemben bíztok, kézenfogva
egymás sérülékenységét.
Oda se néztek, nevetséges formák
bátor gyalogosok, ahogy
üssél el jeligével lovagolják meg a zebrát -
megóvhatatlan, okoskodó robot,
az áldozat vörössel föcskölhető
hófehérkéjébe öltözve,
komolyan vehetetlen pökhendiséggel
a sörét erdőben -
vicsorgó farkas autók. Látod, Juliska?
Hogy megváltozott ez a kurva mese!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése