2024. július 3., szerda

Szabad szemmel




Az áttekintő látképből sokszor
a legjelentéktelenebb momentuma -
például lufi, hülye szögből.

Ezek a hülye, alvó vasszegek
a kép előterében. 
Nem temető, nem. Szervdonorlerakat.
Ugyanúgy tárgyaivá lehetnek egy
gyerekes rajongásnak - 
de bennünket a függőleges
kötött pálya függeszt fel.

Madzagra kötve, két templom között -
Az Újhité nagyobb. Amúgy ez a régi. 
Ősrégi ez az új hit. Még elemi része a
ritmusosan megejtett emberáldozat.

Egy emelkedett szempár nézetéből
mégis, a fűszálak kócos, úgy hagyott,
porszagú akarása. A szabad szemmel 
tökéletesen látszó rémület:
vetünk, és aratunk. Ennek a párolgásnak
minden kortya a vérünkké válik.

A látványon kívül, valahol
már készülődnek a pályamunkások
a damilos fűkaszával.

(-)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése