Tabula

Mártírjaim az elleni küzdelemben
állunk márványos véset élein -
halogatjuk még kicsit
a felejtést.

Nem kell sok hozzá, hogy a felirat
csak jelek hálója, múlt hieroglifája -
hogy még megfejthetetlenebb legyen
a márványba loccsant értelem.

Hiszen a házainkon már most sem tudjuk
értelmezni a talajmenti rések
szükségszerűségét -
hogy mire gondolt a költő.

Hiszen az ablakaink elválasztott
gangokra nyílnak - már most is
csak az érzések surrannak át
a ráccsal szegett szigetek között -

ahogy a szelek, a huzat, a lélegzet.
Felejts el minket, angyal. Jobban mondva:
ejts fel.