Verebek és Galambok

I'm Lovin It - vagy valami hasonló
tésztaszűrővel szaggatott beszéd:
a gyorsétterem légkondijában
gyerekfelnőttek zavaros
csivitelése cirkulál.
Ki, hol, mikor, hogyan veszítette el,
meg mit talált helyette -
elhallgatom. Papírzacskó zörgésére várok.

Aztán pár méterrel és órával odébb
egy másik peremre vágyó zacskó
sürgetése közben szinte
szóról szóra, mégse ugyanaz.
Ezek felnőttebb gyerekek.
Sikamlósabb a burukkolás.

Mintha ott se lennék -
galambok, verebek. Rám nézvést
fekete tollak égsutrálása rémlik -
persze a varjú is csak miabánat.
Burger King menüt -
tűzön grilleznek '67 óta;
és még mindig nem készültem el.

Verőfény

nem kell. se a duma, sem
a lihegés ugyanarról. nem kell
odahajló szárak iga-jellege. nem
kell üdvözlet. angyali főleg. sem
cuki hagyatékok édes maradéka.

  
nem kell tonnák ítélő tömege, sem
tollfosztó etetés. nem kell baljós
jobb ha se lát sem hall kockavetés. sem
körbefutás, éhek, vágytól villamos éhek
zacskó íze-magánya.

üt-ver ma a nap. nem kell
látnod, milyen ösztön rabláncán
zörget zsirmocskos csigaláncod -

hozd-vidd az igét, némán, mint
aki tudván tudja, hisz ízleli meg nem
szelidült terhek sava-borsát.

Tabula

Mártírjaim az elleni küzdelemben
állunk márványos véset élein -
halogatjuk még kicsit
a felejtést.

Nem kell sok hozzá, hogy a felirat
csak jelek hálója, múlt hieroglifája -
hogy még megfejthetetlenebb legyen
a márványba loccsant értelem.

Hiszen a házainkon már most sem tudjuk
értelmezni a talajmenti rések
szükségszerűségét -
hogy mire gondolt a költő.

Hiszen az ablakaink elválasztott
gangokra nyílnak - már most is
csak az érzések surrannak át
a ráccsal szegett szigetek között -

ahogy a szelek, a huzat, a lélegzet.
Felejts el minket, angyal. Jobban mondva:
ejts fel.

Szabad szemmel

Az áttekintő látképből sokszor

a legjelentéktelenebb momentuma -

például lufi, hülye szögből.

Ezek a hülye, alvó vasszegek

a kép előterében. 

Nem temető, nem. Szervdonorlerakat.

Ugyanúgy tárgyaivá lehetnek egy

gyerekes rajongásnak - 

de bennünket a függőleges

kötött pálya függeszt fel.

Madzagra kötve, két templom között -

Az Újhité nagyobb. Amúgy ez a régi. 

Ősrégi ez az új hit. Még elemi része a

ritmusosan megejtett emberáldozat.

Egy emelkedett szempár nézetéből

mégis, a fűszálak kócos, úgy hagyott,

porszagú akarása. A szabad szemmel 

tökéletesen látszó rémület:

vetünk, és aratunk. Ennek a párolgásnak

minden kortya a vérünkké válik.

A látványon kívül, valahol

már készülődnek a pályamunkások

a damilos fűkaszával.

(-)