Simon Mártonon kívül bárkinek
az áthaladást, alatta, vagy fölötte.
Pontosan ugyanúgy veszel levegőt.
Mindegy, ha bohóc. A napnyugat utáni
nyugtalanság nem meséli másképp,
hogy kell-e a lufi. Egy vagon lufi,
alászállás előtt.
Vele szemben egy manipulátorkar
biofüggeléke épp ilyen viszonyokat rendez át
egy távolból szálló robbanással.
Szomszédból málló minden. Messzebb van,
elfárad, egyre hátrébb szorul
a hírszerkesztők értékítéletében.
Pedig a megvilágítás lényegében nem változtatja
meg. Ügyetlenül megírt, rosszul előadott
közepes színvonalú kurzusdráma.
Vagy nem. Egy közelkép, ahol
merev tekintettel tapogatnál
egy rögök közül kiálló, ernyedt kislánykezet.
Veled szemben a manipulátor. Szar,
hogy az üvegen át nem látod a szemét.
Mindegy, milyen pozíciót foglal
az értékítéletedben. Mindegy, hogy éppen
vesztésre, vagy győzelemre áll.
Kihűlt ujjbegy végén köröm alá szorult föld -
visszavonhatatlan a részvételed.
Áthaladsz, alatta, vagy fölötte. Rajta át csak
ha majd idáig ér. Ha mégse, akkor is
homlokodra vési rögéhű bélyegét
az úgy éled meg, mintha mese volna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése