árnyékot vet benne a veszteség -
a mi következik előbb, utóbb;
vagy így, vagy úgy.
Félteni, amíg tart, sem elég.
Létezni kart karba öltő
támasztások mágiáját -
árnyékot formáz benne a hiány.
Az alkonyritmus leütései -
ezen a pályák kétéhű veszteség
játszik háló felett szóteniszt.
Ellenőrzitek, hogy mi maradt meg.
Mit árnyékolt a traumák sora,
ütődések, vérzések, elesések.
Elragadó minták foszlanak,
terpeszkedik helyükön a nincs.
És mégis. Nem félni nem elég,
de feladás helyett csak így tudsz félteni.
Az sem elég - de viselhetőbb
lesz tőle az odaadásból,
figyelemből, felborult időből,
kérdés válaszából hangolódó,
bekövetkezésig halogatott,
elkerülhetetlen kivonás.
Van egy tavaszi testvére. Hátha együtt is jelentenek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése